Brown eyes | JAKEHOON✓

huszonnyolc

A második óra előtt értem be, így volt esélyem beszélni Jay-el, na meg Jungwon-nal aki egyből hozzánk szegődött amikor meglátta, hogy csak négyszemközt beszélünk. Nem értem, hogy miért féltékeny. Ha tényleg annyira kellene nekem Jay akkor nem várom ki amíg összejönnek.

Vagy ez a logika már túl magas neki?

Ugyan ebben a szünetben Sunoo is hozzánk csapódott és szorosan megölelgetett és bocsánatot kért arra az esetre, ha valamit mondott volna és ezért nem beszéltem vele. Amiről persze szó sem volt, ezt pedig neki is elmondtam, csak időre volt szükségem, ez minden.

- Amúgy beszéltem Jake-kel...

- Oh, oké... Mit szólt hozzá?

- Inkább hagyjuk... Összevesztem vele.

- Szóval semmi jót... Végül is számítottam erre.

- Oh nem, azt megértette, felfogta a dolog súlyosságát, csak a viselkedését próbáltam megbeszélni vele, de nem sikerült. - Nem csodálkoztam rajta, azt már tudom, hogy makacs tud lenni és bunkó is, szóval tényleg nem ért meglepetésként. - Erről viszont majd még beszéljünk négyszemközt.

- Na álljunk meg! Miért akartok ti mindig kettesben lenni? - Szólalt fel Jungwon mire összenéztem Jay-el és sóhajtottam egyet, míg ő magához húzta Wonie-t. - Most ne ölelgess, mert kezdek nagyon féltékeny lenni!

- Wonie, nincs köztünk semmi. Sunghoon-nal csak barátok vagyunk, jelenleg én közvetítek közte és Jake között.

- Nem érdekel Jay, csak összevesztem Jake-kel és most nem beszélünk egymással, főleg hogy alakul valami... Valaki mással... - Vallottam be előttük, hogy Jungwon biztosra ne kételkedjen Jay-ben, bár nem voltam biztos abban, hogy ezt tudniuk kéne, elvégre biztos ki fognak faggatni, arról hogy kiről van szó. Kicsit rosszul éreztem magam, már csak Jake miatt is, hiába gondolom úgy, hogy Chris is áldozat volt. - Szóval nem akarom elvenni a pasidat, ne aggódj. Nem tennék ilyet amúgy sem.

- Jó, akkor talán lenyugszom. De akkor is, miért kell négyszemközt találkoznotok és beszélnetek mindig?

- Mert elmondtam neki valamit amit, veletek még nem szeretnék megosztani.

- Haldokolsz?

- Mi? Nem!

- Akkor?

- Jungwon... Kérlek. - Szólt rá Jay, de csak szemet forgatott és inkább el is hallgatott inenntől kezdve. - Majd ha készen áll rá, elmondja nektek is, addig hagyd.

- Jó...

Nem hiszem, hogy megbékélt a gondolattal, de ő sem akart tovább veszekedni elvégre ketten voltunk ellene, ami érthető is elvégre egyikünk sem akar semmit a másiktól, tényleg nem tudom, hogy honnan szedte ezt egyáltalán.

Az óráim többsége unalmasan telt, legtöbbször csak a tollat forgattam a kezemben és hallgattam a tanárt vagy éppen az ablakon kifelé bámultam. Néha váltottam pár szót a hozzám közel ülőkkel vagy üzenetben beszélgettem valakivel.

Volt egy dolgozatom a mai nap amiről teljesen megfeletkeztem, de ettől függetlenül megírtam most, hogy a későbbiekben ne kelljen felelnem, mert arra úgy se tanulnék és amúgy se szeretek az osztály előtt beszélni, az írásbelim pedig nem lett olyan vészes.

Egyedül tesire volt nehéz elvonszolni magamat elvégre mozgok én eleget, nincs szükségem még erre is. Tavaly megmozdultam rajta ez tény, de akkor nem voltak edzéseim, így érthető volt, hogy legalább azt megcsinálom, de most nem akarom.

És persze az öltözőben kellett rájönnöm arra is, hogy össze leszünk vonva egy másik osztállyal, amiben történetesen Jake is benne van.

Próbáltam nem odafigyelni rá, de ha egyszer leveszi előttem a pólóját, nem tudok nem odanézni.

Persze igyekeztem csak félszemmel figyelni, nem akartam, hogy rajta kapjon, de ki másra néztem volna ha nem rá? Neki van a legjobb teste innen szóval ennyit igazán megengedhetek magamnak, nem kell egyből megálljt parancsolni a szemeimnek.

Amúgy is biztos vagyok benne hogy ő is ezt tenné.

Most így jobban megnézve, szerintem amúgy még Chris hasa izmosabb is. Ami nem lenne csoda elvégre korizik. Azért örülök, hogy nálam sokkal jobb kinézetű pasikat is vonzok magamhoz, nem sok van belőlük elvégre ahhoz túl jól nézek ki, de akkor is.

Minden esetre inkább követtem a többieket és kimentem velük a pályára. Eleinte futnunk kellett két nagy kört, de utána fociztunk, ami egyébként valamiért mindig vérre megy, főleg ha másik osztály ellen játszunk. Úgy tesznek, mintha legalábbis valami világbajnokságról lenne szó.

Ennek ellenére nem szállhattam ki vagy cserélhettem csapatot ha már mindkét osztály két részre lett osztva, a másik csapat játéka barátságosabbnak tűnt.

Az meg főleg nem segített, hogy Jake ellen kellett játszanom. Egyszer fel is lökött közben, de nem lepődtem meg rajta, fájni meg persze nem fájt, nem fogok ennyitől a földön fetrengeni és úgy tenni mintha legalábbis a halálomon lennék.

- Hoonie! - Kiabálta valaki a kerítés mellől, mire gyorsan vetettem oda egy pillantást és Beomgyu hyungot láttam meg és gyorsan oda is szaladtam hozzá.

- Hyung! Hát eljöttél?

- Hívtál szóval jöttem ahogy tudtam! Nem mellesleg arról is értesültem, hogy újra versenyzel, tudod jól, hogy ki nem hagynám. - Mosolyodott el, én pedig szinte majd kiugrottam a bőrömből annyira örültem annak, hogy itt van. Beomgyu hyung egyébként a szomszédunkban lakott régen, de mostanában az országot járja, hogy kutakodjon mások után. Persze csak akkor vállal munkát, ha úgy gondolja, hogy nyomós oka van és segíthet is valakinek vele.

Most pedig az én kérésemre van itt.
Miután meghallgattam Chris oldalát is a sztoriról, úgy döntöttem inkább valaki segítségét kérem, benne pedig megbízom. Elmagyaráztam neki egy hívásban a helyzetet és ezek szerint érdekli annyira, hogy segítsen benne, ha pedig őt is érdekli akkor valami biztos, hogy nem stimmel.

- Mondtam már, hogy imádlak hyung?

- Kicsiként egész sokat hajtogattad. De őszintén szólva engem ki nem? - Túrt bele most már hosszabb hajába és kicsit oldalra pillantott, majd vissza rám. - De nem lesz ingyen.

- Ha?

- Szerezd meg nekem annak a fiúnak a számát... - Mutatott nagyjából felé, mire én is arra néztem, de aztán össze is ráncoltam a szemöldökömet és csak értetlenül néztem Beomgyu hyung-ra.

- A tesi tanárom?

- Oh, ő a tanár? Azt hittem diáktársad, de így még jobb! Nos? Meg tudsz nekem tenni ennyit?

- Azt hiszem... - Egyeztem bele és már fordultam is meg, hogy odamenjek a tanárhoz és valami mesét beadjak neki amivel hyung megkaphatja a számát, de ahogy megfordultam, egy labda repült az arcomba, tökéletesen eltalálva az orromat, ami ilyen erő mellett szerintem el is tört.

- Jézusom, jól vagy?!

- Ah kurvára fáj! Vérzik hyung? - Fordultam felé, mire elkerekedtek a szemei és megrázta a fejét.

- Nem. Csak egy kicsit... Ömlik a vér. - Jegyezte meg és gyorsan be is jött a pályára, hogy segítsen, osztálytársaim pedig egyből körém is gyűltek. - Félre mindenki! Gyerünk, gyerünk, menjetek arrébb!

- Hé, hé, hé! Maga meg kicsoda és mit keres itt? - Állította meg a tanárom, mire csak próbáltam jelezni neki, hogy ismerem.

- Ismerem, nincs gond. De ha most megengedné akkor bevinném a kórházba.

- Sunghoon, tényleg ismeritek egymást?

- Igen... Beomgyu hyung a szomszédom. Mehetnénk már?

- Menjetek! Most foglalkozhatok papírokkal... Jobban is odafigyelhetnél Jake!