Brown eyes | JAKEHOON✓

harminckilenc

- Rizzimura! - Támadtam le mikor mind összegyűltünk Jay szobájában iszogatni, ő pedig csak ijedten kapta rám a fejét. - Tudom, hogy te voltál a szomszédban!

- Mellettem raktár van és Jake... Oh, dugtatok megint?

- Nem, csak ott maradtam éjszakára. - A szobában erre persze mindenki úgy nézett rám, mintha legalábbis a legnagyobb hazugságot mondtam volna a világon, de hogy őszinte legyek nem is vártam tőlük mást. Én tudtam, hogy nem történt közöttünk semmi és ez a lényeg. - De most nem is rólam van szó! Nem tudnál csendesebb lenni a partnereddel?

- Alig volt egy óra, ennyit azért kibírsz... Amúgy meg ha ennyire zavar akkor menjetek a te szobádba.

- Egyébként is kivel vagy most? Tudtommal Rei-el szakítottatok. - Jegyeztem meg, mire a többiek is ránéztek a társaságból, így gondolom még nem igazán mondta el senkinek se Sunoo-n kívül.

- Ahhoz senkinek semmi köze.

- Oh, pont a drámára értem ide? - Sétált el mellettem Jake és gyorsan köszönt mindenkinek, majd helyet foglalt a kanapén és egyből a telefonjáért nyúlt, hogy aztán azon írogasson valakivel. Úgy tesz, mintha itt sem lennék, remek... - Mizu van? Rizzi a téma?

- Rizzimura hangos volt és valaki panaszkodik. - Vázolta fel gyorsan a helyzetet Jungwon, mire Jake most már hajlandó volt rám nézni, amit egy féloldalas mosoly is követett, de aztán újból a telefonra fordította minden figyelmét.

Ez most komoly? Itt állok előtte és se egy "szia" , se semmi. Még arra sem volt hajlandó, hogy nekem sétáljon szándékosan vagy bármi más bunkó dolgot tegyen szokásához híven. Mármint azon kívül, hogy ignorál, ennél jobban semmit sem utálok.

Akkor legalább mondja el, hogy mi a problémája, de azzal nem megyünk semmire, ha csendben marad.

Egyébként az ivászat folyamán úgy tűnt mindenki jól érzi magát, kivéve én. Túlságosan is elfoglalt voltam azzal, hogy Jake figyelembe sem vesz még ha szólok is hozzá és jelenleg nem értem, hogy miért. Szerintem nem tettem semmi olyat ami miatt haragudnia kéne rám.

Inkább kissé félre is vonultam tőlük és a teraszra mentem, hogy ott igyak és cigizzek egyedül. Kellemes volt az idő, ráadásul most az sem esett rosszul, hogy egyedül voltam, kezdett már fájni a fejem a sok zajtól odabent.

De ahogy az várható volt, a nyugalmam nem tartott sokáig hiszen szokás szerint Jay volt az aki úgy döntött, hogy utánam jön és megpróbál beszélni velem, még ha nem is vagyok könnyű eset.

- Nem vesztünk össze mielőtt megkérdezed. Legalábbis én nem mondtam vagy csináltam semmi olyat ami miatt haragudnia kéne rám.

- Egyszer szeretném látni, hogy jól kijöttök egymással. - Sóhajtott és megtámaszkodott mellettem a korláton. - Mielőtt sétára indulnál megnézhetnéd, hogy milyen idő lesz. Jake aggódott miattad.

- Ahogy én is miatta. Mit csinált a kezével?

- Nem volt vészes... Tudja, hogy ilyenkor hülyeséget csinál, szóval mindig szól nekem.

- Máskor is csinált ilyet?

- Nem ilyet még nem csinált... A gyógyszerek eddig segítettek rajta, de most rendszertelenül szedi őket szóval kiszámíthatatlan.

- Tudok segíteni neki valahogy? Már ha persze szóba állna velem...

- Csak próbálj meg higgadt maradni mellette, tudom, hogy fel tudod kapni a vizet egy másodperc alatt. És légy egy kicsit elnéző vele. Nem azt mondom, hogy nézz el neki mindent, mert nyilván meg kell húznod egy bizonyos határt neki a betegsége nem lehet ok arra, hogy rosszul bánjon veled. A ti bajotok főként az, hogy sosem kommunikáltok egymással, csak kitaláltok valamit a fejetekben és megsértődtök egymásra.

- Szívesen veszekednék veled, de sajnos igazad van... Tudom sok fejfájást okozunk neked, de azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hálásak vagyunk neked.

- Fejfájást? Az nem kifejezés! Miattatok egész életemben őszülök, csoda, hogy a hajam nem hullott ki. De egyébként örömmel csinálom... Nálatok jobbat nem kívánhatnék, na meg ebből én is tanulok.

- A buli odabent van, csak szólok! - Csatlakozott hozzánk Jake, mire Jay inkább csak vállon veregetett, majd magunkra hagyott a kínos csendben. Vártam, hogy mondjon valamit, helyette viszont csak néztünk egymásra majd megtámaszkodott a korláton és zsebéből előhúzott egy doboz cigit és öngyújtót, majd felém tartotta.

- Nem, köszi... Miért ignorálsz? - Kérdeztem rá, míg ő meggyújtott magának egy szálat és beleszívott.

- Nem vagyok benne biztos, hogy kedvelsz úgy, mint én téged... Nem ignorálni akarlak, csak távolságot tartani mielőtt még jobban beleélem magam a dolgokba.

- Adtam egy hónapot, nem? Ilyenkor nem közel kéne lenned hozzám?

- Szeretnéd, ha a közeledben lennék? - Várható volt, hogy visszakérdez, még is meglepett vele egy kicsit hiszen nem tudtam mit válaszolni rá. Akartam, hogy közel legyen elvégre barátok voltunk és gondolom vagyunk is, azonban a múltra való tekintettel nem vagyok benne biztos. Nem hiányoznak a veszekedések.

- Igen. Ha képesek vagyunk veszekedés nélkül is meglenni egymás mellett. Legyünk őszinték egymással és ne csak a fejünkben találjunk ki valamit.

- Ezt tanácsolta Jay? - Mosolyodott el, nekem pedig hirtelen sokkal gyorsabban vert a szívem, ami miatt kezemet oda is helyeztem, hogy meggyőződjek arról nem csak bemesélem magamnak. Le kéne csekkoltatnom magam, a végén még valami komolyabb bajom is lehet  - Baj van?

- Nincs... De egyébként igen, viszont már én is gondoltam rá. Elvégre mindig valami félreértés miatt veszekszünk, nem?

- Hát jó, akkor mindennel kapcsolatban őszinték leszünk egymással.

- Igen, azok...

- Akkor azt is elmondod, hogy miért nem adtál kettőnknek esélyt az elején?

- Te ébresztettél rá, hogy meleg vagyok, nem álltam még rá készen és amúgy is mindig veszekedtünk.

- De a bátyámmal összejöttél.

- Hát... Kedveltem az tény, de inkább csak a megszokás tartott minket össze. Neki is kellett valaki és nekem is.

- Mert nekem, nem?

- Ott volt neked Heeseung.

- Nem is volt köztünk utána semmi.

- Ezt meg el is hiszem. - Forgattam meg a szemeimet, mire csak közelebb jött és a korlátnak nekinyomva támaszkodott meg előttem. - Nem állnál távolabb? Nem bírom a szagát.

- Bezzeg ha füves lenne!

- Már rég nem lenne nálad. De ha már az őszinteségnél járunk... Nem jössz át hozzám, ha itt végeztünk?

- Én arra gondoltam visszaadjuk Nikinek az előző éjszakát, de persze ez is megfelel.

- Ki mondta, hogy bármit is csinálunk?

- Látom a szemeiden.

- Nem véletlenül rossz a szemed. - Kacsintottam rá, de csak nevetett rajta.

- Mindketten tudjuk, hogy hiába futnál előlem.

- Ez mondjuk igaz. Rúgni attól még tudok és jól célzok. Szóval a helyedben átgondolnám.

- Mazochista vagyok.

- Bolond. De amúgy, Nikiről jutott eszembe... Tudni akarom, hogy ki a barátnője.

- Imádom, hogy még mindig lassú vagy.

- Mert te tudod, hogy ki az? - Kérdeztem rá, mire bólintott párat, így csak néztem rá hátha elmondja magától is. - Mondd már!

- Nem, kíváncsi vagyok, hogy miként deríted ki. Na gyere, a buli odabent van.