Brown eyes | JAKEHOON✓

negyvenhárom

- Mi van veled, kibékültél Jake-kel? - Kérdezett rá Chris mikor összefutottam vele a szokásos kávézónkban és leültem hozzá pár percre.

- Aha... Most jöttünk vissza, a szüleimnél voltunk egy kicsit. - Csak fent akartam tartani a beszélgetést, de olyan pillantást kaptam tőle ami többet mondott minden szónál, így inkább még előtte felszólaltam. - Nem vagyunk együtt, nem azért jött velem, csak anya hívta meg.

- Kicsit csalódott a hangod, csak nem mást szeretnél? Még mindig szerelmes vagy belé?

- Miért jön ezzel mindenki?

- Hát ha ennyien mondjuk biztos van valami igazság alapja. Nem mellesleg ismerlek, kívül-belül. Szó szerint.

- Oh hagyd már! Jake is ismer így, nem vagy különleges.

- Oh tehát mindent is csináltok csak éppen nem akartok semmi jelzőt. Legalábbis te nem, Jake szándékai tiszták, ha tehetné rögtön gyűrűt húzna az ujjadra. Aztán máshova is, de az már a mézes hétre tartozik.

- Bro! Fogd már be! Miért is ültem én le hozzád?

- Mert hiányzik a társaságom?

- Megvagyok, ne aggódj. Te viszont... Mi történt?

- Hát ismét szingli vagyok.

- Mi? Miért?

- Megcsalt. Az apja egyik haverjával szóval... Ja. Nem volt szép látvány.

- Sajnálom. Kár, pedig rendes volt, bírtam nagyon.

- Ja, én is. Iszunk este? Nem mondhatsz nemet, most lett vége a kapcsolatomnak!

- Miért is ne? De ez nem jelenti azt, hogy lehet köztünk bármi is közben.

- Nyugi, nem áll szándékomban semmi ilyesmi. Az öcsémmel vagy, nem akarok még egy olyan esetet, mint legutóbb.

- Nem is vagyunk együtt... Bár a falnak beszélek, úgy is az ellenkezőjét fogod hinni.

Láttam, hogy megint szóra nyitja a száját, de még idejében leintettem, mert tényleg nem akartam újabb hülyeséget hallani tőle, örüljön annak, hogy iszok vele este aztán hagyjuk annyiban a dolgot.

Igazából tényleg sajnálom, azt hittem a barátja azért rendes, mert nem néztem ki belőle soha, hogy bármi ilyesmit megtenne, főleg Chris-el. Meg amúgy is olyan kis ártatlan arca volt, aztán odanézzenek... A szottyadtak kellenek neki. Bár azt hittem kissé mélyebben fogja megérinteni Chris-t elvégre tényleg boldog volt mellette, azt hittem azért ennél jóval tovább fog tartani és jobban a szívére veszi ha bármi ilyen történik kettejük között. De jól viselte. Látszólag, fogalmam sincs, hogy amúgy mi jár a fejében.

A kávé után indultam vissza a kollégiumba, hogy lepihenjek egy kicsit, de a sarokról kifordulva megpillantottam Nikit ahogy vár valakire, így inkább visszahúzódtam és csak a fejemet dugtam ki a sarokról arra az esetre ha hirtelen erre nézne még legyen esélyem elbújni. Tudni akarom, hogy ki a barátnője és ha ehhez az kell, hogy kövessem egy kicsit hát legyen. Hajlandó vagyok feláldozni a pihenő időmet erre.

Egyelőre csak a telefonját nyomkodta, gondolom beszélgetett valakivel, néha pedig körbenézett az utcán hátha meglátja az illetőt, így én is nézelődni kezdtem abba az irányba hátha meglátok valakit akit ismerek és felé tartana.

- Kit figyelünk? - Szólalt meg mellőlem valaki, mire egy kisebb szívrohamot kaptam és gyorsan behúzódtam a fal takarásába, kezemet drámaian a szívemre helyezve, majd egy kisebbet az illető mellkasára ütöttem. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni.

- Hát pedig sikerült! Hogy kerülsz ide hyung?

- Hozzád indultam, aztán megláttam, hogy figyelsz valakit szóval gondoltam én is beszállok. Szóval? - Pillantott ki a fal mögül, mire gyorsan leírtam neki Nikit, hogy tudja is kit kell néznie. - És mit kell megfigyelni?

- Hogy kivel találkozik. Új barátnője van, tudni akarom, hogy ki az.

- Ooh, értem! Oh, amúgy ezt neked hoztam. - Nyújtott át egy borítékot, amit egy kicsit furcsállva ugyan, de átvettem tőle és ott helyben fel is bontottam, de nem igazán értettem, hogy mik ezek a papírok és, hogy miről is van szó pontosan.

- Mi ez?

- Emlékszel a srácra aki után nyomoznom kellett neked évekkel ezelőtt? - Kérdezett rá, mire csak bólintottam párat és vártam a további magyarázatot. Hogy tudnám elfelejteni azt a nyomorékot? - Nos azóta is megfigyelés alatt tartottam és kiderült, hogy nem is ez a neve.

- Mi?

- Sőt, mindene ami volt az másé. Lopott személyiség és amúgy most huszonkilenc éves.

- Hogy mi van? - Döbbentem le és gyorsan elkezdtem átnézni a papírokat amin minden adata rajta volt, a hivatalos személyivel együtt.

- Ja, elég nagy gondot okozott a srácnak akitől konkrétan ellopott mindent, éveken át kint ragadt Amerikában, egyetlen szerencséje az volt, hogy vannak ott jó barátai így meg tudta húzni magát valahol. Egyébként a rendőrök nem igazán tudtak mit kezdeni vele és nem is nagyon akartak, szóval neked köszönhetően, mert nyomozni akartál utána, végre lebukott az igazi Lee Heeseung pedig hazajöhet.

- Egyáltalán hogy képes valaki ilyenre? A rendőrök meg mit képzelnek magukról? Tönkre is mehetett volna az egész élete csórónak... Ah, de felidegesít. Oh, nézz már ki, ott van még Niki? - Kértem meg, míg újra a lapokra figyeltem, ő pedig kihajolt ismét, hogy helyettem is figyeljen.

- Most sétál el valami sráccal. - Gyorsan kinéztem a fal mögül, de csak Sunoo volt mellette, így nem is foglalkoztam vele tovább, ők amúgy is sülve főve együtt vannak, nincs ebben semmi érdekes. - Hát ja, csodálkoztak is, hogy helyettük oldottam meg valamit... Na mindegy, közben felvettem a kapcsolatot a sráccal és hálás nekünk, valamint találkozni is akar azokkal akik érintettek voltak ebben az egészben bármilyen formában is.

- Oh, oké... Bár nem tudom miként kéne ezt az egészet felvázolnom Jake és Chris előtt. Nem akarok feltépni egy régi sebet sem.

- Én megteszem szívesen, ha te nem akarod.

- Azt mindjárt gondoltam... Sietsz vagy feljössz egy kicsit? Mesélhetnél, hogy miket csinálsz mostanában. Mindig eltűnsz egy félévre aztán felbukkansz a semmiből, biztos van miről beszámolnod.

- Hát jó, végül is van időm.

 Tényleg nem tudom, hogy miként fajulhatott idáig a dolog és, hogy miért nem tett senki semmit ennek a Heeseung-nak az ügyében, elvégre nem egy apró dologról van szó. Ellopta valakinek az adatait újra és újra, belebújt az ő személyiségébe és kihasznált mindent és mindenkit maga körül.

Annak viszont örülök, hogy így legalább tudtunk segíteni valakinek, elképzelni sem tudom, hogy miket kellett átélnie és mennyit stresszelhetett miatta...

Amit meg Jake-kel és Chris-el tett egyenesen undorító... Főleg hogy most már tudom az igazi korát is. Bár attól eltekintve is gusztustalan...

Az igazat megvallva nincs kedvem találkozni ezzel a Heeseung sráccal... Már csak a neve rémálmokat ad, nincs kedvem mindig erre gondolni amíg vele beszélgetek, csak felidegesíteném magam rajta.

- Ott van anyud veje! - Szólalt fel és mutatott Jake irányába, de csak értetlenül néztem rá, elvégre mi az, hogy anyum veje? Honnan szedte ezt? - Beugrottam hozzájuk is, igazán finom sütit csinált, kár, hogy te nem ettél belőle! Isteni volt!

- Remek... Téged meg Jake-et is jobban szereti, mint a saját fiát.

- Oh, ugyan már! Engem mindenki szeret!

- Hát persze...

Valamiért rossz előérzetem van...