shameless | jikook

05

Attól, mert valaki másképp viselkedik, nem jelenti azt, hogy rossz szándékkal teszi. Nem vagyunk egyformák. Van, amikor a személyiségünk más, de az is meglehet, hogy csak az agyunk működik másképp. Ebben pedig nincs semmi rossz. Olykor az, amit sokan hibának gondolnak nem több különlegességnél. Mind valahol azok vagyunk. Sosem látott, érdekes figurák, más-más megjelenéssel, személyiséggel, gondolkodással. Ám a legfontosabb, hogy ezek ellenére is magunkat adjuk ellent mondva a kijelentett és kitalált normáknak, amiknek igazából senki sem tud megfelelni.

Őszintén szólva szívesen megnéztem volna Jungkook arcát másnap, hogy hogyan fest. Viszont én az iskola miatt korábban keltem, s így is majdnem elkéstem, mert alig bírtam kimászni az ágyból. A tegnapi akciója nehezen szórt álomporokat a szemeimre, pedig tudtam, hogy ideje lenne végre aludnom, mivel egész napos koncentrációra lesz bírva az agyam. Főleg, hogy néhány tantárgyban sokkal előrébb vannak, mint az én gimnáziumom volt. Jó lenne hamarabb felzárkózni, mielőtt nagyobb károm származik belőle.

Elsétáltam a buszmegállóig, s felszálltam a megfelelő járatra. Junho felajánlotta, hogy szívesen bevisz, viszont én elutasítottam, mivel szerettem volna kicsit önállósodni. Meg régen ezt nem csinálták meg velem. Anyunak nincs jogosítványa, apu meg sosem vitt iskolába. Talán egyszer-kétszer jött értem, amikor beszerveztünk valami programot, de azok is elég ritkák voltak. A kéthetente megtartott apa-fia hétvégét igyekeztünk nem bolygatni, de sokszor nem sikerült, mert dolgoznia kellett.

Amikor már az iskola előtt lévő parkban sétáltam, hirtelen mellém csapódott valaki. Nagy szemekkel pislogtam a lányra. Ismerős volt az arca. Nem osztálytárs volt, de nehezen tudtam volna elfelejteni azt, akit tegnap már-már feldöntöttem. Most kicsit sem tűnt dühösnek, nem úgy, mint akkor.

- Szia, Park Jimin, igaz? – kérdezte tőlem, mire én csak bólintottam egyet. A lány nagyon diplomatikusan kezet nyújtott felém, amit eleinte furcsállva néztem, végül megráztam. Nem akartam illetlen lenni. – Kim Chaewon vagyok. Sajnálom, hogy tegnap olyan bunkó voltam veled, csak nagyon stresszes az első nap. Diákelnök vagyok, így sok dolog szakad a nyakamba – sóhajtott, miközben a társaságomban elindult az épület felé. – Milyen volt az első nap? Sikerült barátokat szerezned? – érdeklődött.

- Hanse nagyon rendes volt velem – mondtam, mire láttam, hogy a lány megforgatja a szemeit. Ez meglepett. – Nem kedveled? – kérdeztem tőle, hiszen nagyon úgy tűnt, hogy nem szívleli a fiút. Pedig nagyon kis aranyos. Bár a stílusából kiindulva nagy fejtörést okozhat a diákelnöknek. Az én régi iskolámban biztosan sokszor kerülne az igazgató szeme elé.

- Szeretem őt – rántotta meg a vállait lazán. Ha lehet, ez jobban meglepett, mint az előző tette. – Amolyan vetélytárs – ingatta a fejét.

- Vetélytárs...? – ismételtem meg halkan, viszont a mellettem sétáló lány ezt hallotta, így bólintott egyet, s folytatta.

- Az. Évfolyamelső – mondta, mire kikerekedtek a szemeim. Hanse ilyen jó tanuló lenne? Nekem baromira szétszórt egyénnek tűnt először, s olyannak, aki semmibe veszi a tanulást. Bár tekintve, hogy Jungkook is kész huligánnak néz ki, mégis egyetemista, nem is akármilyen ágon! – Én csak második vagyok mindig – sóhajtott Chaewon. – Eredetileg ő lett volna a DÖK elnök is. Megérdemelte volna – mondta.

- Akkor hogy-hogy nem ő lett? – ráncoltam a szemöldökömet. – Nálunk is mindig az évfolyamelső a diákelnök – mondtam. Ez amolyan hagyomány volt.

Chaewon elmosolyodott, majd felém fordult.

- Nem vettél észre semmi különöset rajta? – döntötte oldalra a fejét, én pedig gondolkodni kezdtem.