shameless | jikook

26

Próba szerencse.

Eleinte nem tudtam, hogy mit válaszoljak neki. Viszont mindenképpen meg akartam beszélni vele a tegnap estét. A lehető leghamarabb, ezért is beszéltünk meg egy mai időpontot.

Csak gyorsan felrohantam a szobámba, miután elmondtam anyáéknak, hogy találkozóm lesz, s kissé még tompa fejjel, de készülődni kezdtem. Miközben a fogamat mostam, a szekrényemet pakoltam ki, hogy valami normális göncöt is kiszedjek magamnak. Igaz, sok lehetőségem nem volt. Nadrág, valami póló, s felé egy kötött pulcsi. Egész jó idő volt, ahhoz képes, hogy már a levelek is elkezdték elhagyni a fák ágait.

A zsebembe tettem az asztmapipámat, illetve a tárcámat, majd felhúzva a sportcipőmet útnak is indultam. Igaz, az egyetemista felajánlotta, hogy eljön értem, de én szerettem volna kicsit egyedül lenni és rendezni a gondolataimat. Én mondtam, hogy találkozzunk ma, ráadásul pár óra múlva, viszont abba nem gondoltam bele, hogy nekem ott komolyan beszélnem kell.

Az úton eszembe jutott, szinte filmként játszódott le a szemeim előtt az este történtek. Ahogy mámorosan, mit sem sejtve nevetgélek és állítom, hogy én milyen jó titoktartó vagyok. Tényleg nem vettem észre a jeleket. Nem láttam semmit a szemeim, hogy mennyire csillogott. Igazából kettőig nem láttam, annyira ittas voltam. Még csak el sem löktem magamtól az egyetemistát, pedig... Nem volt helyes. Mi van, ha Jungkook megtudja? Mi van, ha megláttak minket?

Nem tudom, hogy mennyire venné komolyan ezt a testvérek tabu dolgot, tekintve, hogy Taehyung a legjobb barátja, s már annyi mindenben kisegítette őt. A legkevesebb, hogy ezt elnézi neki. Legalább is remélem...

Jézusom, miért beszélek úgy, mintha akkora bűnt követtem volna el? Ő volt az, aki megcsókolt... Ők voltak azok.

Egy pillanatra megtorpantam, ahogy a fogadott bátyámmal is feljöttek az emlékek. Ahogy fogdosott, ahogy irányított... Az illata, a hangja, a forrósága.

Az idő nem volt túl hideg, de túl meleg sem, én mégis úgy kipirultam, hogy legyezni kellett az arcomat. Szerencsére nem voltak annyian azon a részen, bár ismerve az embereket, nem is jöttek volna kérdezősködni.

Mindössze egy mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam, s közben azt mormoltam, hogy erre még csak gondolnom sem szabad. Ha Taehyunggal hiba volt, amit tettünk, akkor Jungkookkal egyenesen büntetendő lehetne. Basszus, csak a szüleink meg ne tudják, mert akkor hatalmas galiba lesz!

Anyának nem nagyon volt apa után senkije. Akadt egy-két udvarló, de sosem volt hosszú életű kapcsolat. Junhoval viszont más a helyzet. Vele összeköltöztek, jól kijönnek. Amolyan álompárnak tűnnek a szememben. Olyanok az ő szerelmük, amit én is meg akarok tapasztalni később. Ugyan ezt éreztem apunál és Xiuyingnál.

Sokan haraggal tekintenek a szülőkre, akik új kapcsolatot keresnek. Én viszont nyitott voltam feléjük. Tudtam, hogy nem mérgesek egymásra, hogy amúgy jó volt a kapcsolatuk, de a szikra kevésnek bizonyult, hogy a házassági életben is megállják a helyüket. Ők a válásnál az én érdekeimet is nézték. A legkevesebb az lenne tőlem, ha örülnék a boldogságuknak.

Viszont én anya boldogságát egy pillanat alatt romba tudnám dönteni. Ha kiderül, hogy mik történtek köztünk Jungkookkal, akkor minden bizonnyal kiakadna és nem csupán rám nem tudna úgy nézni, ahogy eddig, de Junho is meginná a levét. Mégis milyen lenne már, hogyha elkezdenék kavarni a mostohabátyámmal?

Annyira sikerült elkalandoznom ezen, hogy már csak azt vettem észre, hogy megérkeztem. Az idegességem pedig nem múlt, hiába tudtam, hogy egy nagyon rendes emberrel fogok találkozni. Most csak feszültebb lettem, hiszen tudtam, hogy mi lesz a téma. Én pedig a lehető legjobban megbántam, amiért csak úgy belementem és még siettettem is.  Előbb jobb lett volna Hanséval összefutni, átrágni magamat az összes lehetséges végkimenetelen és úgy belevágni. Vagy eleve nem magamba jönni, hanem hozni magammal azt a hiperaktív extrém srácot. Ám már nem fújhattam visszavonulót.