shameless | jikook

02

A szégyen és a félelem nem egy és ugyanaz az érzelem. Az első akkor mutatkozik meg, amikor valami olyat tettünk, ami miatt fejet hajtva járjuk az utcákat, mindössze egy véletlen, aminek az okozói mi vagyunk. Ugyanis az akaratlan cselekedetek is tőlünk származnak. Ám ezzel ellentétben a félelem elsődleges indoka mások. Ez pedig nem a mi szégyenünk.

- Biztos fehéret akarsz? – kérdezte Jungkook, mire felpillantottam rá.

- Miért, mi a baj vele?

- Unalmas. Meg olyan, mintha egy kórterem lenne – vallotta be őszintén. Legalább nem köntörfalaz. Bár, nem tudom, hogy ez jó, vagy sem.

- Egyenlőre jó ez. Majd később kidekorálom. Nem akarom azt sem, hogy túlzsúfolt legyen a szobám – motyogtam.

Eszembe jutott az az ötlet, miközben válogattunk, hogy majd mintákat festek a falra. Kiskoromban sokszor csináltam ezt, bár akkor az nem volt több, mint holmi firka. Viszont régen apuval terveztük, hogy rávetítünk valamit projektorral és az alapján rámásoljuk a figurákat és miegymást. Ez nem rossz, később lehet, hogy megcsinálom. Ha lesz időm, persze. Jelenleg csak egy olyan alapot szeretnék, amire később lehet építkezni.

- Te tudod – rántotta meg a vállait. – Kell még bármi más? – nézett rám, mire megráztam a fejemet, s a kasszához mentünk.

Kifizettem a doboznyi festéket, majd el is indultunk vissza. Jungkook rendes volt és hozta helyettem, nem, mintha nem bírtam volna el, azért nincs akkora súlya. Ám, ha már felajánlotta, akkor nem utasítom vissza.

Mikor hazaértünk, még nem volt otthon a kaja, viszont ezt az időt kihasználva, elmentem, hogy legalább a fürdőbe kipakoljam a cuccaimat. Máshova nem igazán van lehetőségem, a szobám még készületek alatt áll.

Jó volt, hogy anyáéktól külön fürdőszobám lesz, viszont így kicsit kínosabbnak éreztem kipakolni egy-két dolgot, tekintve, hogy Jungkookkal közös mosdót fogunk használni.

Volt itt minden, ami egy férfinak kellett. Borotvától kezdve a dezodorokon át a hajzseléig minden. Én is kiraktam a fogkefémet, s illetve a samponomat, illetve a hasonló dolgokat. Viszont nem mindent, ami eddig nálunk a fürdőben helyezkedett el.

Anyával olyan normális volt, olyan természetes. Vele viszont... Nem szívesen csinálok ilyet. Nem tűnik rossz arcnak, de elég távolinak érzem magamtól a srácot. Ezért a szütyőmben lévő maradék cuccot visszadobtam, s elhagytam a helyiséget. Biztosan hozzá fogok szokni, de most még furcsa.

- Jimin, kicsim – szólt nekem anyu, mire lementem a lépcsőn, s kérdő tekintettel illettem őt. – Megkaptuk az iskolától a címeket, ahol be lehet szerezni az egyenruhádat – mosolygott. – Menjünk el érte holnap?

- Persze, elmehetünk – ültem le mellé a kanapéra, mire izgatott mosollyal az arcán felém fordult. Csak úgy csillogott a szeme.

- Milyen eddig a lakás? Tudom, hogy még nem tudsz mindent kipakolni, de egész szép, nem? Tágas – fogott a kezemre, én pedig egy somolyra kényszerítettem az arcizmaimat.

- Igen, valóban – bólintottam. – Szerinted... Milyen lesz az új iskola? – kérdeztem rá arra, ami miatt már hetek óta görcsben van a gyomrom.

Az, amit ott kaptam, számomra felejthetetlenné vált. Gyűlöltem felkelni azért, mert be kellett járni az órákra azokhoz, akik kivétel nélkül utálnak. S hiába állt mellém egy-két lány, nem sokat ért, ha az ő hangjuk semmissé vált a többiekével szemben. Az már biztos, hogy az új helyen nem szeretném, hogy csak úgy kiderüljön. Itt sem akartam, annyira igyekeztem titkolni, mégis rájöttek.