shameless | jikook

12

Az ajándékokat mindenki szereti, mindenki örül nekik. Viszont a megtört emberek megtanulják értékelni azt is, ami kézzel nem fogható, mégis a legszebb, legcsodálatosabb dolognak tartják, amit más adhatott nekik.

Nem ment a matek. Egyik kezemmel a hajamba túrtam, s a hagymáimat kínoztam, míg a másikkal a lapomat fogtam, amin ott virított a százalék. Elégséges...

Sosem voltam ennyire rossz matekból, s bár a tanár megmondta, hogyha úgy van, eleinte hajlandó dűlőre jutni velem, s nem írja be a jegyet, csak a javítót, mivel nagyon le vagyok maradva a csoporthoz képest. Viszont nem akartam mindig ezt használni indoknak. Ugyanakkor anyát se szerettem volna azzal terhelni, hogy mennyire rosszul megy ez a tantárgy. Amúgy is gyengébb voltam belőle, legalább is nehezebben ment a fejembe, mint bármi más, de nem ennyire.

Baromira sértette a becsületemet, hogy ilyen csúnya lett a végeredmény. Főleg, hogy erre a dolgozatra magamtól készültem fel. Nem akartam Jungkook segítségét kérni. Biztosan nagyon elfoglalt az egyetem miatt, ha pedig hétvége van, akkor pedig szeretném, hogy ő is pihenjen.

Viszont... Ahogy nézegettem, csak arra kaptam pontot, amit vele begyakoroltam. Semmi másra nem, s nem értettem, hogy mi miért volt rossz. Miért hibás a folyamat? Hol csúszott el egyáltalán?

- Ne legyél elkeseredve. A tanár megengedi, hogy újraírd – mondta Hanse szünetben, miközben a melegszendvicsét ette.

- De nem értem, hogy miért lett rossz és segítség nélkül nem tudom megtanulni – sóhajtottam.

- Kérd meg Jungkook-hyungot, hogy segítsen – rántott vállat. – Háznál van, nem kér pénzt és az eddigi tapasztalatok alapján jól is magyaráz – sorolta, s közben az ujjain számolgatta az összegyűjtött érveket.

- Ez nem ilyen egyszerű... Nem akarom kihasználni érte és hétvégén szerintem ő is pihenni akar.

- Akkor kérd meg hétköznap. Mikor hazaér. Vagy amikor nem kell bemennie egyetemre. Biztos neki is vannak olyan órái, amire nem kötelező bejárnia. Ott tud pihenni és azt csinálni, amit akar.

Amit Hanse mondott, nem volt hülyeség. S az volt a baj, hogy bármennyire el akartam kerülni a közös munkát az egyetemistával, rákényszerültem. Főleg, hogy anyának nem akartam szólni erről a csúnya eredményről, amit a mai nap kézhez kaptam. Szerintem el is szédülne, ha meglátná. Semmiképp sem szerettem volna csalódást okozni neki.

- Majd felvetem neki, hogy akár oktathatna, ha van ideje – motyogtam végül, mire a barátom helyeslően bólogatni kezdett.

- Egyébként... Miért vagy ekkora táskával? – bökött a mellettem lévő hátizsákomra, mire én is automatikusan felé néztem, s rátettem a mancsomat is.

- Apunál alszok. Szóval suliba is onnan jövök majd. Hétvégén megint nem fog ráérni, szóval most megyek hozzá – magyaráztam egy lágy mosollyal.

- Úgy tűnik, hogy jól kijöttök egymással. Fura, pedig általában, ha a szülők elválnak, a gyerekek csak az egyikkel tartja szorosan a kapcsolatot – ingatta a fejét.

- Általában. De az én szüleim jól elvannak. Nem haraggal váltak el, sokkal inkább megegyezés alapján – meséltem, s mivel láttam a fiú csillogóan kíváncsi tekintetét, ezért folytattam. – Még kicsi voltam, amikor elkezdett romlani a kapcsolatuk. Hirtelen szerelem volt és gyorsan el is ment, szóval úgy látták a legjobbnak, hogy mielőtt tönkretennék a másikat, illetve engem, elválnak. Szóval nincs köztük ellentét így, hogy nem élnek együtt.

- Nem volt rossz, hogy nem volt ott mindig melletted apukád? – könyökölt az asztalra, s támasztotta meg az öklével a fejét. Úgy pislogott rám ártatlanul.