shameless | jikook

31

Az életben két nagyon nehezen levakarható dolog létezik. Az egyik férfiból van és megőrül érted, a másik pedig egy rágógumi a cipőd talpán, amitől pedig te őrülsz meg. Igaz, az utóbbi állítás a férfiakra is igaz.

Gyorsan levettük a cipőinket, s a kikészített papucsokat kaptuk fel. Én már otthonosan mozogtam a házban, hiszen már évek óta itt laknak, s eleinte elég sokszor látogattam őket. Kivéve, amikor nem voltak az országban. Ám volt már olyan is, hogy csak Xiuying volt otthon, mert apu elutazott, ezért tartottunk egy közös hétvégét csak kettesben. Még szerencse, hogy ilyen jó a kapcsolatunk.

Sosem hívtam őt anyának, s nem is várta el. Olyan volt, mint egy nagyon jó barátnő, akivel mindent meg tudsz beszélni, mintsem egy mostoha. Lehet, hogy elváltak a szüleim, de szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem ment minden tönkre, mint egyes családoknál. Iszonyatosan hálás vagyok azért, mert anya és apa is képesek voltak nem csupán a saját érdekeiket nézni ezzel, de az enyémet is.

- Youngjoon leugrott a boltba, mert nem hozott gyerekpezsgőt, pedig külön szóltam neki – sóhajtott. – De nagyon fog örülni, mikor meglátja, hogy a barátoddal jöttél. Már ő is nagyon kíváncsi – kacsintott, mire én csak egy erőltetett mosollyal néztem Jungkookra. – Mondjuk Jimin kicsit máshogy írt körül. Azt mondta, hogy nagyon... szelíd vagy. Ne értsd félre, csak a tetoválások és...

- Gondolom a személyiségemre gondolt – mosolygott Jungkook, s óvatosan végigsimított a karomon, mire csak nyeltem egyet. – A kinézet teljesen mindegy, az csupán egy stílus, amit az ember képvisel, de nem ez fogja meghatározni, hogy ő milyen.

- Pontosan – bólogatott Xiuying elismerően, majd eltakarva a száját felém fordult egy picit, s suttogni kezdett, mintha ezt nem hallaná vagy látná a közvetlen mellettem álló egyetemista. – Milyen bölcs és helyes!

- Nem megyünk addig a nappaliba vagy az asztalhoz? Megterítettél már? Segítek nagyon szívesen bármiben! – kecmeregtem ki a fiatal férfi karjai közül, s lépkedtem Xiuying mellé.

- Már minden tálalva van, de ha le akartok ülni, akkor menjünk – invitált be minket a konyhába, viszont, mielőtt odaértünk volna, Jungkook megragadta a kezemet, s visszahúzott.

- Menj nyugodtan, csak kezet akarok mosni és Jimin felajánlotta, hogy megmutatja, hogy merre van a mosdó – szólt a nőnek a férfi, majd rám pillantott.

- Ez most komoly? Magadtól is elmehettél volna, el tudom magyarázni – sóhajtottam, de csupán intettem egyet, hogy kövessen, s megindultam a mosdó felé.

Apuéknak nincs annyira kicsi házuk, mint nekünk volt, de túlzottan nem is nagy. Könnyen meg lehet jegyezni, hogy mi hol van, s el is lehet találni oda.

Mindössze a folyosó végére mentem, s elfordultam balra. Az ajtóra mutattam, s vártam, hogy Jungkook bemenjen, hogy megmossa a kezeit. Ki is nyitotta az ajtót, de teljesen váratlanul berántott magához, s be is csukta utánam a falapot. Nagy szemekkel néztem rá, majd a hátam mögé.

- Nem foglak megcsókolni, mert megígértem, de előre szólok, hogyha hitelesek akarunk lenni, akkor muszáj vagyok egy-két dolgot csinálni – pillantott a szemeimbe, én pedig először szóhoz sem jutottam, annyira meg voltam lepődve.

- Jó, de... Miket? – mentem bele, bár eléggé vonakodva. Már így is totálisan helytelen, amit csinálunk, de talán még így is ez a jobb, minthogy Xiuying megtudja, hogy a hamarosan bátyám kapott le majdnem a liftben.

- Mit tudom én, amiket a párok szoktak – rántotta meg a vállait. – Csak azért szólok, hogy ne érjen váratlanul téged.

Komolyan? Miután olyan dolgokat csináltál velem a liftben, képes vagy szólni?