shameless | jikook

20

Olykor jobb, ha a jelenben maradunk, s nem a múltban keresgélünk. Van, ami nem ránk tartozik, s bölcsebb, ha megóvjuk magunkat attól, hogy az a szörnyeteg, amit más hátrahagyott elpusztítsa az őszinte mosolyunkat.

A rendelt limonádémat iszogattam, amit Taehyung vett nekem. Azt mondta, hogy fontos, hogy mindig hidratáltak maradjunk és akkor a koncentrálás is jobban fog menni. S bár nem szeretek ilyen hűvösben hideg italt inni, a kellemesen savanykás itóka segített, hogy figyelni tudjak.

Szerencsére az egyetemista nagyon rendes volt és türelmes velem. Hasonlóan, mint Jungkook, csak az ő közelsége valahogy más volt. Nem tudom, hogy miben. Talán... az illata. Belőle nem áradt az enyhe füst, ami a másikból, inkább a kellemes kölni és valami más édeskés odor, bár lehet, hogy az a sok süti és kávé finomsága volt.

- Nagyon jó – húzódott közelebb, hogy figyelemmel kísérje, amint megoldom a feladatot.

Ami feltűnt, hogy minden apró, de helyes lépésemet megdicsérte. Mosolygott rám egész idő alatt és olyan lágyan és kellemesen beszélt, hogy teljesen ellazultam a közelében. Nem tartottam attól egy percre sem, hogy talán nem fog sikerülni a dolgozatom. Furcsa volt, hogy valaki teljesen más idejét rabolom a bátyám helyett, de olyannyira felszabadultam, hogy már nem tudtam az egészre negatívumként gondolni.

- Azt hiszem, hogy kijött az eredmény – mondtam a füzetemet nézve, majd lassan a hozzám nagyon közel lévő hyungomra pillantottam. – Szerinted?

- Hmm – döntötte oldalra a fejét nagy komolyságában, majd elmosolyodott. – Igen, nagyon ügyes vagy, Jimin – mosolygott rám kedvesen, mire az én arcomra is egy somoly került. Taehyung a nagy tenyerét a fejemre tette, s meglapogatta a hajamat, hogy tettekben is kifejezze, mennyire büszke rám. – Egyébként lehet egy kérdésem?

- Persze, hyung! – bólintottam egyet, miközben elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Már jócskán sötétedett, szóval ideje volt hazamennem.

- Hogy-hogy engem kértél meg? – könyökölt az asztalra mellettem, s támasztotta meg a buskiját vele, miközben kíváncsian méregetett.

Kínosan elnevettem magam. Nagyon szerettem volna elkerülni ezt a témát, de tudtam, hogy nem fog sikerülni. Elvégre elég hirtelen és nagy váltás volt, hogy a háznál lévő matektanáromat lecseréltem a legjobb barátjára. De úgy gondolom, hogy hyung egy olyan személy, aki meg tudja érteni a nézeteimet.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne... A közelében maradnom – ejtettem egy szomorkás mosolyt, miközben a táskámba dugtam a kipakolt füzetemet.

- Értem – motyogta az egyetemista. – Akkor gondolom legközelebb is én foglak tanítani – ingatta a fejét.

- Jaj, nem kell! Nem akarlak ezzel terhelni, neked is ott van az egyetem, meg...! – hárítottam azonnal, de ekkor elmosolyodott, s megrázta a fejét.

- Igazi kikapcsolódás, hogy csak ilyeneket kell csinálnom. Ne aggódj, simán megoldható, hogy megtartsunk pár különórát. Komolyan – kacsintott rám.

- Biztos..? – bizonytalankodtam.

- Ne butáskodj már, Jimin – legyintett egyet. – Nagyon szívesen segítek neked. Kedvellek – mosolygott, ami az én arcomra is egy felfelé ívelő görbületet varázsolt.

Magam sem tudom, hogy mi ütött belém, de a hatalmas impulzus hatására felkeltem, s mindenféle előjel, vagy gondolkodás nélkül öleltem meg az idősebb férfit. Meg is lepődött, de nem hagyta veszni a lehetőséget. Mivel ő ült, ezért én voltam a magasabb, így a derekam körül fonta össze a karjait, s húzott magához.