shameless | jikook

19

Néha egy apró pillanat képes annyira felkavarni az embert, hogy abból a pár másodpercből kész egy egész történetet csinálni.

Másnap délután egy körül arra kaptam fel a fejemet, hogy megállás nélkül csörgött a telefonom. Hanse szobájában hagytam, ugyanis mi ebéd előtt elkezdtünk társasozni, amibe még a bátyja is beszállt. Nos, mivel rengeteg matekos kérdés volt, így egyértelműen a legjobb barátom vezetett. Nem volt nehéz dolga, hiszen az egyik ellenfele egy katona volt, aki állítása szerint épphogy kijárta a gimit, a másik pedig szimplán segg hülye matematikából.

Kaja után pedig folytattuk a harcot a győztes címért. Mindössze annyira álltunk meg, hogy én elmenjek mosdóba. Amikor jöttem vissza, akkor hallottam meg, hogy a telefonom őrült módjára rezeg az íróasztalon. Anyu tud róla, hogy későn fogok visszamenni, mert még este megírtam neki, hogy Hanséval leszek, szóval ötletem se volt, hogy ki lehetett.

Amikor a kezembe vettem a készüléket, akkor láttam meg a nevet. A torkom azonnal elszorult és a gyomrom is liftezni kezdett. Nagyon nem akartam beszélni vele, s erősen gondolkoztam azon, hogy felvegyem-e vagy sem. Végül a hívás magától abbamaradt. Akkor láttam csak, hogy Jungkooktól 13 nem fogadott hívásom van. S nem sokkal később ismét megcsörrent a telefonom, mire a számat ugyan elhúzva, de felvettem.

- Halló? – kérdeztem bele halkan.

- Mi a fasz, Jimin? Hol vagy? Hova tűntetek Hanséval? – kérdezte. Örülök, hogy eszébe jut, hogy talán felelősséggel tartozik a két fiatalabbért, akik miattuk léptek le.

- Neked is szép napot, hyung – sóhajtottam, s ültem le az ágyra.

- Jó, ne most csináljunk ezt. Hol a picsában vagytok? – káromkodott továbbra is, mire nekem ráncba szaladt a homlokom.

- Ha így kérdezed inkább el se mondom – morogtam.

- Ne baszakodj már! Hol va-

Kinyomtam. Nem volt arra szükségem, hogy ilyen erőszakos legyen. Megijesztette Hansét, s ha én láttam volna, minden bizonnyal én is megrémültem volna. Még szerencse, hogy Taehyung ott volt.

A telefonom ismét csörögni kezdett, én pedig megforgattam a szemeimet, s újra felvettem.

- Te komolyan lecsaptad a telefont? – kérdezte.

- Igen és ismét megteszem, ha ilyen köcsög leszel velem, hyung – mondtam, mire a vonal túlsó végén pár másodpercnyi hallgatás után egy halk nevetés hallatszott.

- Te... Mióta vagy ilyen szemtelen?

- Eddig érdekelt, hogy hol vagyok? – kérdeztem vissza, s bár nem voltam a legkedvesebb vele, a tegnapi után ez volt a minimum, amit megérdemelt.

- Jimin..! Ah! – nyögött bele gondterhelten a telefonba. Nem voltam egy könnyű eset számára. – Jól van, hol vagy? Érted megyek.

-Hansénál vagyok és semmi szükség rá, mert anya tudja, hogy átugrottam hozzá – mondtam, mire egy pillanatra elhallgatott.

- Beszélnünk kellene. Kettesben, ha lehet.

Hosszan szívtam be a levegőt, majd engedtem szabadjára. Nem szívesen maradtam vele kettesben, s az okok már-már sorban álltak egymás mögött. Ugyanakkor igaza volt. Beszélnünk kellett és nem menekülhettem örökké előle, főleg, hogy egy háztartásban élünk. Ha valakinek feltűnik, nehéz lenne kimagyarázunk magunkat.

-Tudod, hogy hol lakik Hanse?

- Elkérem Taehyungtól a címet, de ha leírod SMS-ben, az jobb lenne.