shameless | jikook

32

Olykor egyetlen szó elég arra, hogy egy, akkor határozottnak vélt döntés bizonytalanná váljon.

Jungkook egy pillanatig sem habozott. Egyből felém fordult, s az arcomat megérintve csókolt meg. Az én szívem pedig olyan hevesen kezdett verni, hogy azt hittem, hogy ott és akkor ez lesz az utolsó dolog, amit csinálni fogok. S bár furán hangzik, lehet, hogy azt kívántam, hogy ilyen legyen a vég. Ennyire édes, ennyire gyengéd és finom, mégis feltüzel.

Nem csupán orcáimon nyíltak rózsák. Ha pedig mégis ott bontottak virágot, a gerincem mentén a tüskék jólesően szúrtak a bőrömbe. Fejedelmi kín ez minden szerelmesnek.

A fiatal férfi a kezemre fogott, s miközben puszikat hagyott a szám mellett is, egy-két szót megejtett.

- Gyere. Csak bátran – suttogta, én pedig értve, hogy mit szeretne, az alkarjaimra támaszkodva felemelkedtem, s alig ültem fel, már az ölébe is másztam. Jungkook elmosolyodott, s egyik kezét a derekamra tette. – Úgy... Ügyes vagy, Szépség – morogta.

Nem tudom, hogy jó volt-e, amit csinálok. Teljesen tapasztalatlan vagyok. Nemrég vette el az első csókomat, most pedig... Ő pedig biztosan megélt már mindent, amit csak lehetett. Elvégre Jungkook jól nézett ki, nagy ismeretsége van, s azzal a rossz fiús, ugyanakkor mégis gyengéd kinézetével és személyiségével nincs olyan, akit ne bolondítana magába.

Pontosan ezért bizonytalanodok el. Hiszen én hozzá képest egy kis senki vagyok, aki nem tud az égvilágon semmit. Bár a dicséretek nagyon is jól esnek, attól még nem tudom, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak elmegy neki ez az egész és motiválni akar, hogy merészebb legyek. Talán nem tetszik neki..? Lehet, hogy nem is élvezi igazán.

Ezen agyalva el is távolodtam tőle egy cuppanás kíséretében, s elfordítottam a fejem. Ajkaimat harapdáltam, s rá se mertem nézni.

A fiatal férfi minden bizonnyal összezavarodott, olyan hirtelen volt ez az egész. Meg is próbálta velem felvenni a szemkontaktust, ám nem ment neki, hiszen én mindig elkaptam a tekintetemet. Egy ideig próbálkozott csak, s mindössze a szemem sarkából vettem észre, amint a szemöldökét ráncolja. Ideges volt, s már emelte is a kezét, én pedig felkészültem arra, hogy majd maga felé rántja a fejem. Ám nem ez történt.

Lágyan simított végig az arcomon, mire befeszült izmaim elernyedtek, s a vállaimat is leengedtem. Fel sem tűnt, hogy ilyen voltam, egészen addig, amíg ezzel az apró érintéssel le nem nyugtatott. A sok-sok ellentmondó és mocskoló hang pedig egyszerre hallgatott el a fejemben.

Elérte, hogy ismét ránézzek.

- Mi a baj, Szépség? – kérdezte tovább simogatva.

- Én... Csak félek – vallottam be szégyenlősen.

- Mitől? – kuncogott. – Tőlem?

- Nem – ráztam a fejem. – Attól, hogy nem vagyok elég jó... Másokhoz képest – suttogtam.

Jungkook nagyokat pislogva nézett rám, majd mintha valami eszméletlen vicceset mondtam volna, elnevette magát. Szabályszerűen hahotázott, úgy kellett befognom a száját a kezeimmel, nehogy apuék felkeljenek.

- Jimiiiin – nyújtotta el a nevem, miközben mind a két kezét az arcomra tette, s egy finom puszit nyomott a számra. – Ha nem tetszene, akkor szerinted miért akartam megismételni? – döntötte a homlokát az enyémnek, én pedig ebbe belepirultam. Tényleg tetszett neki? – Az emberek túlságosan ráizgulnak ezekbe a csókos dolgokba – sóhajtotta. – Pedig nem kellene – rántotta meg a vállait, mintha tényleg semmiség lenne.

- De ha nem élvezi a másik fél, akkor...

- Akkor vele van a baj – mondta. – Ha valami nem tetszik valakinek, akkor változtasson rajta. Vegye át az irányítást és kész. Ha valaki olyan kurva tapasztaltnak érzi magát, akkor ne lebaszni tudjon, hanem tanítani.