shameless | jikook

10

Ha megkérdezed magadtól, hogy miért nem vagy képes merni, élni, mint mások, gondolj arra, hogy mi mind a saját gátlásunk cölöphöz kikötött kutyái vagyunk.

Ahhoz képest, hogy mennyire izgultam az elején, minél tovább maradtam a társasággal, annál felszabadultabb lettem. Lehet, hogy egyetemisták, mind idősebbek tőlem, de nagyon rendesek. Kínálgattak különféle italokkal, s bár eleinte nemet mondtam rájuk, mivel mindet túl erősnek gondoltam. Párnak a nevét se jegyeztem meg. Viszont, amit a lányok adtak, egészen finom volt. Valamilyen likőr volt, ha jól emlékszem, akkor csokoládé.

Velem ellentétben Hanse elég sok piát elfogadott, ahogy Chaewon is. Kicsit úgy is éreztem, hogy itt én vagyok az egyetlen, aki még nem vett részt ilyesmiben, s sokkal inkább adott a jó gyerek szerepének, ahol egy bizonyos korig nincs buli, sem pia. Szerencsére ez a krémlikőr nem ártott, kicsit felszabadultabb lettem tőle, de nem is mertem sokat inni belőle. Az este során mindössze egy-két pohárkával fogadtam el, a maradékban valamilyen kólát, vagy vizet ittam.

Jungkook viszont szinte vedelte az alkoholt. Úgy itta, mint én a kedvenc narancslevemet. Még csak el sem torzult az arca, pedig elég erőseket próbált ki, s több fajtát is. Viszont nem úgy nézett ki, mint aki annyira lerészegedett, hogy ne tudjon magáról. Mindössze sokat nevetett és mosolygott. Örülök, hogy nem egy balhés részeggel van dolgunk. Másképpen elég nehéz lenne hazavonszolni.

A kanapén ültünk, s éppen hallgattam a lányokat, amint egy pasit beszélnek ki. Ha jól érettem, akkor Mina exéről volt szó. Legalább is jövőbeli exe, mivel még nem szakítottak, de ezek után nagyon úgy fest, hogy nem sokáig lesznek együtt.

- Az ilyen rohadjon meg! Ne is törődj vele – mondta komolyan Hyejin-unnie, miközben Mina vállára simított, aki csak lebiggyesztett ajkakkal bólogatott.

Ekkor valaki leült mellém, s nekem dőlt. Oldalra pillantva láttam meg, hogy Hanse az, így csak mosolyogva simítottam a hajába, amit ő hagyott is nekem. Még a szemeit is lehunyta egy pillanatra.

- Minden rendben? – kérdeztem meg a szokatlanul csendes fiút. Nem meglepően a fejét rázta.

- Kicsit szédülök – mondta, majd sóhajtott egyet. – Nem kellett volna annyi minden megkóstolnom.

- Menjünk ki? – mocorogtam kicsit, hogy ezzel is arra utaljak, ez nem csupán egy kérdés volt, hanem kérés. Hátha a friss, immár hűvös éjszakai levegő jót tesz neki.

Szerencsére nem állt ellen, ő is lassan felkelt, s tántorogva elindult az udvar felé. Egy gyors pillantást vetettem a többiekre. Mind el voltak foglalva, mindössze a lányok bólintottak, miszerint jobb, ha kimegyek vele, nehogy baja legyen.

Jungkook társasága tényleg nem rossz. Eddig mindenki nagyon rendes velünk, s egyáltalán nem néznek le minket azért, mert fiatalabbak vagyunk. Bár, van egy olyan sejtésem, hogy az is közrejátszhat, hogy Chaewon Taehyungnak a húga, Hanse extrém, látszik, hogy minden hülyeségbe benne van, én pedig Jungkooknak vagyok a fogadott öccse. Még akkor is, ha nem házasodtak össze a szüleink.

Amikor kiértünk, akkor láttuk meg, hogy nem csupán mi jöttünk ki a levegőre. Jungkook a lépcsőnél ülve cigarettázott, Taehyung pedig kint volt, s telefonozott közben. Az utóbbi vett minket észre először, s egyből elmosolyodott.

- Milyen eddig a buli? Hogy érzitek magatokat? – kérdezte kedvesen. Bár eleinte tartottam tőle, egyre inkább erősödik bennem a szimpátia iránta. Valójában nagyon kedves férfi.

- Egész jó, csak Hanse kicsit – pillantottam a fiúra, aki már le is tette a fenekét a földre, fejét a tornácnak támasztotta, s gondolom próbálta felvenni a versenyt a hányingerrel, ami a szédülésével együtt jár. – Kicsit rosszul van – ingattam a fejem.