shameless | jikook

28

Van, amikor a hazugság más rosszindulatából ered, s még akkor is te érzed magad hibásnak.

Ahogy azt megbeszéltük Jungkookkal, anyáéknak azt mondtuk, hogy volt egy kisebb probléma az asztmámmal. Igaz, kicsit megszidtak minket, amiért nem szóltunk, mivel, ha komolyabb a dolog, akkor ki kell hívni a mentőket és ezzel nem szabad játszani. Tény, hogy mostanában rosszabbodott az asztmám, de ez már a stressznek is betudható. Ugyanis amikor elkezdtek piszkálni az előző suliban, akkor lett durvább, most pedig... Semmit sem javult. Gyakoribbak lettek. Lehet, hogy nem ártana elmennem egy vizsgálatra.

A vacsora innentől pedig úgy telt, mint egy teljesen átlagos, boldog családnál. Mosolyogtunk és nevetgéltünk, miközben anya a lelkemre kötötte, hogy bár ő is ismeri már Taehyungot, nem úgy, mint a barátomat, szóval szeretné, hogy legalább egyszer meghívjam őt, hogy közösen ebédeljünk az egyik hétvégén. Én pedig nem mondtam erre nemet, mivel már felesleges lett volna.

Amikor mentünk haza, anya legalább négyszer megkérdezte, hogy minden rendben van-e velem, hiszen aggódott az „asztmarohamom" miatt. Az már biztos, hogy el fogunk menni egy vizsgálatra. Ha másra nem is, erre jó volt ez a hazugság, amit Jungkook miatt kellett kitalálnom.

Egy nagy sóhajjal mentem be a szobámba, majd lazítottam meg a nyakkendőmet, s mint egy zsák krumpli, bedőltem az ágyamba. Mindössze pár órát töltöttünk el közösen, de mégis hosszabbnak tűnt, mint az egész napom. Aztán még ott van az, hogy Taehyungnak is el kellene mondanom, hogy Jungkook rájött. A részleteket pedig inkább kihagynám.

Bár eddig sem állítottam, hogy olyan jól ismerem a fogadott bátyámat, de ezek után teljesen elvesztettem a fonalat. Nem tudtam már eldönteni, hogy melyik, s milyen az igazi oldala. Ravasz volt, s már-már azt is lehet mondani, hogy gonosz és kegyetlen. Ép elméjű ember nem csinál ilyet csupán azért, mert összejöttek a legjobb barátjával. Jungkook átlépett egy határt, amit nem kellett volna, s most én is nyakig benne vagyok. Pedig tényleg minden erőmmel azon voltam, hogy ezt az egészet elkerüljem.

Amikor anya elmondta, hogy össze fognak költözni a barátjával, nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Sőt, megígértem magamnak, hogy ezt az új fejezetet kicsit száj húzva, de úgy fogom felfogni, mint egy újrakezdést, egy lehetőséget arra, hogy én is boldog legyek. De eddig minden teljesen az elképzeltek ellentéte.

A telefonomat vettem a kezembe, s írtam is egy rövid üzenetet Hansénak, miszerint Jungkook megcsókolt a mosdóban és meg is fenyegetett. Természetesen a fiú teljesen kiakadt, s fel akart hívni, hogy beszélgetni tudjunk, de én visszautasítottam. Nem hiányzott az, hogy bárki meghallja, szóval maradtam az írogatásnál. Egy fokkal biztonságosabb.

Másnap délután Taehyunggal is sikerült találkoznom. Mindenképpen beszélni szerettem volna vele, mivel nem akartam, hogy bármi meglepetés érje majd őt. S mivel anyának is szóltam, hogy hova megyek, így már most vasárnap hivatalos lett a fiatal egyetemista hozzánk ebédre. Nem... Túl gyors ez nekik? Csak mert nekem eléggé. Én jobban szerettem volna várni és biztosabb lábakon állni, nem pedig remegve elmenni még egy találkozóra is.

- Szia! – jött ide hozzám a fiú, s nyomott egy puszit az arcomra, miközben lerángatta magáról a szövetkabátját. – Ne haragudj, volt egy baleset és emiatt késtem egy kicsit – mondta. – Rendeltél már?

- Szia hyung! Nem, még nem – ráztam a fejem. – Szerettem volna beszélni veled egy-két dologról – mondtam. Nem akartam húzni ezzel az időt, már így is nyakig benne voltam, s minél többet agyalok ezen, annál kevesebb időm lesz élvezni a vele töltött időt.