shameless | jikook

06

Sokszor nem csupán az érzelmeinknek nem tudunk parancsolni, hanem olykor a tetteink felett sem mi uralkodunk. Az agyunk felállíthat két végletet, de a végső lépést a szívünk fogja megtenni. Ugyanis a cselekedetek az agy által formált valamik, ő a készítő, de az irányító, a mestere az érzelmeink lesznek.

Jungkook egyszerűen elképesztő. Csupán pislogni tudtam, miután láttam, hogy mindenféle levezetés nélkül írja be az eredményeket, s elő is kaptam a megoldókulcsot, hogy egyáltalán valóban jó számokat firkál be, vagy csak a hasára ütve. Ám tényleg mind helyes volt.

Amikor elkészült, közelebb húzódott, s mutogatni, illetve magyarázni kezdett. Nem mondott semmilyen bonyolult és elsőre értelmetlennek hangzó kacifántos szabályt, ténylegesen átlagos példákat hozott fel, s elmondta, hogy csomó dolog a levezetésnél felesleges, mert csak rá kell nézni a sorra, s látni lehet, hogy mi az, ami nem kell oda. Vonalakat húzgált, elmondta, hogy ő hogyan oldotta meg, s csak azután kérdezte meg, hogy csak az eredményt pontozzák, vagy figyelembe veszik a számítás menetét is.

Nyilván erre nem tudtam válaszolni, mivel most jöttem csak át ebbe a suliba. Azt viszont tudtam, hogy nálunk minimálisan azért megkövetelték, viszont, ha valakinek jól ment a tantárgy, annál elnézték, ha csak az eredményt írja be.

Éppen ezért kértem, hogyha nem siet sehova, akkor magyarázza el nekem, hogy hogyan lehet levezetni, illetve azt is, hogy ugyan hol rontottam el eddig a saját munkámat. Mindig ugyanott, a végére pedig akkora katyvasz lett a fejemben, hogy még a feladatot is rosszul írtam fel.

Jungkook nagyon türelmes volt, s ahhoz képest, hogy nem tanár, nagyon jól magyarázott. Nem tudom, hogy amúgy is ilyen lenne-e az egyetemista, vagy Junho fogott kést a torkához, hogy márpedig segítsen nekem. Mindenesetre nem kerestem az okokat, inkább örültem, hogy itt volt velem és kisebb rendet tett a buksimban.

Két órát töltöttünk el matekozással és az utoljára felírt feladatok mind hibátlanok voltak. Majd' kiugrottam a bőrömből miatta, mert ez akkora sikerélménynek számított nekem, hogy azt elmondani sem tudtam volna. Nagyon hálás voltam az egyetemistának miatta, aki csak mosolygott, s elmondta, hogy bármikor bármilyen nehézségem van matekkal kapcsolatban, keressem őt, mert neki ezek a feladatok már-már megváltások voltak.

Tudtam, hogy azért van köztünk pár év, mégis olyan furcsa volt belegondolni, hogy ennyivel előrébb van, mint én. Én 16 voltam, ő pedig 21, gyakorlatilag pisinek számítottam mellette, de jó volt, hogy sokszor úgy kezelt, mint egy vele egykorú havert.

Mivel mi nem tartottuk a kapcsolatot, csupán a szüleink miatt futottunk össze egy-egy közös ebéd vagy vacsora miatt, semmit sem tudtunk a másikról, számomra ezért is volt rizikós ez a költözéses dolog. Azért mégis egykeként nőttem fel, s most hirtelen kaptam magam mellé egy fiút, egy fiatal férfit, aki a fogadott bátyámként fog ezentúl helyet foglalni a családfámon. Aggódtam, hogy nem fog menni, mert látszólag teljesen más világ vagyunk. S bár mindig azt mondom én is, hogy ne látszat alapján ítéljünk... Jungkook valóban olyan volt, mint amilyennek kinézett.

Másnap az iskolában Hanse és Chaewon kicsit összekapott. A lány - bár nem volt az osztálytársunk, mindössze egy évfolyamba jártunk - nagyon feldühödött azért, amiért a fiú nem képes betartani a házirendet és ilyen lazán veszi az öltözködést. Ezúttal az volt a problémája, hogy a tanárok felszólításának ellenére a srác még a nyakkendőjét se vette fel. Sőt, el se hozta. Bár említette nekem, hogy többször került már ilyen helyzetbe, de egy idő után meg fogják unni, hogy mindig szóvá tegyék neki, s csak elengedik a dolgot. A legkitartóbb eddig a diákelnök volt, Chaewon személyében. Nyilván, régóta ismeri egymást ez a kettő, így nem félnek őszintén beszélni, s kicsit erőszakosabban is kimutatni a törődésüket. A lány nem akarta, hogy a sráccal bármi gond legyen, s egyben a saját pozíciója gyengeségének is érezte, hogy nem hallgatnak rá.