shameless | jikook

22

Sok dolog csak úgy megtörténik. Nem számítunk rá, nem készültünk fel, s már egy új, teljesen ismeretlen szituációban találjuk magunkat. Ez pedig nem mindig a mi lépéseink következményei. Az ember nem magányos, s pont ezért lesz mellette mindig valaki, aki ezeket az apró, de annál fontosabb megmozdulásokat elköveti, s későbbi döntések elé állít. A kérdés már csupán az, hogy kiálljuk a próbákat, vagy megpróbálunk elmenekülni?

Sajnos a film miatt nem mertem egyedül aludni, így Jungkook mellett maradtam egész végig, ő pedig ezt nem bánta. Nem kérdeztem, csak miután elszívta a cigijét, visszamentünk, s lefeküdtünk az ágyába, majd halkan beszélgetni kezdtünk. Egészen más volt, mint máskor. Most szót lehetett vele érteni, sőt, komoly dolgokat is fel lehetett hozni.

Megtudtam például, hogy két kapcsolata volt, de mint a kettőnek ő vetett véget nagyon hamar, mert nem tudta magát elkötelezni. Nem megcsalta a barátnőit, szimplán neki sok volt. Persze az, hogy ennek mennyi a valóságalapja, azt sajnos nem tudom.

- Egyébként... Említetted ezt a testvérek tabuk témát – hoztam fel a srác felé fordulva, aki csak figyelmesen hallgatott. – Pontosan mit is jelent? – érdeklődtem. Nem tisztázódott bennem, hogy mi ez és miért hozták létre mindezt egymás között.

- Amire gondolsz. A tesók tabuk – rántotta meg a vállait. – Nincs közeledés, se puszi, se csók, a többiről pedig ne is beszéljünk – sorolta nagyjából. – Eleinte Tae húga miatt hoztuk létre, mert ő már régóta ismer mindenkit, viszont ez most már téged is érint.

- De én nem is számítok a testvérednek, hyung – motyogtam, mire felvonta az egyik szemöldökét.

- Miért, akkor mi vagy itt, ha nem az öcsém? – kuncogott, mire kissé fájóan elmosolyodtam.

Én sem értettem, hogy miért voltam ilyen keserű. Viszont az íz csak erősödött a számban, szabályszerűen marta a torkomat. Mintha az igazság akart volna felszínre törni, csupán magam sem tudtam, hogy mégis mi akart ennyire kikívánkozni belőlem. Mégis úgy fájt, annyira fojtott, hogy még levegőt is alig kaptam egy pillanatig.

- Ha mégis valaki megszegi a szabályokat, akkor mi történik? – nyeltem le az a fránya gombócot, s faggattam tovább.

- Még nem volt rá példa eddig, de... – gondolkodott el a sötét plafont nézve. – Valószínűleg megutálnánk a másikat. Tudod, egy barátság már nem ugyanolyan, ha a másik tesójával kavarsz. Ha ott történik valami sértődés, az a harmadik félre is kihat. Elvégre a legjobb barát úgyis a másikhoz fog menni, hogy megbeszélje a problémákat, de kétlem, hogy bárki szívesen tenne megjegyzést az illető testvérére, szóval elég gázos lenne – kuncogott. – Nem tudnád, hogy kinek az oldalára állj, kinek higgy, mivel mindkettőt ismered, de akkor tudatosul benned, hogy rohadtul nem – mondta, majd felém fordult. – Ugye nem tetszik senki neked?

- Mi? – pattantak ki a szemeim, s fel is ültem hirtelen az ágyban és kézzel-lábbal hevesen gesztikulálva próbáltam tagadni, amit szóban is igyekeztem megerősíteni. – Dehogy! Jézus, soha! Amúgy is mindenki túl idős hozzám, szóval... Meg nem is az én világom! – néztem rá, amint ő is felült, s csak bámult rám. El nem mozdította volna rólam a tekintetét, s bár a szobában sötét volt, a szemei mégis csillogtak. Érdekesen fénylettek orcája égboltján. S ekkor hirtelen mozdult.

Jungkook mindkét csuklómat elkapta, s átlendítve felettem egyik lábát teljes súlyával nyomott vissza az ágyba, mire meglepettségemben nyikkantam egyet. Épphogy a párnába zuhant a fejem, automatikusan próbáltam volna szabadulni, de ő ténylegesen csapdába ejtett. Közelebb hajolt, én pedig még lélegezni sem mertem. Csak hatalmas szemekkel néztem rá, miközben ő mosolygott rám.