shameless | jikook

08

A szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket. Megszegésük pedig nem csak bajt vonzz maga után, de a lelkiismeretünkkel is meg kell vívnunk a harcot. Viszont, hogy melyik utat választjuk, nem ütközik szabályba, csupán az, ahogyan közlekedünk rajta.

Azt kell, hogy mondjam, nem lett a legjobb az a matek. Mármint jobb, mint amire számítottam, de többet vártam magamtól, ezért megkértem Jungkookot, hogyha nincs ellenére, akkor üljön le velem megoldani pár feladatot. Igazából nagyon türelmes és nagyon jól magyaráz. Olyan részletesen, hogy még az én agyam is felfogta, hogy miről hablatyol.

- Tehát, ha ide hozom át ezt, akkor lesz pozitív az eredmény... Igaz? – pillantottam fel Jungkookra, aki csak megingatta a fejét.

- Az eredmény mindenképpen negatív lesz, de igen, így kevesebb lesz majd az egyenletedben belőlük. Viszont ez nem fogja befolyásolni a végét. Csináld a negatívakkal, gyakorolj – mondta, én pedig elhúztam a számat, s duzzogva kezdtem el inkább lefirkantani az egyenletet.

- Nem szeretek negatív számokkal dolgozni – morogtam.

- Pedig néha jobbak. Ijesztőnek tűnnek a vonalka miatt előttük, de – húzódott közelebb, majd folytatta azt, amit én elkezdtem, s közben pedig magyarázott. – Ha jobban megnézed, lehet pozitív vége is – karikázta be a két vonalat, s írt föléjük egy apró plusszot. – Ha az előtte álló pozitív nem elég nagy, akkor hiába lett a másik eredmény is hasonló előjelű, ha a kivonás az egész eredményt negatívvá teszi – húzta alá a végét két vonallal, majd nézett rám.

Még a levegőt is benntartottam, olyan közel volt hozzám. Éreztem, hogy pontosan emiatt a kellemetlen helyzet miatt kezdett hevesebben verni a szívem, s még a víz is levert. Úgy éreztem, hogy mondanom kell valamit, meg kell szólalnom, hátha feltűnik neki, hogy...

- Nem volt gyenge a pozitív és a másik sem túl erős. Mindössze... Két pozitívat vontunk ki. A kivonás pedig... Akár vehetjük úgy is, hogy az első számítás eredményét negatívvá tette – mondtam végig a szemeibe. – A helyzet miatt volt, nem pedig azért, mert az egyik szám nagyobb, a másik pedig kisebb.

Jungkook elmosolyodott.

- Ne menj matek szakra – mondta, s végre elhúzódott tőlem, miközben szórakozottan rázta a fejét, s a kivonásos résznél a mínusz jel fölé felírt egy hasonlót, s egy pluszt is. – Nézheted akár így is. Az ellentéteknél mindig a mínusz nyer. Míg a...

- Két azonosnál a plusz – fejeztem be helyette, ő pedig bólintott egyet. – Zavaróak ezek a tudósok... Ha azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, miért van az, hogy az összekapcsolódás helyett az egyik mindig felülkerekedik a másikon? – húztam a számat, mire az egyetemista elnevette magát.

- Kétlem, hogy bármikor is szeretnél olyan feladvánnyal foglalkozni, ahol mindkettő egyenlő lenne. Akkor nem lenne értelme a pozitív és a negatív számoknak – pillantott rám, mire alig láthatóan megforgattam a szemeimet.

- Hülyeség az egész...

- Te állsz hozzá furcsán. Itt vannak szabályok, amiket követni kell, másképpen nem fog helyes eredmény kijönni – mondta. – Egyébként hétvégén ráérsz? Ha jól vettem ki a vacsis beszélgetésből, apud üzleti úton volt és valami gáz történt, szóval nem fog tudni hazajönni.

- Attól függ – ingattam a fejem. – Lehet, hogy Hanséval leszek.

Sokat lógok a sráccal, meg ő is velem. Már-már elválaszthatatlanok vagyunk mi ketten, délután is sokszor benéz anya örömére, mivel tényleg kedveli a fiút. Édesnek találja és azt kell, hogy mondjam, valóban az. A gyermeki mosolya bárkit képes levenni a lábáról. Kivéve persze a testnevelés tanárunkat, akinek nagyon nem tetszik az extrém stílusa. Főleg, hogy kitalálta a napokban, hogy ő be akarja festeni a haját. Már csak reménykedek abban, hogy engem nem akar belerángatni.