shameless | jikook

09

Ha azt mondjuk, hogy a magunk urai vagyunk, részben az igazat beszéljük. Az állítás egészen addig helyes, amíg nem történik valamiféle váratlan, hiszen akkor hiába az agy által kiküldött információ, ha a testünk megtagadja a parancsot.

Meglepő módon Hanse haja nem égett le. Több videót is megnéztünk, rengeteg fodrász tippjét elolvastuk a neten, hogy lehetőleg ne kopaszon küldjem vissza a fiút. Eleinte meg se akartam csinálni, viszont ő ragaszkodott hozzá.

A fiúnak egyébként laikus szemmel nagyon erős hajszerkezete volt, szóval ezzel próbáltam nyugtatni magamat, amikor felkentem a szőkítőt, ami nagyon büdös volt. Nem is értem, hogy ő hogyan tűrte magán annyi időn át, de nem panaszkodott, csak az elején mondta, hogy mintha picit viszketne a feje, de ezen kívül semmi más probléma nem merült fel.

S láss csodát, nem lett kopasz. Igaz, nem lett az a csodálatosan szőke, inkább mondtam volna sárgának a fejét, viszont neki különösen tetszett. Sőt, azt is megjegyezte, hogy egy ideig biztosan ilyen marad, nem színezi be, hiába előre megvette a dolgokat. Nem mondom, azért kisebb sikerélményt szerzett nekem megnyugváson kívül, ugyanis én tényleg tartottam attól, hogy valami probléma merül fel. Annyi helyen láttam már, hogy az otthoni szőkítés után rengetegen panaszkodnak, viszont ő rendkívül elégedett volt.

Váltóruhát is hozott, ugyanis eszében sem volt visszamondani a meghívást. Sőt, nagyon is várta, hogy végre elinduljunk. Hiába nem ismert ott senkit, még annyira se, mint én, de izgatottan nézett az este felé.

Én viszont bajban voltam, ugyanis nem tudtam, hogy mit kellene felvennem. Nem igazán mozdultam ki eddig, szóval ötletem se volt, hogy milyen ruhában kellene megjelennem. Nem is volt olyan érdekes a ruhásszekrényem. Egy cuccom se volt, amire azt tudtam volna mondani, hogy ebben talán kevésbé lesz feltűnő, hogy egy mindig szent életet élő kisfiú megy a nagykutyák közé. Azért Jungkookot sem szerettem volna szégyenbe hozni a barátai előtt azzal, hogy egy prűd valakit odavisz, hogy felügyelje a többiek ivászatát és ha kell, akkor veregesse valaki hátát, aki éppen a mosdó felett görnyed.

Nem akartam a mindig tipikus fekete farmer és kockás ing mellett dönteni, mert bár megtehettem volna, de annyira egyszerűnek tűnt. Viszont talán az volt a leglazább.

A számat elhúzva álltam a szekrényem előtt, míg Hanse az állát vakargatva gondolkodott, hogy mit tudna összedobni nekem. Hihetetlen, hogy ezt mondom, én se gondoltam volna, hogy valaha ez lesz, viszont tényleg annyira kétségbeesett voltam, hogy teljesen a fiúra bíztam a sorsomat.

- Van egy ollód? – kérdezte felém pillantva, mire én az íróasztalomhoz lépkedtem, kihúztam a felső fiókot, s felé nyújtottam a régen még technikán használt piros ollócskámat. – Király, köszike – mosolygott miután elvette, s a kezébe vette az egyik szürke ingemet. Nagy szemekkel néztem, ahogy csak úgy fogja, s levágja az első két gombot. – Nem kockáztatok, így legalább biztosan nem fogod tudni összegombolni – nyújtotta felém az anyagot, amit én leesett állal vettem el. – A fekete nadrág maradhat és a cipő is. A hajadat majd mindjárt belövöm és kész vagyunk. Egyszerű, kicsit elegáns, szóval még idősebbnek is fogsz kinézni kicsit – mondta halovány somollyal az arcán. – Hajrá, öltözz csak – terült el az ágyamon, majd kezdte nyomkodni a telefonját.

Még mindig kicsit meglepődve, de elkezdtem vetkőzni. Éppen begomboltam a nadrágomat, felső még nem volt rajtam, amikor valaki egy kopogás után azonnal be is nyitott. Nagy szemekkel fordultam az ajtó felé, ahol Jungkook dugta be a fejét, én pedig azonnal a mellkasom elé kaptam a kezemben gyűrögetett inget.

- Csak szólni akartam, hogy hamarosan indulunk. Nem kocsival megyünk, hanem busszal, amit nem kellene lekésni, szóval ne sokáig készüljön a menyasszony – nézett felém egy csibész mosoly kíséretében, mire én csak feldühödve hajoltam le, s vágtam hozzá a földre ledobott felsőmet, az inggel pedig még mindig takarni próbáltam a mellkasomat. – Jól van, jól van, hercegnő, nem kell egyből a torkomnak esni – vigyorgott, majd tárta ki az ajtót, s lépett beljebb, aztán pedig be is csukta maga után. Úgy tűnt, ezzel akarja kifejezni a szándékát azzal kapcsolatban, hogy maradni tervez. Ezt pedig megerősítette az, hogy leült Hanse mellé az ágyra, aki még mindig a telefonját nyomkodta. – Mi az? Azt ne mond, hogy az öltözőben is így szoktál vetkőzni.