shameless | jikook

04

A legtöbb ember olyan, mint egy nyitott könyv. Minden érzelem az arcára van írva, tagadni sem tudja, hogy mi az, ami éppen a fejében jár, hogy mit gondol egy-egy dologról. Viszont ezeket tettekkel lehet igazán tetőzni. Néha egyetlen kézmozdulat elég arra, hogy elmond a másiknak szavak használata nélkül, hogy „Menj a picsába".

Először azt, hittem, hogy Hanse furának fog nézni, amiért a telefonomon található navigációval próbálok hazatalálni, viszont ez nem így volt. Lazán sétált utánam, a nyakkendője már szétszedve volt megtalálható a gallérja alatt, de már az is csálén állt a fejhallgatója miatt. Nem tette bele a táskájába, mert fél, hogy elfelejti, hogy benne van és eltöri. Azt mondta, hogy megtörtént már egyszer és nem akar folyamatosan újat venni, szóval jobb a biztonság.

Lehet, hogy ő nem tart engem furának, vagy csak nem mutatja ki, de számomra egy elég érdekes szerzetnek bizonyult Do Hanse.

- Te várod már a holnapot? – kérdezte tőlem, mire felé fordultam, s úgy válaszoltam.

- Kicsit izgulok. Nem tűnik rossznak a suli, de...

- De bizonytalan vagy – vágott a szavamba, én pedig csak bólintottam egyet. – Nyugi, nem lesz gáz. Majd én terelem rólad a figyelmet. Legalább is tesin biztosan – nevetett. – A tanár már tavaly is teljesen ki volt akarva, amiért ilyen fiatalon vannak tetkóim, a szünet alatt pedig még párat összeszedtem, szóval lesz miért morognia – rántott vállat.

- Nem, mintha köze lenne hozzá – motyogtam.

- Nincs is, de tudod, hogy milyenek az emberek. Valakinek ez már nem fér bele, viszont nem vagyunk egyformák. Ha azt kéred tőlük, hogy ezt fogadják el, nem fog menni nekik. Hiába mondanám azt rájuk, hogy begyepesedettek, de a helyzet az, hogy... Szimplán ilyen a stílusuk és a személyiségük – ingatta a fejét, miközben én figyelmesen hallgattam.

Ami már az iskolában is feltűnt, hogy Hanse elég sokat beszél. Képes lenne egész nap jártatni a száját, ami persze nem baj, mert én ezzel ellentétben nem szoktam sokat dumálni, ám hallgatni szeretek másokat. Őt pedig lehetett.

Kifejtette, hogy szerinte az, hogy változásra kérjük az embereket, lehetetlen, mivel nem tudjuk teljesíteni úgy, ahogy azt akarjuk. A mai világban nagy hangsúlyt fektetnek az elfogadásra, de ennek az ellentéte is egyfajta vélemény. Eléggé bele tudott menni a témába, ami egyébként nagyon érdekes, főleg, hogy magamra ismertem benne.

Mióta kiderült, nem csupán mások számára, de számomra is, hogy meleg vagyok, mintha kicsit megváltozott volna a világ. Egy kisebb fordulatot tett, pár fokkal eldőlt, s én is végre úgy járhattam, ahogy mindenki más.

Jó volt őszintének lenni magamhoz, de ennek nem mindig láttam csak a fényes oldalát. Nem hibáztattam magamat, hiszen az, ha valakit a saját neme vonzz, nem bűntény. Nem voltam én rossz, vagy sokkal kevesebb emiatt. Mégis, amikor bántottak miatta, csak tehernek éreztem magam. Sokszor sírtam, s mikor egyedül voltam, képes lettem volna kiabálva kérdezni az égtől, hogy miért pont nekem kellett másnak lennem.

Ám Hanse mellett sétálva, járva az utcákat, s látni, hogy az emberek őt bámulják meg, ő pedig ezekről tudomást sem véve tovább sétált... Kisebb megnyugvást adott. Nem csupán merész volt, de volt benne kellő magabiztosság is ahhoz, hogy azt csinálja, amit nekem már nagyon régen meg kellett volna tanulnom; a saját boldogságával törődött.

Fura szerzet volt, nem csupán külsőre, de a viselkedése is kicsit... Más volt. Persze nem annyira feltűnő, ha nem áll le vele beszélgetni az ember. Viszont mindez valahol szerethető. Aranyos fiú volt a maga extrém megjelenése ellenére.