shameless | jikook

11

A titkok nem maradhatnak örökké elzárva egy ládában. Elvégre akármilyen mélyre rejtjük el a kis ládikát, valaki úgyis megtalálja. S bármilyen erős rajta a lakat, lesz megoldás arra, hogy kinyissák. Lehet, hogy egyedül képes lesz erre valaki, lehet, hogy segítséggel. Lehet, hogy jobb lett volna mindig az igazat mondani. Utólag biztosan, viszont akkor a hazugság tűnt a legjobb megoldásnak. Egy viszont biztos, mindig az igazság lesz az, amit az ember úgy hív; titok.

Mosolyogva néztem a csoportot, amibe bevettek az egyetemisták. Többnyire hülyéskedtek, illetve egy-két egyetemi tanárt szidtak, akikről még sosem hallottam, de ki tudja még, hogy hova visz az élet. Lehet, hogyha egyetemre megyek, nekem is oktatni fognak valamit. Bár, kétlem, hogy én is arra területre mennék, ahova Jungkook. Az első napon elvéreznék.

Nem csupán én kerültem be, de Hanse és Chaewon is. Bár én inkább csak csendes megfigyelője voltam a történteknek, a két velem egyidős diáktársam örömmel vett részt a beszélgetésekben. Egyik sem lepett meg. A fiú közvetlen és sokkal nyitottabb, a lánynak pedig annyi önbizalma volt, amennyit bárki megirigyelhetett volna. Bár a testvére, Taehyung azért nem nézte ezt olyan jó szemmel, mert sokszor rászólt, hogy ne legyen szemtelen az idősebbekkel.

Nem sok idő telt el a buli óta. Csupán a hétvége maradéka, illetve egy hétfői nap. Most pedig kedd volt, nekem pedig le kellett adnom a jelentkezésemet valamelyik foglalkozásra. S mivel egyiket sem éreztem magaménak igazán, arra mentem el, ami egy picit is közel állt hozzám.

A táskám pántját szorongatva álltam a nagy kétszárnyas ajtó előtt, s néztem a táblát, ami a falapon volt elhelyezve. A könyvtár szabályai voltak felsorolva, a nyitva tartás, illetve néhány poszter tétlenkedett mellettük, amik vagy a délutáni foglalkozásokat hirdették, vagy egy-egy koncertet, előadásra hívták fel a diákság figyelmét. Valaki az iskolablog címe alá egy pornóoldal nevét írta fel. Csodálom, hogy még nem vette észre senki.

Végül, amikor éppen arra készültem, hogy benyissak, valaki abban a pillanatban tervezett kijönni, így majdnem sikerült eltalálnia az ajtóval. Szerencsére még időben elugrottam, s hárítottam a veszélyt. Az illető, aki egy hajszál híján balesetet okozott, a szemeimbe nézett, s egy kedves mosollyal üdvözölt.

- Szia! A foglalkozásra jöttél? – kérdezte, én pedig óvatosan bólintottam egyet. Az előttem álló lány elhúzta a száját, s kicsit mintha sajnálkozva nézett volna rám. – Ne haragudj, de elhalasztottuk. Sokan nem tudtak eljönni, szóval át kellett tennünk – mesélte.

- Ó, értem – mondtam halkan.

- Csatlakozni szerettél volna, vagy csak bekukkantani hozzánk? – faggatott tovább a lány.

- Nem igazán találtam magamnak klubot, szóval inkább csatlakozni – ingattam a fejem, mire az arcán szélesebb lett a mosoly, s a kezemre fogott.

- Akkor fáradj beljebb – biccentett a fejével, s mielőtt bármit mondhattam volna, maga után húzott. – Éppen elpakolunk pár új könyvet. A könyvtáros néni kért meg rá minket és, ha már itt vagy, akkor segíthetnél. Nyugodtan tedd le a táskádat a székre, vagy az egyik sarokba, ahol nincs útba – rántotta meg a vállait, mire én csak meglepődve tettem, amit mondott. Erre nem számítottam. Máris befognak dolgozni? – Soobin, hoztam még valakit – kiáltozott, mire én azonnal megfordultam, hogy meglessem, van-e itt valaki rajtunk kívül. Nem hiszem, hogy díjazná az üvöltözést bárki egy könyvtárban.

- Igen? – hallottam egy hangot a polcok mögül, mire kíváncsian fordultam arra.

Egy magas, szőke hajú srác lépdelt ki. Az állam leesett. Nagyon helyes volt.