shameless | jikook

21

A sötétséget mindig valami rossz dologgal kötik össze az emberek. Talán igazuk is van, de akiben igazán ott él, mert veleszületett, vagy beleköltözött, bennük ég legerősebben a kreativitás fénye, ami segíti a túlélést ebben a nehéz és igazán borongós világban.

Jungkook szobájában még sosem jártam. De tényleg. Mióta itt lakok, soha egy lépést nem tettem a srác birodalmába, mindössze az azt elrejtő merev falapra vethettem egy pillantást. Most viszont a müzlimmel a kezemben követtem őt fel a lépcsőn, s meglepve konstatáltam, hogy úriember módjára kinyitotta előttem az ajtót, majd engedte, hogy elsőként lépjem át a küszöböt.

Tekintve, hogy mennyire szétszórtnak tűnik Jungkook a sok-sok buli miatt, hogy nincs annyit itthon, avagy a tény miatt, hogy nem mindig van magánál a tudatmódosító szerek miatt, meglepően nagy volt a rend. Az ágya megvetve, egy felesleges ruhadarab sem hevert a földön, ami miatt elhúztam a számat, hiszen, amikor kapkodva készülök el az iskolába, én csak szétdobálok mindent, s otthagyom azzal, hogyha hazaérek, akkor összepakolok.

Az ágya a szoba közepén helyezkedett el, ajtóval szemben pedig egy ablak volt, két oldalán pedig a sötétítő, amit ő gyorsan le is engedett, miután átszambázott mögöttem. A franciaággyal szemben egy televízió volt egy kis asztalkán, amin pár polaroid kép volt bepozicionálva. Amíg ő a függönnyel, s egyébbel bajlódott, addig én odasétáltam, s elkezdtem sorban nézegetni őket.

Igazából semmi izgi nem volt rajtuk. Bulizós képek, ahol mind vigyorognak valamilyen ital társaságában. Volt, amelyik csak Taehyunggal volt, viszont volt olyan is, ami csak két kéz volt, hosszú, csontos ujjak között pedig egy-egy szál, már félig elszívott cigaretta. Viszont az utána következőn el kellett, hogy mosolyodjak. Egy fürdőkádban feküdt ruhástól, a fején tejszínhabbal, amit éppen fújt magára, s teljesen megbotránkozva néz a kamerába. Valószínűleg abban a pillanatban esett le neki, hogy ezt valaki megörökíti.

- Király buli volt – szólalt meg a hátam mögött, mire úgy megrémültem, hogy majdnem a szőnyeg bánta, hiszen simán kiejthettem volna a müzlimet a kezemből. – Életemben nem ittam még olyan jó whisky kólát, mint akkor. Pedig nem is szeretem azt a piát – vakargatta az állát.

- Van olyan alkohol, amit nem szeretsz – kérdeztem csipkelődve, s mivel nehezen hittem volna a nemleges válasznak, még a szemeimet is előre megforgattam.

- El nem tudnád képzelni, hogy mennyi! Van egy pár egészen undorító – fintorgott. – Viszont néhány jó piát is el lehet rontani... Egy tipp, sose fogadd el és ne is hagyd, hogy Youngho keverjen neked vodkanarancsot. Szerintem a narancs csak a színe miatt van benne – borzongott. – Ő egy vadállat...

- Nem állt szándékomban elfogadni tőle bármit is – mondtam. – Meg egy ideig eljárni bulizni. A legutóbbi bővel elég volt – sóhajtottam, s egy újabb adag müzlit tömtem a számba.

- Elég lapos volt, igaz – ingatta a fejét.

Lapos? Nekem túlságosan is eseménydúsnak tűnt!

- Ha te mondod... Egyébként milyen filmet is akartál nézni, hyung? – ültem le az ágyára, miután kikerültem őt, s még mindig a müzlis tálamat szorongatva figyeltem, amint bekapcsolja a készüléket, s a különféle előfizetett oldalakon kezd keresgélni valami jó után.

- Nem tudom, majd ami megtetszik – rántotta meg a vállait a távirányítót nyomkodva, később pedig az ágyhoz sétált, s letelepedett mellém. – Van bármi, ami tabunak számít neked? – kérdezett rá, mire összeráncoltam a szemöldökeim. Elmosolyodott, s pontosított, ugyanis üvöltött rólam az értetlenség. – Mármint filmek terén. Én például nem szeretem a western filmeket.