shameless | jikook

27

Azt mondják, hogy akik mindent túlgondolnak, azok idegesítőek. Pedig ők csak felkészülnek az esetleges lehetőségre, a legrosszabbra is. S az sem felejtős, hogy legtöbbször nekik van igazuk.

Nem tudtam eldönteni, hogy Jungkook emlékszik-e, vagy sem. Annyi arra utaló jel van arra, hogy igenis tudja, hogy mi történt, de olyan ügyesen tetteti az ostobát, hogy kételkedni kezdek. Engem pedig baromira zavar ez az egész, nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak hozzá. Főleg, miután Taehyunggal elkezdtünk kavarni.

Hanse volt az első, akinek elmondtam. Meg az egyetlen is, aki tud róla. Nem kell, hogy mások is beleássák magukat, akkor hamarabb tudná meg Jungkook. Nem lenne valami jó, mert nem szeretnénk örökké titkolni, nem is lehet, de szeretnénk megpuhítani. Beszéltünk erről hyunggal, hiszen egyikünk sem tudja, hogy lesz-e ebből bármi komoly, de ha úgy lenne, akkor nem akarjuk az egészet a nyakába zúdítani. Hatalmas kalamajka lenne belőle, az pedig nem hiányzik.

A legjobb barátom egyébként nem volt ideges a hírek miatt, de tény, hogy nem is örült neki. Szerinte picit fiatal vagyok ehhez, avagy Taehyung túl idős hozzám. Meg rossz lenne, ha összevesznék Jungkookkal, viszont áldását adta ránk azzal, hogy lehetne ettől sokkal rosszabb is. Mint például, ha a fogadott bátyámmal jövök össze. A szüleink együtt vannak és ha mi is összeszűrnénk a levet... Na az gáz lenne, én pedig ezt aláírom, de... Nem tudok mit csinálni. Őszintén nem tudom, hogy mit gondoljak az egyetemistáról. Jól néz ki, s van egy nagyon jó személyisége, amit rettentően kedvelek, de van egy másik része is, amitől a falra tudnék mászni. S ez a kettő annyira ellentétes, annyira kontrasztos, hogy nehéz elhinni, hogy ez egy ember teljes személye.

Körülbelül három hét telt el, mióta Taehyunggal elkezdtünk kavarni. Én pedig egészen élveztem a vele töltött időt. Elég sokszor, ezalatt a pár nap alatt hatszor is elmentünk randizni, s már a másodikon kaptam egy puszit az arcomra. Egymás kezét fogva sétáltunk és ismerkedtünk. Órákat képesek voltunk beszélni, ki akartunk deríteni a másikról nagyon sok dolgot. Kaptam tőle virágot is, szigorúan tulipánt, mert nem akarta, hogy az asztmámat előhozza valamilyen pollen. Egyszóval, nagyon figyelmes volt velem és kedves.

Hanse, bár eleinte nem nézte jó szemmel a kapcsolatunkat, egészen megbarátkozott vele. Ő is kivette belőle a javát, elvégre, amikor Taehyung elvitt valahova randizni, akkor őt előtte gyorsan hazadobtuk. Chaewon pedig mindezt úgy tudta, mintha mi ketten csak matek korrepetálásra mennénk. Igazából volt szó matematikáról, de nem annyi, mint kettőnkről.

Igazából boldog voltam így. Mellette nem gondoltam folyamatosan Jungkookra, arra, hogy vajon emlékszik-e arra, hogy mi történt velünk azon a bulin... Erre nagyon is jó volt az egyetemista és a programjai, hogy egy pillanatra a kételkedő hangokat elnyomja.

Viszont a probléma az volt, hogy amint hazamentem, s egyedül maradtam, nem azon gondolkoztam, hogy mennyire jól is éreztem magam vele. Ismét, folyamatosan képek villantak fel előttem arról az éjszakáról, a kérdések pedig már csak kézen fogva kísérték őket.

Felejteni próbáltam? Igen. Kézzel-lábbal tepertem érte. Megölt, szétszedett az, hogy amint nincs mellettem valaki, aki tereli a gondolataimat, akkor azok visszakanyarodnak Jungkookhoz, az érintéseihez és a csókjaihoz... Sosem akartam bevallani, hogy teljesen belehabarodtam a fogadott testvérembe. Nem lenne helyes, már az sem volt, amit csináltunk! Nem tudnék a szüleink szemébe nézni többé... Anya a saját boldogsága miatt jött ide, keresett párt, én pedig nem akarom visszatartani őt. Nem szenvedett sokat, hiszen apu rendesen kivette a részét, de tudtam, hogy egyedülálló szülőként nagyon nehéz párt találni. S mikor megtudtam, hogy komoly a dolog Junhoval, nagyon boldog voltam. Annyira, mint amennyire anya is boldog volt. S nem akartam, hogy ez az önfeledt mosoly és kedves kacaj miattam legyen semmis.