16

1.2K 182 28
                                    

Sosem tudjuk, hogy melyik a helyes út. Mindig azt kérdezgetjük, hogyha ezen haladok tovább, akkor vajon minden rendben lesz? Ám őszintén, gondoltunk már valaha is arra, hogy nincs olyan, hogy jó és rossz? Pontosabban, bármerre megyünk elkísérnek minket, hiszen az emberi élet nem mentes sem ettől, sem attól. Ezért a válasz nagyon egyszerű; mindegy, mert nincs olyan, hogy nyugalom és semmiség.

Hanséval és Jungkookkal közösen mentünk a helyszínre. Szintén valakinél tartották, ami az egész eseménynek olyan amerikai hatást kölcsönzött. Viszont a maga módján különleges volt, arról nem is beszélve, hogy nem egy büdös és forró diszkóban vagyunk, ahol a zenétől még a saját ordibálásunkat sem halljuk, s akarva-akaratlanul vonaglunk másokkal.

Hanse egészen jó cuccokból állított össze nekem valamit, s még a hajamat is beállította. A srác amekkora őrült, annyira érti a dolgát. Igaz, amikor Jungkookkal kettesben maradtunk egy pillanatra, amíg a legjobb barátom még indulás előtt elszaladt mosdóba, az egyetemista megjegyezte nekem, hogy most igazán buzinak nézek ki. Nem volt benne rosszmájúság, bár én késztetést éreztem arra, hogy bemutassam neki a középső ujjam. Csupán szeretetből.

Jungkook már itthon legurított egy gyors rövidet, vezetni nem tervez ismét, szóval valószínűnek tartom, hogy Taehyung fog hazahozni minket, vagy ott alszunk valahol. Érdekes is lenne visszavánszorogni az éjszaka közepén, miközben a fogadott bátyám – minden bizonnyal – csatak részeg lesz és úgy kell felvonszolni az egyetemre. Az biztosan nem az én dolgom lesz, tekintve, hogyha borul, akkor én összetörök alatta. Magasabb és nehezebb is az izomzat miatt, ami rajta van, én pedig hozzá képest egy formásabb ropi vagyok.

- Kérsz? – nyújtotta a cigarettás dobozát Hanse felé, aki csak megrántotta a vállait, s lazán kivett egy szálat, amit én leesett állal néztem. – Te is bevállalhatod, de kétlem, hogy jó lesz az asztmádra – kuncogott az egyetemista, én pedig csupán megforgattam a szemeimet.

Hanse nem utasít vissza dolgokat. Bár belőle ki is nézné az ember, aki nem ismeri. De én, aki tudja, hogy ő milyen, nem gondoltam volna, hogy el fogja fogadni azt az egy szálat, aztán pedig úgy kezd pöfékelni, mint aki évek óta űzi az ipart. Viszont látva az arcomat elmondta, hogy ő mindössze partidohányos, magától sosem állna le szívni, de most, hogy ingyen van a cigi és kicsit italozni is fog, jól esik neki.

Nem tudom, hogy mi lehet jó ezekben, meg egyáltalán a részegségben, de ha ők élvezik, akkor én nem szólok bele. Csak ne fújják a képembe és kész.

Amikor megérkeztünk, akárcsak előzőleg, egy welcome drinket nyomtak a kezünkbe, amit le kellett volna húzni, viszont a másik kettővel ellentétben mindössze beleszagoltam, s a nyelvemet is odadugtam. Először olyan íze volt, mind a barackos teának, viszont nem sokkal később égni kezdett az ízlelőszervem, mire elhúztam a számat. Ők hogy a francba isszák meg? Nem marja a torkukat?

- Gyertek beljebb! Van kaja, van pia, de pizzát is fogunk rendelni, csupán később. Valakinek van valamilyen allergiája? – nézett hol Hansére, hol pedig rám, mire mindketten megráztuk a fejünket. A házigazda elmosolyodott, s elmagyarázta nekünk, hogy mit hol fogunk találni.

A lakásnak két emelete volt, de mondta, hogyha sokat tervezünk inni, akkor a másodikat inkább hanyagoljuk, nem hiányzik az, hogy valakihez a mentő járkáljon, amiért kitörte a nyakát. A dohányzás az egész lakásban engedélyezett volt, amit már akkor kiszúrtam, amikor bejöttem. Kicsit füstös volt a levegő, ami keveredett az elektromos cigaretta édes gőzével. Talán ezért zavart kevésbé, bár ennek ellenére is kicsit fullasztó volt.

Az ajtón belépve egy folyosó fogadott minket. Jobbra nyílt a nappali, ahol a többiek is voltak. Valaki a kanapén ült, valaki a fotelbe, vagy a földön. Középen kártyák voltak, s valamit játszhattak. Fehér műanyagpoharak sorakoztak fel a dohányzóasztalon, s még a lámpa sem égett bent, hanem LEDet vezettek fel az ablakkeret köré, azt pedig sárgára állították. Mindössze ez adott valamennyi fényt, ami az egészet olyanná tette, mintha szürkület lenne. A maga módján hangulatossá sikerült.

shameless | jikookDonde viven las historias. Descúbrelo ahora