A kiszemelt!

Part 32: Mikor leszek már jobban?

Emma

Két hét telt el azóta, hogy szakítottam Nate-el. Kicsit azért vicces, mert igazából 2 napig voltunk együtt. Az elmúlt időben nem sok minden történt. Nagyon sokat aludtam, nem igazán tanultam, kaptam pár rossz jegyet. És nem sokat ettem. Sem Ameliával sem Nate-el nem beszéltem azóta. Nate próbált, de én mindig ott hagytam vagy nem írtam neki vissza. Busszal mentem minden nap, viszont Amelia 1 hét után már nem buszozott.

Anya aggódik értem, és őszintén nem tudom mit mondhatnék neki, ami azt mutatná, hogy nincs baj. Mert én is látom és érzem, hogy baj van. Vasárnap van. Amelia egyszer csak rám írt;
- Szia, ráérsz most?
- Szia, igen.

Elindultunk egymás felé, útközben találkoztunk. Elég hideg volt velem. Sétálgattunk csendben majd leültünk egy padra.
- Elég sok idő eltelt azóta... ( szólal meg végül Amelia )
- Igen, már 2 hét.
- Hiányzol Emma.
- Te is nekem nagyon.
- De nem tudom, hogy lehetne ez ujra olyan köztünk mint régen.
- Bármit megadnék, hogy ezt helyre hozzuk.
- Tudod engem az egészbe nem is az zavart, hogy te meg a bátyám, hanem, hogy hosszú ideig titkolóztatok. Persze az is fura hogy ti, de azzal megbirkóztam volna.
- Nagyon sajnálom. És ti már kibékültetek?
- Hát nem mondanám, de elég nehéz elkerülni őt vagy nem beszélni vele ha vele élek. Mondhatjuk egyébként igen, mi már megvagyunk. De azért bennem még van egy kis harag. De tudod ez más mert ő a bátyám nem úgy vagyok vele mint a legjobb barátnőmmel akivel mindent megosztok. Ezért neked tovább tart megbocsátanom. Érted?
- Akkor most mi legyen?
- Nem tudom, de azt igen, hogy nem bírom nélküled. De még nem tudok teljesen megbocsátani.
- Rendben.
- Ha gondolod holnap jöhetnél velünk suliba.
- Nem hiszem, hogy az menne.

Haza értem, beszéltem anyával. Aztán írt Nate, hogy élek-e még, mert tudta, hogy Ameliával voltam. 2 hét után vissza írtam neki, hogy igen. Erre már nem írt vissza. Estére már jobb kedvem volt, megkönnyebbültem, hogy Amelia a megbocsátás felé hajlik.

Reggel készülődtem a suliba, amikor Amelia küld egy képet, hogy itt vannak értem. Nagyon meglepődtem, mert mondtam, hogy nem állok erre még készen. És koraiak is voltak ezért kénytelen voltam beengedni őket. Anyáék már elmentek korán reggel valami konferenciára, még jó mert anya biztos kínzó szemekkel nézett volna Nate-re, ha itt lenne.

- Hogy hogy eljöttetek értem? Mondtam, hogy ne.
- Tudom mennyire utálod a buszt, és nem muszáj dumálnunk közbe ha nem akarunk ( Amelia )

Nate nem szól hozzám, nem tudom ő akart-e eljönni értem egyáltalán. Viszont látom a szemeiben a szomorúságot. Gyorsan elkészültem és el is indultunk a suliba. Az utón végig csendben voltunk. És igazából elég rosszul is lettem. Nagyon hányingerem lett. Amelia látta, hogy furán érzem magam;
- Jól vagy Emma?
- Persze csak kicsit furán érzem magam.
- Megálljunk?
- Nem kell.

Oda értünk a sulihoz, amikor kiszálltam éreztem, hogy baj lesz. Szédültem, de ittam vizet és úgy jobb lett. Bementünk a suliba, Amelia a könyvtárba ment, márcsak én és Nate mentünk amikor...

❤️
Kép: pinterest
Folytatás⬇️