A kiszemelt!

Part 50: The End

Emma

Végre haza értem, Ameliának magyarázkodhatok majd. Nate nézése teljesen összetört engem. Rosszul érzem magam. Magamat hibáztatom. Pedig legbelül tudom, hogy nem én vagyok a hibás. Egész délután és este is csak feküdtem az ágyba. Péntek volt mindenki volt valakivel csak én nem. Anya randizni volt, legalább Lola ott volt velem. De aztán valaki csengetett, Amelia volt az. Nagyjából el kellett neki mesélnem, hogy mi a szitu. Megbeszéltük, hogy hiányzunk egymásnak, és építsük újra a barátságunkat. Majd haza is ment és fhu ez a Murphy család, Nate hívott. Mi van ma velük. Hirtelen mindenki kiváncsi rám.
- Szia Nate
- Mizu Em? Mi volt ez ma?
- Neked már ehhez semmi közöd
- Hogy ne lenne?
- Kidobtál engem, tehernek neveztél engem, és őszintén szólva nincs kedvem veled beszélni, megbántottál, úgyhogy hagyj engem békén
- Em sajnálom... Em?

Rávágtam a telefont. Sírtam, nagyon sírtam, üvöltöttem. Kb 1 óra múlva megint csenget valaki, a fejem a szemeim tiszta pirosak. Nate volt azt.
- Bejöhetek?
- Gyere

Nem tudom, hogy jött ide hisz gipszben van a lába, de nem kérdezem meg tőle, nem akarok érdeklődést mutatni.

- Nem voltam elég világos a telefonban?
- De, de sajnálom ami történt. Szar passzban voltam.
- Nate mond te ezt tényleg nem érted? Leszarom az egészet de tényleg. Nem egy tárgy vagyok amit kedved szerint eldobhatsz majd magadhoz vezetés amikor csak akarod. Érző ember vagyok, és azzal, hogy ok nélkül kidobtál engem, bántóan beszéltél velem, és majdnem 1 teljes hónapig nem néztél és szóltál hozzám, ez volt a lehető legönzőbb dolog amit tehettél. Elhitetted velem, hogy én vagyok a hibás. Magamat okoltam, magamat. Életem legrosszabb hónapja volt.

Ezt már olyan szinte bőgve mondtam, hogy alig kaptam levegőt. Ő is sírt vagy valami olyasmi.

- El nem tudom mondani, hogy mennyire sajnálom.
- Fejezd be, nem érdekel, nem érdekelsz, tűnj el innen, nem érdekel amit mondasz
- Em..
- Húzz el innen, komolyan mondom, többet ne gyere ide.

Elment.

Sírtam, ordítottam, össze kuporodva feküdtem az ágyon amikor anya haza ért.
- Mi az Emma? Mi történt?

Annyit bírtam kinyögni, hogy "Nate"
Átölelt szorosan és én csak sírtam. Felmentünk a szobámba és ott tovább sírtam, kicsit magamra hagyott de nem bírtam abba hagyni a sírást. Végül egész éjjel sírtam talán hajnali 4 körül el tudtam aludni.

❤️
Úgy gondoltam, hogy most ezt így lezárom. Szeretnék neki mindenképpen folytatást. Mert ez így most még eléggé nyitott könyv. Írjátok meg mindenképpen, hogy tetszik!!!! És ha szeretnétek még a történetet tovább olvasni.
❤️
Kép: pinterest
❤️