A kiszemelt!

Part 22: Lola

Emma

Ma végre haza jöttek Ameliáék. Megbeszéltük, hogy este találkozunk. Beszéltem Nate-el is de olyan fura volt, kérdeztem tőle, hogy találkozunk-e majd de nem tudom, azt vettem le, hogy nem akar.

Egész nap Lolával játszottam és aludtam. Ma már viszont oda pisilt sajnos egy-két helyre még. A boltok még nem nyitottak ki, úgyhogy még nem tudunk venni kis ajtót a lépcsőhöz, ezért egyenlőre egy doboz lapot rakunk oda, és így nem tud felmenni. Viszont amíg nem lesz ajtó, lent alszok vele a nappaliba, hogy ki tudjam engedni ha kell. Anya és apa elment sétálni. Amelia meg átjött. Rendesen kifaggattam, hogy milyen volt a nagyszüleinél. Próbáltam rájönni mi miatt fura Nate.  De nem igazán mondott semmi olyat. De aztán amit ez után mondott...
- Nate amúgy 1 napot volt csak ott.
- Hogy hogy? (Érdekes nekem nem mondott semmit)
- Azt mondta, hogy az egyik csapattársa Cole, kórházba került. Elvileg elütötte egy autó. De jól van, csak bent tartják még.
- Jézusom, ez durva ( de miért nem mondott nekem semmit )
- Ja, elég gázos ez, ugye jegesek az utak és megcsúszott az autó. Dave is jóba van vele, ő mesélte el igazából.
- És Nate jól van?
- Persze, csak tudod milyenek ők, nem barátok hanem testvérek, mindig együtt. Mondtam neki jöjjön át, majd a kutyus felvidítja, de ki se kel az ágyból. Pedig ez a csöppség tényleg jó kedvre derít.

Beszélgettünk még egy kicsit majd haza ment. Már este fél 10 volt és azon gondolkoztam, hogy elmegyek Nate-hez. Látnom kell, szeretném ha tudná, hogy számíthat rám. Úgyhogy felöltöztem, fogtam a kutyát és elindultam. Egy párszor majdnem eltaknyoltam, de oda értem. Volt addigra 10 óra is. Felhívtam. Még sose hívásoztunk.
- Szia Em
- Szia Nate, otthon vagy?
- igen miért?
- nézz ki az ablakon
- hát te hogy kerülsz ide????
- csak úgy erre jártam...
- várj mindjárt megyek.

Felöltözött és kijött.
- Ő itt Lola?
- Igen
- Nagyon aranyos

Oda adtam neki had simogassa meg, olyan jó volt látni mosolyogni. Ettől a látványtól én is elmosolyodtam.
- de most tényleg mit csinálsz itt ilyen hidegben?
- Amelia mesélte, hogy mi történt, nagyon sajnálom, ha tudtam volna...
- hat tudtad volna mi? Nem tudtál volna semmit sem csinálni, úgy csinálsz mintha egy angyal lennél, és mindenkin segíteni akarsz. Neked a legnagyobb problémád, hogy nem tudod a mértéket az ivásnál.

Elég haragos lett, vissza adta a kutyust is és szinte villámokat szórt a szeme, úgy felemelte a hangját, hogy körbe is nézett van-e kint valaki.

- Átjöhettem volna, és csak lettem volna, fogtam volna a kezed, elmentem volna veled a kórházba. De látom, nem akarsz engem társaságra, írtam neked, közben meg végig itt voltál. Alig vártam, hogy haza gyere. Tök hülyén érzem magam. Elhiszem, hogy Cole szinte a testvéred és én nagyon sajnálom ami vele történt. De él és a körülményekhez képest jól van. Attól, hogy valami rossz történt nem kell eltaszítani magad mellől az embereket. És nem kell velük kiabálni. Mert semmi rosszat nem tettem. De többet nem jövök és nem írok. Majd te keresel, ha készen állsz rá. Mert nekem is vannak gondjaim, mindenkinek van. És nekem a bunkóságból nem kell. Szia.

Ezzel el is indultam, utánam szólt, de nem fordultam meg. Eléggé ideges lettem. Könnyeimet tartottam vissza. Haza mentem és be is zárkóztam a fürdőbe, fürödni. Sírtam egyet, a telómat kint hagytam, úgyhogy ha keres is valaki, így járt. Szerintem egy fél órát sírtam, majd egy negyed órán keresztül próbáltam összeszedni magam, hogy ne látszódjon rajtam.
Lehoztam a takarómat és a párnámat és néztem egy kis Grace klinikát. Majd aludtam.

❤️
Kép: pinterest
Folytatás⬇️