A kiszemelt!

Part 48: Basszus

Szerda van, ma lesz a napja, hogy megnézik, hogy focizik Nate. Remélem össze jön neki és kap ösztöndíjat. Elég borús az idő valószínű esni fog, de ez nem számít. Akkor is focizni kell.

Az ebédlőben támogattam Nate-et. Szegényem nagyon stresszes volt. Délután haza vitt aztán ő is haza ment, magányra volt szüksége. A meccs délután 4 órakor volt. Szóval nem sok ideje volt otthon. Majd elindultunk anyával mi is, természetesen leszakadt az ég. A félig "fedett" nézőtérre leültünk. Már kint melegítettek a fiúk. Majd elkezdődött a meccs, nagyjából 20 perce játszottak az állás 1-0 nekik. De aztán történt egy baleset. Alig láttam ki kicsoda szóval nem is láttam először, hogy ki fekszik a földön, de aztán megláttam. Nate volt az, a lábát szorította, nem pontosan tudom mi történt, valahogy egymásnak mentek és elcsúsztak a vizes füvön. Félre vitték és hívták a mentőket. Anyával egyből mentünk a kocsihoz és mentünk a kórházba.

Bent vártunk türelmetlenül, hogy mondjon valamit az orvos. Ameliával csak össze voltunk borulva, és fogtuk egymás kezét. Majd jött az orvos és azt mondta, hogy eltört a jobb lába. A szülei nagyon elvoltak kenődve, a család bemehetett hozzá, én csak később, mert nem vagyok családtag.

Végül bemehettem hozzá.
- Hogy érzed magad?
- Szarul Em, vége az egésznek.
- De fel épülsz, kaphatsz még ösztöndíjat. Semmi baj nem lesz.
- Te ezt nem érted, nem fogok kapni ösztöndíjat. El van törve a kicseszett lábam. Több hónap kell még. Addigra már oda adják az ösztöndíjakat.
- Nagyon sajnálom.

Nagyon el volt kenődve, próbáltam meg fogni a kezét, de elhúzta. Majd beállítottak a csapattársai úgyhogy én elmentem.

Otthon forgolódtam az ágyba, Nate egy üzenetemre sem válaszolt. Biztos alszik, szeretném ezt hinni. Másnap nem mentem be a suliba, hanem elmentem a kórházba. Még aludt amikor be mentem szóval csak leültem és vártam. Kicsit elaludtam. Aztán felkeltem ahogy mocorog.
- Kell valami? Szóljak egy orvosnak?
- Nem, nem kell. Hogy hogy nem vagy suliba?
- Melletted akarok lenni. Ha nem baj.
- Dehogy is, sajnálom, hogy tegnap olyan bunkó voltam.
- Semmi baj. Mikor engednek haza?
- Elvileg holnap. Vagy holnapután.

Majd oda feküdtem mellé és csak aludtunk. Délbe hoztak Nate-nek kaját. Evett.
- Haza mehetsz ám!
- Nem, nem szeretnék.

Utána néztünk tik tokot majd ő elaludt ujra. Végül délután úgy döntöttem haza megyek. Adtam neki egy csókot amire felkelt. Elköszöntem tőle. És a családja jött is.

Másnap már mentem suliba. Próbáltam Nate-el dumálni de nem nagyon akart vissza írni. Sajnos nem mehettem be a kórházba. De azért telefonáltunk egy kicsit.

❤️
Kép: pinterest
Folytatás⬇️