A kiszemelt!

Part 33: Már megint...

Nate

Emmával sétálunk a suli folyosóján, amikor egymásra nézünk és csak azt látom ahogy totál elvan sápadva. ( már reggel is sápadt volt de nem ennyire ) Megállt és dőlt, el tudtam kapni, oda húztam a fal mellé, nem volt senki a folyosón. Be vizeztem a tarkóját, de nem kelt fel, úgyhogy megfogtam és bevittem a suli orvoshoz.

Emma

A suli orvosnál ébredtem fel, először nem tudtam mi történt, de a nővér elmondta. Megpillantottam Nate-et aki ott állt a falnál és engem figyelt. A nővér mondta, hogy felhívja a szüleimet, de Nate közbe is szólt;
- A szülei nincsenek a városba, munkaügy miatt. De én haza viszem, reggel is én hoztam.
- Rendben az szuper lenne, vannak neki közelben rokonok? Kéne mellé mindenképp felügyelet.
- Nincsenek, nem itt élnek. Én figyelek majd rá.
- Barátja vagy?
- Igen.
- Jó rendben, írok nektek egy igazolást mára. De ezt ne reklámozzátok!

Nate ki kísért az autóhoz, és elindultunk haza, útközben mindössze annyit beszéltünk, hogy;
- Köszönöm, hogy segítettél.
- Ez természetes.

Be kísért a házba.
- Menj ám haza nyugodtan, én jól vagyok. Kaptál legalább egy szabad napot.
- Nem megyek sehova.

Segített levenni a cipőmet és a kabátomat, elég gyenge voltam.
- Fel megyek átöltözni kényelmesbe.
- Segítsek? Mármint felmenni.
- Nem kell köszi. ( De amint felálltam megszédültem.)
- Akkor segítek. Ülj le az ágyra mond mit vegyek ki a szekrényből.
- Azt a fekete pulcsimat, igen azt, és a fekete cicanadrágom. Köszönöm
- Most már fejezed be, hogy mindent megköszönsz, természetes, hogy segítek.

Nate

Látszik rajta, hogy gyenge úgyhogy segítek levenni a felsőjét és a nadrágját. Nem érdekel, hogy fehérneműben van. Nem arra figyelek, hanem hogy ne dőljön össze. Felsegítem rá a ruhát, majd úgy döntök egyszerűbb ha inkább leviszem a kezembe. Lerakom a kanapéra lent, még ébren van, de elég fáradt, kimerült. Végre látok egy mosolyt az arcán amikor Lola oda megy hozzá.
- Mit hozzak enni?
- Nem vagyok éhes.
- Nem ez volt a kérdés.

Nem igazán mondott semmit, úgyhogy csináltam neki teát, és csináltam neki szendvicset. Közben megírtam Ameliának mi a helyzet. Nem akarok már semmiről sem titkolózni.

Emma

Nate nagyon rendes, hogy vigyáz rám. Csinál nekem kaját is.
- Nate, írsz Ameliának?
- Már írtam, nyugi. Tessék, ezt edd meg. Ettél ma már valamit?
- Ma még nem volt időm.
- Miért nem eszel?
- Nem szeretném.
- Eszek veled jó?

Valahogy rá vett. Megettük együtt, majd bekapcsolta a Tv-t, és elaludtam. Rádőltem Nate-re. Több óráig aludtam, mert arra keltem fel, hogy Amelia beállít, ebből gondolom, hogy már délután van. Gondolom mit gondolhat hogy az ölében fekszem.
- Elaludt és rám dőlt, nem történt semmi!
- Nem érdekel. Hogy van? Mi történt?

Jól esik, hogy aggódik. Fel ülök, kómásan mondom, hogy jól vagyok. Amelia megölel. Nagyon hiányzott.
- Mikor jönnek haza a szüleid?
- Csak éjjel.
- Akkor itt maradunk veled addig. Írtál nekik?
- Elfelejtettem. Add a telefonod, írok nekik.

Imádom, ahogy vigyáz rám.

❤️
Kép: pinterest
Folytatás⬇️