A kiszemelt!

Part 5: Gyógyulás

Emma

Már péntek van, és teljesen jól vagyok azt leszámítva, hogy kicsit gyenge vagyok még. A suli szerdán kezdődött így csak 2 napot hiányoztam a suliból. Voltam orvosnál apával, írt fel nekem pár gyógyszert és vitamint. Ma szintén nem csináltam sok mindent, de azért pótoltam egy két anyagot, amiről lemaradtam.
Már este van amikor Amelia rám írt, hogy menjek át hozzá. Már nagyon vágytam a társaságra, úgyhogy egyből megyek is. Sétálva mentem, de a múltkori beszélgetésünk Nate- el kicsit rám hozta a frászt. Na mindegy is oda értem, és azt látom, hogy az egész foci csapat ott van. De mi nem maradunk ott velük, hanem felmegyünk.

( Gondolkoztam, hogy megosztom Ameliával, hogy érzéseket táplálok a bátyja iránt, de annyiszor lejátszottam a beszélgetést a fejembe és végül mindig veszekedés lett a vége)

- Remélem jövő héten jössz suliba, mert nem bírom tovább nélküled.
- (Nagyon jól esik, hogy ezt mondja Amelia, örülök, hogy ilyen jó barátnőm van) Ne aggódj megyek! Már te is nagyon hiányzol nekem. Na és mizu Dave-vel? Láttam ő is itt van.
- Hát ha már felhoztad, valójában van egy tervem.
-( ha Ameliának terve van az sose sül el jól)  Na halljam.
- Szóval általában ha így össze ül a csapat, akkor szépen lassan kikopnak és a végére már csak 3-an maradnak kb. A terv az, hogy megvárjuk amíg 3- an maradnak és akkor lemegyünk. Szépen oda szivárgunk közéjük, és a többit a sorsra hagyom.
Na mit szólsz?
- Először is, nem kell szivárognunk sehova legalábbis neked nem, mert te itt laksz, másodszor csak ezért hívtál át?
- jaj dehogyis, szörnyen hiányoztál, de persze nem tagadom, ehhez is köze van.
- jó rendben, legyen ( alapvetően nem mennék bele, mert, nagyon szorongós típus vagyok, és nehezen kommunikálok "idegenekkel", de így viszont én is tudok beszélgetni Nate-el, remélem)

Kicsit kisminkeljük magunkat, véletlenül sem a fiúk miatt, majd lemegyünk. Szó nélkül lemegyünk majd a konyhába megyünk, bent állunk kb 10 percet mire végre bemegyünk a nappaliba. A fiúk látszólag örülnek a társaságnak. Amelia egyből Dave mellé ül.
Én már csak sajnos;) Nate mellé tudok ülni.
- Na mivan lógós már nem vagy beteg?
- Nem, már meggyógyultam. (Mondom kissé fennhangon)
- Remélem, hogy jövő héten már jössz, mert reggelente engem fárasztott le a hülyeségeivel Amelia.
- Naa, ő a testvéred.
- Ne mond el neki, de valójában őt örökbe fogadtuk. ( mondja nevetve)
- Nagyon vicces vagy. Egyébként sem kell már sokat buszoznod, hisz nem sokára meglesz a jogsid. És mehetsz egyedül, nyugalomba a suliba.
- Jajj te, szerinted nem foglak elvinni titeket?
- Hát én nem várom el hogy minden reggel el gyere értem. Tudok buszozni is ( elmondhatatlanul utálom még mindig a buszt).
- Ne kéresd magad Em.
- Azért várjuk meg míg meglesz a jogsid.  Lehet teljesen elrontod és megbuksz.
- Köszi a támogatást.
- Szorítok majd ne aggódj.
- Tényleg? Szánsz rám időt?
- haha, melyik nap is mész vizsgázni?
- kedden megyek.

( teljesen egymásra hangolódtunk Nate-el, ahogy elnéztem közben Amelia és Dave is nagyon jól elvoltak, viszont Cole csak a telefonját nyomkodta, kicsit megsajnáltam, vagyis nem, nagyon jó Nate- el beszélgetni. Végül Cole úgy dönt, hogy haza megy.
Már elég késő van, végül írtam anyának, hogy itt alszom, már megszokta, úgyhogy megengedi)

Már csak 3-an maradtunk. Nate elment le zuhanyozni, Ameliával fent voltunk a szobába, én készültem menni zuhanyozni. Amikor lépek ki az ajtón, Nate-be ütközöm. Mindössze egy törölköző van rajta. Nagyon jól néz ki, én azonnal elvörösödtem, és csak nézem az izmos testét. De mikor lett ilyen izmos?

Folytatás⬇️