Érzelmek Fogságában (C.H.)

5. Fejezet - Első lépések

Savannah Richardson

Az éj már régen letelepedett a városra. A nap egyetlen kósza sugarát sem lehetett már látni az égen, helyette a színtiszta sötétség uralt mindent. Az utcai villanypóznákon rengeteg égősor foglalt helyet, ezzel egyfajta melegséget öntve a hidegen komor utcába. A kivilágított házak keretet adtak az éjszakának, és minden embert, aki elhaladt előtte, jobb kedvre derített.

Jemina mellettem sétált, miközben haladtunk a közeli bevásárlóközpont felé. Tiltakozhattam volna Calum terve ellen, mivel a hűtőnk tele volt, de a fiú túlontúl kíváncsivá tett, ezért is adtam be a derekamat.

Hamarosan a hatalmas üzlethelyiséget pillantottam meg, és azonnal az üvegajtó felé vettük az irányt. Belépve azonnal a karácsonyi színbe öltözött polcok fogadtak. Rengeteg mézeskalács és másféle karácsonyi sütemények, édességek helyezkedtek el a polcokon. A sorok között Mikulásnak és rénszarvasnak öltözött alkalmazottak kínálták a gyerekeket fenyőfa alakú cukorkákkal. Valamilyen oknál fogva újra gyereknek képzeltem el magamat, holott már rég nem voltam az.

- Emlékszem, anyu soha nem akarta megvenni a mézeskalácsházat – mutatott Jemina a kezében tartott süteményre, aminek láttán összefutott a nyál a számban. Valóban az anyukánk soha nem vett nekünk ilyet, mivel mindig bemesélte nekünk, hogy a fognyüvő manó megrongálja a fogainkat, ha ilyeneket eszünk. A nővéremmel egymásra néztünk és egyszerre sóhajtottunk fel, majd ő volt az, aki hamarabb beletette a kosarunkba az édességházat.

Kíváncsian vettem az irányt előre és gyakran beletettem egy-egy finomságot a kosarunkba. Jemina éppen egy bordó pulóvert nézegetett a ruharészlegnél, én pedig válogattam a különböző melltartók között, amikor megéreztem, hogy figyelnek, ezért hátrapillantottam.

Tőlem nem messze Calum állt a bevásárlókosarának támaszkodva, és ami a legmeglepőbb volt, figyelt engem, és ebből a távolságból is láttam, hogy a szája sarkában egy egészen fura mosoly bújt meg. Inkább elfordultam, és a kosárban kezdtem el rendezgetni a beledobált cuccokat.

- A filmes részlegen még nem is jártunk – nézett el a távolba Jemina, miután elhelyezte a pulóvert a kosárba. Helyeslően bólintottam, de közben lopva hátrafelé lestem, de Calum már nem állt ott.

A sorok között lépkedtünk, és a nővérem rég előttem járt. Fejcsóválva néztem utána, de jókedvemet felváltotta a döbbenet. A sor végén Calum száguldott el és utána egy göndör hajú fiú bevásárlókocsival.

Jemina és az ismeretlen fiú hangos csattanással ütköztek össze és minden, ami a lány kezében volt az idegen kocsijába hullott. Döbbenten léptem melléjük, de mielőtt bármit és mondhattam volna, valaki berántott a másik sorba. Kezét a számra téve csöndre intett. Először fekete pulcsiját, majd telt ajkait végül barna szemeit pillantottam meg.

- Mégis mi a francot csinálsz? – akadtam ki suttogva, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy miért beszéltem halkan. Felháborodottan próbáltam a szorításából kijutni, de nem ment. – A nővérem lehet, hogy megsérült.

Calum, mint aki jól tette dolgát elmosolyodott, és áthajolva fölöttem átlesett a másik sorba, ahonnan beszélgetés és csörömpölés zaja hallatszott. Morogva léptem rá a lábára, mire ő csak unottan rám pillantott.

- Nyugi, Ashton majd babusgatja, ha fáj valamije – nevetett fel halkan a fiú saját poénján, de én csak döbbenten nyitottam el a z ajkaimat az idegen név hallatán. Calum csak bólintott egyet megerősítésképpen, hogy arról az Ashtonról van szó, akibe a nővérem szerelmes. – Ez a terv első része, ha nem vetted volna észre.