Érzelmek Fogságában (C.H.)

Köszönetnyilvánítás

Újra a hosszú út végéhez értünk, most megint bezárul egy ajtó, viszont újak nyílnak ki előttünk. Minden egyes történetet ugyanolyan nehéz elengedni, mintha az első lenne, és ez talán igaz is.

Azt se tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Vajon itt van a vég, vagy esetleg az írásnak még van számunkra lapjai? Ezt még én sem tudom pontosan, viszont addig itt leszek, ameddig szeretni fogom azt, amit csinálok.

Ez a történet újabb fordulópont volt számomra. Az új karakterek és az új helyszín lehetővé tette, hogy valami egészen újat tudjak nektek mutatni. Nagyon jó érzés volt megalkotni, majd közzétenni ezt a történetet.

Bevallom, hogy volt olyan pillanat, amikor elbizonytalanodtam, miszerint jó-e az, amit teszek, de szerencse mindig le tudtam küzdeni ezeket a kételyeket. Véghezvittem újra valamit és ez nagyon jó érzés.

Így a végén köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki részese volt ennek a kalandnak, ami igen hamar elröppent. Nem győzöm elégszer leírni, hogy mekkora löketet adtatok nekem. Itt nem csak a visszajelzőknek jár a köszönet, hanem mindenkinek, hiszen ők is ugyanígy velem voltak és végigkövettek.

Ezen az úton végighaladtunk szépen lassan, és most le kell térnünk, hogy újabb történésekben vehessünk részt. Hiába ért valami véget, a kalandok mindig megtalálják az embert.

Én tudom, hogy mi fog ezután következni, és már várom azt a pillanatot, amikor újabb történetemet olvashatjátok. Megígérhetem, hogy csak napokat kell már várni rá. és meg is érkezik.

Most pedig ki szeretnék emelni egy igen fontos személyt, aki mellettem állt a történet megalkotása közben.

Drága @Vivii69!

Igazán sok mindent köszönhetek neked, hiszen te akkor is hittél bennem, amikor én elbizonytalanodtam. Lehetséges, hogyha mindent feladtam volna, akkor most nem írnám ezeket a sorokat. Bizony jó, ha egy ember ott van mellettünk, és végigsegít abban, hogy valóra váltsuk vágyainkat.

Köszönöm, hogy hittél bennem.

Köszönöm, hogy támogattál.

Köszönöm, hogy segítettél bizonytalanságaim kereszttüzében.

Köszönöm, hogy az őszinte véleményedet kifejtetted.

Köszönöm, hogy a barátom vagy.

Most pedig bezárul ennek a történetnek a kapui, és remélem, hogy a későbbiekben mindenki szép emlékekkel fog visszagondolni rá.

Hálás vagyok mindenért, és ne feledjétek, hogy hamarosan jelentkezem egy vadonatúj történettel, melynek kiléte még titok, de nem sokáig.

Pár érdekesség az Érzelmek Fogságában c. történetről:

1. Savannah a történet alatt egyszer sem kapott becenevet Calumtól.

2. A történet még a nyáron vert szöget a fejemben, viszont csak később valósítottam meg.

3. A 5SOS többi tagja tulajdonképpen háttérbe szorult, mivel Calumra akartam koncentrálni.

4. Az érzelmek leírás volt a fő célom ebben a történetben, és a cím is nemhiába lett az, ami.

5. Eredetileg a főszereplőknek boldog véget szántam, viszont az utolsó pillanatban meggondoltam magamat.

6. Savannah és Calum a saját érzelmeik fogságába lettek csalva, ahonnan már soha nem is tudtak szabadulni.

A szavak soha sem elegek, hogy a bennünk lévő érzelmeket leírhassák. Amit érzek, sokkal több, mint ahogyan a betűk mutatják. Utoljára megköszönöm kitartásotokat, ami nagyon is tiszteletreméltó. Fantasztikusak vagytok.

Hálás írótok, Frida Beth Holloway