Érzelmek Fogságában (C.H.)

6. Fejezet - Kétpólusú cél

Savannah Richardson

A párás ablaküvegre ráfagyott jégvirág gyönyörű látványt nyújtott annak, aki rápillantott. Varázslatosan melegséget öntött az ember szívébe. A jégvirág a télhez tartozott, és szerintem nem létezett olyan, aki nem állt meg egy pillanatra és csodálta meg a tél alkotta csodát, vagy csak egy röpke pillantást vetett rá.

A nap pontosan rásütött az ablakra, de nem volt elég ereje, ahhoz, hogy le is olvassza. Inkább elfordítottam a fejemet a jégvirágról, és kiléptem a személyzeti ajtó mögül. Kezemben egy locsolóval, amivel a szállodában lévő virágokat akartam meglocsolni. Már éppen öntöttem volna a növényekre a friss vizet, amikor a szemem megakadt a makulátlan szálloda szépségfoltján.

Még reggel hat óra volt, de a fényesen csillogó krémszínű padlót ocsmány, barna sárfoltok tarkították. Persze ez velejárója volt, hogyha valaki belép a szállodába, biztosan hagy maga után koszt, de nem reggel hatkor. A recepciós pulthoz vezettek a lábnyomok és én kíváncsian kerestem a tulajdonosát, aki Calum volt.

Egy lezser kockás ing volt rajta, ami alatt egy fekete trikót viselt. Sötét szaggatott gatyája rásimult lábaira, én pedig azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon, hogyan tudta felvenni a ruhaneműt. Barna haja kócosan terült szét a feje tetején és szemeit nem láttam, mivel lehajtott fejjel a telefonját pötyögte.

Nekidőltem az egyik hatalmas oszlopnak és úgy figyeltem. Mintha csak megérezte volna, hogy bámulom, felnézett, aztán pimaszul elmosolyodott. Szememet megforgatva vettem felé az irányt, közben egy percre se szakítottam meg a szemkontaktust.

- Végre, már azt hittem, hogy örökre itt kell várnom – forgatta meg a szemeit, mire én is hasonlóan tettem.Hangja még reggel ellenére is gúnyosan csengett, én pedig azon kezdtem el gondolkodni, hogy elkezdjek-e vele vitázni, végül úgy döntöttem nem kezdeményezek egy újabb csatát. – Van egy kis gond.

Furán néztem rá, de ő csak intett, hogy menjek utána. Lassan követtem fel a lépcsőn, majd a legutolsó emeleti negyedik ajtó előtt megállva vetett rám még egy utolsó pillantást, aztán belökte a falapot. Bent meglepő rend uralkodott és csak nagyon kevés ruha volt szétdobálva.

Calum nem engedte, hogy jobban körülnézzek, mivel a hátamra téve a kezét tolni kezdett egy hálószobába.A helyiségben még félhomály volt, mivel a sötétellők össze voltak húzva, de így is ki tudtam venni, hogy két ágy és szekrényeken kívül nemigen volt más a szobában. Az egyik fekhelyen egy szőke hajú fiú aludt teljesen belegabalyodva a takaróba.

- Most mondd meg, vajon hogy fogjuk ezt kiszedni? A szállodaigazgató egy vagyont fog velünk fizettetni – szakított ki a nézelődésből Calum, akire azonnal rákaptam a tekintetemet, mire ő csak rámutatott a szoba közepére, ahol egy hatalmas folt terült el a szőnyeg fehér anyagában.

Közelebb lépve hozzá leguggoltam, hogy jobban megszemléljem a kárt. Kezemet párszor átsimítottam a felületén, aztán az orromhoz tettem. Sör, vörösbor és pizza összetéveszthetetlen keveréke csapta meg a szaglószervemet.

- Mégis mi a jó francot csináltatok ti a szőnyeggel? – suttogtam, de a némaságban fülsüketítően hangosnak bizonyult. Calum elhúzott szájjal telepedett le mellém, és hajolt közelebb, hogy jobban halljuk egymást.

- Semmit. Mikor felkeltünk már így volt – mondta úgy, mint aki semmiről nem tud. Kezeimet a tenyereimbe temetve akadtam ki. A következő pillanatban Calun újra elkezdett beszélni. – Most mit akadsz ki így, nem veled fogják kifizettetni.

Sóhajtva felpattantam, és azonnal meg is szédültem a hirtelen tettemtől, de mielőtt eleshettem volna, a fiú megfogta a karomat, ezzel megtámasztva engem. Hálásan néztem felé, mire azonnal elmosolyodott. Az idilli pillanatot egy rekedtes hang szakította félbe, ami a szoba másik végéből jött.

- Basszus, Calum! Megmondtam, hogyha felhozol egy csajt ne a szobában csináljátok, hanem a nappaliban – dörmögte, mi pedig azonnal felé kaptuk a fejünket. A szőke hajú srác az ágy szélén ült, közben álmosakat pislogott felénk.

- Fogd be, Luke. Most pont azon gondolkodunk, hogy hogyan tudnánk kiszedetni a foltot a szőnyegből, amit sikeresen te alkottál – mormogta Calum felé, aztán az ablakhoz sétálva széthúzta a függönyöket, mire a szobába világosság áradt.

A szőke, ezek szerint Luke, hajába túrva nézett a szőnyegre, aztán hevesen rázni kezdte a fejét, közben felállt.

- Mondtam már, hogy Michael volt, én csak véletlenül beletapostam a pizzát – mentegetőzött, de a mellettem álló kreol bőrű fiú csak megrázta a fejét.

Figyelmen kívül hagyva a két srácot, gondolkodni kezdtem, hogy vajon mivel tudom kiszedni a foltot vagy csak halványítani. Mivel úgyis nekem kellett volna kitakarítanom, így nem tiltakoztam. Szó nélkül a szobából nyíló fürdőbe vettem az irányt, és a tükrös szekrényben turkáltam valamilyen tisztítószer után kutatva.

Hamarosan minden szükséges dolog megvolt a takarításhoz. A szobában Luke és Calum telefonozott, és mindketten felkapták a fejüket az érkezésemre.

- Na, akkor ki volt az, aki tönkretette a szőnyeget? – néztem rájuk felváltva. A két fiú tanácstalanul nézett össze, én pedig a lábammal dobolva vártam, hogy végre válaszoljanak a kérdésemre, mire Luke szólalt meg.

- Az úgy volt, hogy Ashton sört ivott, de megbotlott Calum lábában, így az ital kiborult a földre. Később jött Michael, aki a döbbenettől kiejtette a pizzát a dobozból, én meg csak szaladtam a fürdőbe, mivel nagyon pisilnem kellett – vázolta helyzetet a szőke hajú fiú. A kép még mindig nem volt tiszta, ami a vörösbort illeti – A bor az még számunkra is mindig rejtély.

Fejcsóválva néztem rájuk, közben egy- egy szivacsot a kezükbe nyomtam, miszerint most ők fogják feltakarítani a művüket. Morogva dobták bele egy jól ívelt mozdulattal a takarítóeszközt egy felmosó vödörbe.

- Én biztos nem fogom feltakarítani Michael mocskát – tiltakozott Calum, mire Luke is hasonlóan tett. A nagy veszekedésbe egy harmadik tag is bekapcsolódott.

Haja fekete színben pompázott, amiben sötétlila tincsek voltak. Szakadt póló volt rajta és fekete szűk nadrág. Amint megakadt a szeme rajtam, felhúzta a szemöldökét.

- Van egy jó csak a lakosztályunkban és ti nem is szóltok? – röhögte el magát az idegen. Az ajtófélfának dőlve mért végig, majd a tekintete a tisztítószerekre tévedt. – Mi folyik itt?

Kikaptam a felmosó vödörből a szivacsokat és a fekete hajú srác kezébe nyomtam, aztán ellépve mellette kifelé vettem az irányt. Már majdnem lenyomtam a kilincset, amikor egy ismeretlen hang szólított meg.

- Várj! – a hang hallatára megfordultam, mire szembetaláltam magamat Ashtonnal. Érdeklődve mértem végig. – A lány, akivel tegnap voltál, megmondanád neki, hogy találkozzunk úgy egy óra múlva a recepciónál?

Meglepődve bólintottam, közben lopott pillantást vetettem hátrafelé, ahol Calum állt a kanapénak dőlve. Nem láttam pontosan, de mintha a szemével azt mondta volna, hogy mi is résen leszünk. Egy alig észrevehető bólintást eresztettem meg felé, miszerint benne vagyok a tervében.

Calummal egy kétpólusú cél felé haladtunk. Nyereség vagy veszteség.

----------

Sziasztok!

Ahogy ígértem meg is érkeztem a 6. Fejezettel, amiben a srácok feltűntek, persze valamit tönkre is kellet tenniük. Mint ahogyan a fejezet végén is kiderült a következő részben újra belecsöppenünk Calumék kémkedésébe.

Hálásan köszönök mindent, és kellemes pihenést a hét további részéhez.

Puszi, Frida Beth Holloway