Cold | lh • Befejezett

3

– Hé Blakey, egy szőke srác vár kint, azt üzeni igyekezz.- rontott be a szobámba Evan.

Pizsiben, kocós hajjal álltam a szoba közepén. Azt sem tudtam milyen nap van, erre egy ilyen bejelentéssel kezdödik a napom. Nagyokat pislogtam, azt hittem megint csak viccel. De nem viccelt. Az ablakomhoz siettem és a függönyt félre húzva kinéztem és rájöttem, Evan tényleg nem szivat. Mit keres ez itt? Nem fogok miatta sietni. Utálom mikor siettetnek. Komótosan láttam neki készülödni, hosszú sötétbarna hajamat összefogtam, kentem kis sminket az arcomra, hátha valami csoda folytán szép leszek. Hát nem lettem. Húsz perccel később kisétáltam a házbol. Luke a kocsijának támaszkodva várt rám, a telefonját nyomkodta, majd mikor felnézett rám nem birta ki, hogy ne tegyen a külsömre egy megjegyzést.

– Ma is szinesen öltöztél fel.- mért végig.

Hát igen a feketén kívül más szint nem lehetett rajtam találni.

– Ezt pont Luke Hemmings mondja?- nevettem el magam.

Ő sem volt szinesebb nálam. Fekete bakkancsot és farmert viselt mint én, a fekete kabátján viszont két oldalt egy fehér csík húzodott, szóval ő nyert. Rajta több a szín. A haja most is tökéletesen volt beállítva. Egész türhetően nézett ki. Jó. Jól nézett ki.

– Mit keresel itt?- huzogattam a kabátom ujját.

– Korán keltem, gondoltam elviszlek.- vonta meg a vállat, mintha semmiség lenne.

Reggel volt, hideg volt, fáradt voltam miért ne éljek ezzel a lehetőséggel? Luke beszállt az autóba. Kinyitottam az anyós ülés ajtaját, de ahányszor be akartam ülni Luke azzal szorakozott, hogy elindult a kocsival.

– Lucas! - szóltam rá fenyegetően.

Lukeal egyszerre szálltunk ki a kocsiból. Minden szempár ránk szegeződött a suli parkolójában. Értetlen tekintetek mértek végig minket.

– Most ezek azt hiszik, hogy  kézen fogva fogunk besétálni vagy mi?- röhögött.

– Szeretnéd mi?- mentem el előtte.

***

Nem értettem mi történik. Összevont szemöldökkel néztem végig az asztalunkon. Máskor csak Taylor, Zoe és én ülünk itt ebédnél, most viszont több népszerű diák foglalt helyet mellettünk. Köztük Calum és Michael. Taylor odáig volt, egész végig azt hallgattam ahogyan Calummal flörtöl. Egy idő után meguntam ezt a sok felszínes, unalmas beszélgetést és átültem egy üres asztalhoz. Aniszociális vagyok tudom. Az ebédemet nem akarom elfogyasztni úgy, hogy mindenhonnan csak az értelmetlen bájcsevegést hallgatom. Pár perc telt el, Michael tette le velem szembe a tálcáját.

– Téged is idegesítenek?- ült le.

– De még mennyire.- piszkáltam a kajámat.

Legbelül örültem Michaelnek. Egész jól sikerült elbeszélgetnünk, pedig az tényleg nem az erősségem. Úgy éreztem benne megbizhatok és valamiért felszabadult voltam a társaságában. És akkor megérkezett Hemmings. Nem zavartatta magát, leült mellém és probált beszállni a beszélgetésbe. Hirtelen elment az étvágyam így elköszöntem és siettem a következő órára.

Szerencsére ma nem volt közös órám Luke-al. És később végzik mint én, így egyedül sétáltam haza a hidegben. Kezdtem megszokni, hogy Luke fuvarozik engem. De most jól esett a séta.
Otthon tétlenül álltam a ruhás szekrényem előtt. Mit szoktak ilyenkor viselni? Kiöltöznek? Vagy nem? Eithan jött be a szobámba és dobta le magát az ágyamra.

– Mi ez a gönc rajtad?- mutatott a fekete ruhámra amit éppen probáltam.

– Eithan ne most.- legyintettem le és tovább kutakodtam a szekrényben.

– Calum Hood bulijába készülsz?- kérdezösködött.

– Igen oda.- sóhajtottam.

Eithan a szekrényemig sétált, majd kivett belőle egy egyszerű fekete szűknadgrágot és egy ujjatlan kivágott topot és nekem dobta.

– Ez jó lesz. Nem kell túl kihivónak lenned.- mosolyogott önelégülten.

Tudtam Eithan nem véletlenül ilyen kedves velem. Kibökte, hogy ő is szeretne jönni a buliba. 15 éves, most kilencedikes a gimiben. Nem szeretném elvinni egy csapat 18-19 éves részeg fiatal közé. Azzal a feltétellel elfogadta a nemleges válaszomat, hogy legközelebb eljöhet velem. Még nem tudja, hogy nem lesz legközelebb. Miután elkészültem szóltam anyának, hogy ma este sokáig Taylornál leszek, majd elindultam. Nem szeretek hazudni, de néha jobb. Anya folyamatosan kérdésekkel bombázna. Kinek a bulija, iszunk-e, lesznek-e fiúk, had hívja fel az anyukáját stb. Nekem ez nem kell. Így egyszerűbb. Öt perc séta után oda értem Calumék házához. Nagy volt. És fehér. Többet nem nagyon tudok róla mondani. Kicsit megingogtam, nehezen vettem rá magam arra, hogy becsengessek. De végül sikerült. Nem telt el egy perc sem, az ajtó kinyilt. Calum mosolygott rám, majd amint beljebb mentem két puszival üdvözölt. A zene halkan szólt. A konyhába vezetett ami tele volt piával. Megkérdezte mit kérek. Nem ittam még úgy igazán soha, nem tudtam mi micsoda. Végül kevert nekem és magának is valami vodkás dolgot. Kivezetett a hátsó kertbe ahol a kerti butorokon ott üldögélt Luke, Michael és Ashton.

– Őt meg ki hívta meg?- fagyott le Luke arcárol a mosoly.

– Én voltam.- pattant fel Michael és mellém állt.

– Úgy volt, hogy csak négyen leszünk az előbulin!- akadt ki.

– Ne foglalkozz vele.- legyintett Michael, majd vissza ült Ashton és Luke közé.

Én a lehető legmesszebb akartam lenni Lucastól. A legtávolabbi fotelban foglaltam helyet és csöndben kortyolgattam a fura szagú italkámat. Feszült volt a hangulat. De inkább csak részemről. Ők egész jól elvoltak, Luke duzzogását leszámítva. A műanyag poharam kiürült így vissza sétáltam a konyhába. Nem éreztem az alkohol hatását. Probáltam olyan italt keverni amit Calum csinált nekem, de sehogy sem jött össze. Megfogtam az egyik vodkás üveget és úgy ahogy van meghúztam.

– Mit csinálsz? - hallottam meg Luke hangját.

– Semmit.- fordultam meg.

A kezemben még mindig ott volt az üveg, amit rögtön kitépett és ő is meghúzott.

– Gyere mutatok valamit.- megragadta a szabad kezével a csuklómat és az emelet felé húzott.

Benyitott egy szobába, ahol kitárta az ablakot és kimászott. Mi? Azt hittem kiugrott, de sajnos nem. Ott ült a tetőn. Csatlakoztam hozzá, leültem mellé. Csendben voltunk, hallgattuk a zenét és az egyre bővülő szorakozó emberek vidám nevetéseit. Közben egymásnak adogattuk az üveget, aminek a tartalma vészesen gyorsan fogyott.

– Vicces azt hittem most iszol először.- szólalt meg hosszas csend után.

–Pedig tényleg most iszok először.- kortyoltam bele az majdnem üres üvegbe.– Miből gondoltad, hogy nem ez az első?- néztem rá.

– Úgy iszod a vodkát mint a vizet.- röhögte el magát.

– Látod Hemmings? Megtudlak lepni.- mosolyodtam el.

– Valóban.- vette ki a kezemből az üveget és megitta az utolsó kortyot is.– Hát ez üres.- egy lendülettel bedobta az üveget a fák közé, ami hangosan apró szilánkokra tört.
Calumnak holnap élvezet lesz kitakaritani.