Cold | lh • Befejezett

6

Mivel az éjjel későn feküdtem le, reggel mikor a tükör elé álltam egy zombi nézett vissza rám. Karikás szemek, sápadt arc, kócos haj. Egy kiló sminkel és órával később egész türhető arcom lett. Felöltöztem a szokásos vidám színekkel, majd indultam a suliba. És még csak kedd van.
Becsengetés előtt két perccel estem be a kémia terembe. Egyből kiszúrtam Hemmingset, lassú léptekkel közeledtem felé. Éppen Taylor ült a helyemen.

– Khmm.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.– Leülhetek Tay?- küldtem el finoman.

– Jaj, ne haragudj.- pattant fel.– Akkor még beszülünk.- nézett Luke-ra.

Leültem a mostmár szabad székemre. Luke rám nézett, már nyitotta a száját, mikor a csengő megszólalt, és abban a pillanatban csapta be maga mögött az ajtót a kémia tanár. Luke elmosolyodott. Végül nem mondott semmit, csak vigyorral az arcán megrázta a fejét.

– Nem vagy kiváncsi miért voltam este Taylornál?- kérdezte óra közepén Lucas.

– Nem.- vágtam rá.– Ha akarom, ha nem, Taylor úgy is elmondja.- vontam meg a vállam.

– Érdekes.- suttogta hosszas gondolkozás után.

– Mégis mi?- fordítottam felé a fejem.

– Te.- válaszolta.

Megakartam kérdezni ezt hogyan érti, de inkább rá hagytam. Lehet tök logikus dolgot mondott csak én nem értem, és ha rákérdezek hülyének néz. Jesszus, eddig soha nem érdekelt mit gondolt rólam más. Az óra hátralévő részét szótlanul töltöttem. Luke néha kérdezett tőlem valamit, de annyira elvoltam marülve a gondolataimba, hogy nem is igazán figyeltem rá. Csak azt láttam, hogy néha-néha mozog a szája. Lehet nem is hozzám beszélt. Kicsöngettek. Mindenki sietett ki a teremből, én viszont még mindig egy helyben ültem.

– Jössz Blake?- kérdezte Luke.

Akkor vettem észre, hogy a teremben már csak mi ketten vagyunk.

– Jövök.- sohajtottam, majd beleszortam a könyveket a táskámba és elindultam az ajtó írányába.

Luke-al sétáltam végig a folyóson, a következő óra Matek. Blaah. Utálom. Kilencedikben majdnem megbuktam. Egyszerűen nem értem. Persze az is hozzá tesz, hogy a matek tanár utálta a bátyámat, szóval engem is muszáj utálnia. Mikor elértünk a teremhez, Luke kinyitotta az ajtót és előrement. Nem vártam el, hogy engem engedjen előre ( Luke és az udvariasság? Hagyjuk már) de mikor direkt a szemem előtt zárja rám az ajtót, az elég kiakasztó. Miután én is a terembe léptem láttam, hogy Taylor máris lecsapott a szőkeségre, aki unottan hallgatta Taylor beszámolóját. Leültem eléjük, majd előpakoltam. Nem sokkal rá, becsengettek. Hogyan is kezdődhetett volna egy Matek óra, ha nem azzal, hogy engem csesznek le. A tanárúr ma is elmondta mennyire egy lusta, trehány ember is vagyok. Igaz, hisz matekon kívűl mindenből ötös vagyok, de legyen igaza.

A tanítás végén úgy rohantam ki az épületből, mintha több évtizede zárva tartottak volna. Ennyi elég volt ebből a napból.

– Cold!

Egy ember hív így. Na vajon ki lehet az?

– Cold! - szólt megint, mire én gyorsítani kezdtem a tempón.– Megvárnál?- hirtelen mellettem termett.

–Hol a kocsid?- néztem rá. Kék szemivel egyenesen az enyéimbe nézett.