Cold | lh • Befejezett

12

Hirtelen elfelejtettem lélegezni is. Csak néztem, hogy Luke mit csinál.

– Kész is.- vette el a kezem.– Csak túl élted.- mosolyodott el.

– Ezt igen.

Luke vette a célzást. A tanárra nézett és közölte vele, hogy azért elkísér az orovsiba. De minek? Rákulcsolta a kezét az enyémre. Nem mertem elhúzni, nem tudom mi van velem. A többi diák is furcsa szemmel nézett minket, de Luke-ot ezt nem nagyon zavarta. Elkezdett az épület fele húzni, mintha valami állat lennék akit pórázon vonszol maga után. Amint beértünk Luke berántott magával a szertárba.

– Mit csinálsz?- próbáltam elengedni a kezét, de nem hagyta.

– Most meghallgatsz.- közölte.

– Na még mit nem!- indultam az ajtó irányába, de Luke a két méterével megakadályozta, hogy kijussak.– Lucas!- szóltam a fiúra.

Nem érdekelte. Megfogta a másik kezemet is és arra is rákulcsolta az ujjait, majd úgy tolt hátrébb. Büdös volt és sötét. Ugrókötelek lógtok mindenhonnan, kosárlabdák hevertek szanaszét. Az volt az egészben a legrosszabb, hogy élevztem amit csinál. Miután látta a beletörödést az arcomon belekezdett a meséjébe. Egy regényt lenyomott ott nekem. Nem is értettem mit mondd, egyik értelmetlen mondat után jött a másik. Beszélt az apjáról, arról, hogy valóban emiatt közeledett felém, de ez később már nem így volt. Valahogy belekeveredett az egészbe Calum és a többi srác is, hogy velük beszélte meg ezt az egészet, mert tudta, ha megtudom, berágok rá. Ja meg hogy hibázott.

– Befejezted?- vágtam a szavába.

– Nem. Egy dologról még nem beszéltünk.- még mindig a kezeimet szorongatta, ami már kezdett izzadni.– Arról a csókról.

Ettől féltem a legjobban. Nem akarom tudni. Csak el szeretnék szaladni, arra futni amerre a lábam visz. De Luke nem hagyta. Minden egyes szökési kísérletem kudarcba fulladt. Nagy nehezen sikerült levakarnom magamról a kezeit. Leültem a földre, felhúztam a térdem és össze kulcsoltam a karommal. Luke követte a példám, leült velem szembe.

– Mondhatom?- vonta fel a szemöldökét.

– Nem.- vágtam rá gyorsan.

– Akkor jó. Szóval.- kezdett bele.– Azért voltam a kórházban, hogy elmondjam, mielőtt bemész apámhoz... - befogtam a fülem. Gyerekes lennék? Csak egy picit.

– Cold!- vette le a kezimet a fülemtől.– Halgass már végig az istenért.

– Jó. Mondjad.- néztem a szemeibe. Sokat nem láttam belőle, az arcát csak egy halvány fény világította meg.

– Elakartam mondani mielőtt bementél volna. De későn jöttem. Aztán láttalak sírni, én azt hittem te jégből vagy és ilyet nem tudsz.- nevetett fel.

–Luke!

– Viccelek nyugi. Rossz volt úgy látni.

– Ezért csókoltál meg?- egy világ omlott össze bennem.

Emberek ő Luke Hemmings. Tipikusan nem egy romantikus fiú. Mit is vártam. Hogy szerelmet vall majd nekem?

– Oké értem.- nem is hagytam szóhoz jutni.– Akkor mehetek?- pattantam fel, majd kiviharzottam a szertárból.

Az öltöző felé tartottam. Próbáltam a könnyeimet visszatartani, legalább addig míg vissza érek. Két kezet éreztem meg a derekamon, mire rögtön megfordultam.

– Bassza meg, soha nem hagyod hogy befejezzem?- nézett rám dühösen.

Nyitottam volna válaszra a számat, de akkor Luke vészesen közeledni kezdett felém. Újból megcsókolt. Puha ajkai az enyémet falták. Okéé, mi történik? Luke profi összezavarásban. Ez egy rejtett tehetsége. Miután elhajolt lefagyva álltam. Luke élvezte. Szereti mikor zavart vagyok.

– Hát öhm... Megyek átöltözöm meg ilyesmi.- mutattam az öltöző irányába.

Luke bolintott. Megengedte, hogy elmenjek. Kedves. Hátat fordítottam neki majd el is tüntem.

***

– Szia Blake! - ült le mellém Taylor az ebédlőben. Annyira meglepödtem, hogy majdnem kiköptem a számban lévő ételt.

– Hello.- köszöntem vissza teli szájjal. Nőiesség meg minden.

– Te és Luke jártok?- tért rögtön a lényegre.

– Nem.- válaszoltam röviden.

Taylor hümmögni kezdett. Minek hümmög ez?

– Hát persze.- rázta meg a fejét.– Luke-ot soha nem érdekelik a szűz lányok.- mosolyodott el.– A tapasztaltabbak az esetei.- azzal felállt.– Jó étvágyat.- majd elment.

Magam elé meredve rájöttem igaza van. Luke így csak szórakozik velem. Vagy még azt sem. Ha lefeküdnék valakivel akkor nem tartana egy kislánynak. Felkelteném a figyelmét. Luke tudja, hogy szűz vagyok. Ő mindent tud rólam.

***

Utolsó óra után Calumot megvártam a szekrényeknél. Megígérte nekem, hogy felkészít a hétfői matek dogára. Calum jó matekból, tudom ezt nehéz elhinni.

- Végre Hood.- indultam el felé mikor megláttam a folyosón.

Elindultunk hozzám. Csak Evan van otthon. Őt nem zavarja Cal. Mikor haza értünk udvariasan megkínáltam kajával, de mivel nem volt otthon semmi kaja, főzni sem tudok, ezért inkább rendeltünk. Felmentünk a szobámba majd kezdetét vette a szenvedés. Calum valamit nagyban magyarázott, mikor nekem egy remek ötletem támadt.

– Cal.- szakítottam félbe.– Nem akarsz velem lefeküdni?- kérdeztem.

– Mi van?- nevette el magát. Nem vett komolyan.

– Lefekszel velem?- ismételtem meg.

– Blake én ehhez túlságosan... Tisztellek.- gondolkodott.– De ez most honnan jött?- kérdezgetett.

– Kérlek.- néztem rá boci szemekkel.

– Megfogod bánni.- rázta a fejét.

– Nem fogom.

– Akkor legyen.- egyezett bele. Ez könnyen ment.

Király. Fogalmam sincs mi lesz most. Calum félre dobta a füzeteket majd oda hajolt hozzám és megcsókolt. Luke csókjának a közelébe sem ért. De nem volt olyan rossz sem. Hosszú ideig csak smároltunk. Ezt is gyakorolnom kell, és hogy őszinte legyek, Calum nagyon jól csókol. Túl jól. Elfektetett az ágyon majd úgy folytattuk, a kezét a pólóm alá csúsztatta.