Még egy utolsó pillantást vetettem a falra ragasztott rajzomra.
– Ne menj az orvosira.- hallottam meg mögülem Luke hangját.– Óriási hiba lenne.
– Hibák elkövetésében jó vagyok.- fordultam meg.
Luke keserűen elmosolyodott. Ott volt a nyelvem hegyén, hogy kimondjam nem feküdtem le Calummal. De egyszerűen nem voltam rá képes. Lehet tényleg jobb így neki.
– Akkor szia.- intettem szerencsétlenül és eltüntem a szoba ajtaja mögött.
Mikor lesz már ennek vége? Mikor ér véget a szenvedés? Forró könnycseppek folytak végig az arcomon. Nem akarom ezt tovább csinálni. Nem bírom. Az utca végéig értem le, mikor hirtelen szédülni kezdtem. Fájt a fejem, nem éreztem a végtagjaimat. Tudtam, hogy a lábaim hamarosan feladják és össze fogok esni. Az egyik kerítésnek döltem, nagyon koncentráltam, hogy jól legyek. De egyszer csak térde rogytam. Folyamatosan azt mondogattam magamnak hogy " Blake szedd össze magad". De nem bírtam. Minden egyre sötétebb lett.
***
Egy nap alatt kétszer is sikerült összehoznom, hogy úgy ébredtem fel nem tudom hol vagyok. Igen, valóban illik rám a szerencsétlen jelző.
– Blake...- hallottam meg valaki hangját.– Blake, jól vagy? - felém hajolt, de annyira homályos volt minden, hogy nem ismertem fel.
Aztán végig simitott a karomon. Másodszorra is beigazolodott, hogy egyetlen egy érintéséből felismerem.
– Annyira sajnálom.- mondta vissza folytott hangon, majd éreztem, hogy megszorítja a karomat.
A résnyire nyitott szemeimet újból becsuktam, nem voltam képes tovább nyitva tartani. Nem volt hozzá erőm.
– Cold hallasz? - suttogta.
Akartam valami jelet adni, de semmimet sem tudtam megmozdítani.
– Cold kérlek...- szipogott.– Istenem.- hallottam ahogyan vesz egy mély levegőt, majd szaggatottan fujja ki.– Nem tudom, hogy erre emlékezni fogsz, vagy sem. De minden esetre elmondom, az eg...
– Luke menj haza. Lejárt a látogatási idő.
Ez gondolom Mr.Hemmings lehetett. Elkezdtek veszekedni, Luke mindenképpen maradni akart. De végül elment. Mármint gondolom elment, mert ezek után már nem hallottam a hangját.
***
Másnap reggel arra ébredtem, hogy éppen tűt szúrnak a karomba. Ilyedten ültem fel, elrántottam a karomat és a nőre meredtem. Felvilágosítottak, hogy ez csak infuzió nyugodjak meg. Aztán faggatni kezdett. Megkérdezte hogy érzem magam, emlékszem-e arra, hogy mi történt, ittam-e az elmúlt napokban, illetve használtam-e kábítoszert. Alíg bírtam beszélni, kimerült voltam. Csak Luke-ra tudtam gondolni.
– Egy fiatal úr tegnap reggel óta itt van, az estét a recepción töltötte. Esetleg a barátja? - mosolyodott el kedvesen.
Kikerekedett szemekkel néztem az idős hölgyre, majd mintha el is felejtettem volna mennyire rosszul érzem magam, kipattantam az ágyból, kitéptem a karomból a tűt és szaladni kezdtem. Már ismertem a járást. A lift gombot folyamatosan nyomkodtam, hátha attól majd gyorsabban jön, persze ez nem így volt, és a türelmem egyre csak fogyott. Belöktem a mellettem lévő lépcső ajtaját majd amennyire csak tudtam siettem le. Két emelet lépcsőzés után már szúrt az oldalam, alig kaptam levegőt. De amint megláttam Luke-ot rájöttem megéri ez a kis fájdalom. Érte minden megéri. Lassú léptekkel indultam el a fiú felé. Előre hajolva nyomkodta a telefonját. Már pár méterre voltam tőle, mikor meggondoltam magam és megfordultam. Mit csinálok?
– Blake? - hallottam mögülem a hangját.
A lábaim remegni kezdtek, azt hittem megint össze fogok esni. Erősen lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt majd megfordultam. Azonnal felpattant a székből és a karjaiba zárt. Az én kezeim esetlenül lógtak, nem mertem viszonozni a gesztust.
– Mit keresel itt? - toltam el magamtól.
– Minden miattam történt.- rázta meg a fejét.
– Ja, szóval csak büntudat? - fontam keresztbe a karjaimat.
– Nem, dehogy, Cold annyi mindent nem tudsz...- hajtotta le a fejét.
– Mit nem tudok még? - csattantam fel, mire Luke ijedten felkapta a fejét.– Nem csinálhatod mindig ezt! Nem tünhetsz fel mindig és játszhatod el a hősszerelmest, aztán nem szólsz hozzám hetekig, elhordasz mindennek, mikor kibaszottul nem is feküdtem le Calummal! - nem is gondoltam végig mit mondok, csak úgy jöttek a szavak maguktól.
Luke lefagyott. Összevonta a szemöldökét és emésztette az előbb elhangzottakat.
– Te nem?...- masszírozta meg a homlokát.– Te nem feküdtél le Calummal? - nézett a szemembe.
YOU ARE READING
Cold | lh • Befejezett
Fanfiction" -Hogy hívtál? - húztam össze a szemöldökömet. - Cold.- ismételte meg egy mosoly kiséretében. - Miért hívsz így? - fontam keresztbe a karjaimat. - Mert olyan vagy, mint a hó. Hideg de gyönyörű."