Cold | lh • Befejezett

4

– Na gyere Cold menjünk be, szétfagyok.- állt fel lassan Luke.

Követtem a példáját, de hirtelen annyira megszédültem, hogy majdnem hátra estem.

– Még élek! - másztam be az ablakon Luke után.

– Nagy kár.- röhögött, majd miután beleütöttem a vállába csendben maradt.

Jó kedvem volt, az alkohol lassan hatni kezdett. Lesétáltunk a nappaliba, ahol örültek háza volt. Rengeteg ember tombolt, a többség már nem volt józan állapotban. Nincs az a pénz amiért én hülyét csinálnék magamból mások előtt, még részegen sem, így inkább csak levettem a kabátomat és a konyhába mentem ahol minden egyes üveg tartalmát végig kostoltam.

– Hát itt vagy.- jött be Michael.

– Megtaláltál! - mosolyogtam mint egy hülyegyerek és fel ültem a pultra.

– Ezt inkább elveszem tőled.- vette ki a poharamat a kezemből Michael, majd egy üveg vizet nyomott a helyére. Gondoltam jó szándékkal, így ittam belőle egy kicsit.

– Kérdezhetek valamit?- ült fel mellém.

– Bármit.- válaszoltam határozottan.

– Mikor ma a leláton Taylor a nevemet üvöltötte... Pontosan miről volt szó?

Ajaj. Hazudj Blake, hazudj! Nem mondhatod meg neki, hogy arról beszéltünk, hogy ő az egyetlen srác aki érdekel.

– Hát... Éppen arról beszéltünk...- vakargattam a fejemet, probáltam valami hihetőt kitalálni.

– Tetszem Taylornak? Ugye? Azért kiabált hogy felhívja a figyelmemet?- Michael vigyorgott mint a tejbe tök.

– Pontosan! - csaptam a combomra.

– Akkor rá tudok hajtani. Köszi Blake.- simitotta meg a karomat, majd el is tünt.

Egy ideig gondolkoztam, majd minden leesett. Michael azért volt velem kedves, hogy megtudja tetszik-e Taylornak. Hát ez remek. Minden fiú csak Taylort akarja. Nem csodálom, hisz ő gyönyörű. Szőke hosszú haj, tökéletes alak, gyönyörű arc és mindenben benne van. Magyarul fűvel-fával össze fekszik. És itt vagyok én. Átlagos haj, átlagos alak, tök átlagos vagyok. Nincs bennem semmi extra. Sőt, az hogy ilyen szinten ridegen bánok az emberekkel, az egyenesen visszataszító lehet. Magamba roskadva ültem a konyha pultun, egészen addig míg Luke felnem tünt, Taylorral az oldalán. Mi történt itt? Hirtelen mindenki ezt a lányt akarja? Áh... Nem vagyok féltékeny. Kicsit sem. Taylor teljesen kész volt, Luke pedig ezt kiis használta. Miután töltöttek maguknak egy-egy pohár italt, indultak az emelet felé. Tay ilyen, nem válogat. Most következett Luke. Hát jó szorakozást nekik. Tovább iszogattam a vizemet, majd felfedező útra indultam, hogy megtaláljtam a mosdót.  Mikor beléptem megcsapott a cigi szag. Ezt nem lehetett volna inkább oda kint? Felfordult a gyomrom. Hányinger tört rám így a wc kagyló elé térdeltem és kiadtam magamból mindent. Gusztusos. Háttal a kádnak dölten és vártam, hogy elmuljon a szédülés és a rosszul lét.

– Nahát Blake.- jelent meg az ajtóban Luke. Ez mindig ilyen rosszul időzit? – Jól vagy? - gugolt le elém.

– Úgy nézek ki? - néztem fel rá.

Az egyik szekrényben kezdett kutakodni. Probálta feltünés nelkül lenyulni az egyik óvszert. Miután megfordult és látta a képemet hangosan felnevetett.

– Nyugi vigyázok a barátnődre.- kacsintott, nekem pedig újra felfordult a nyomrom.

– Pedig megérdemelné végre hogy teherbe essen.- tápászokdtam fel.

Szeretem Taylort de néha tényleg ribancosan viselkedik.

– Most hova mész?- jött ki utánam a fürdőszobából.

– Haza, nekem ennyi elég volt. Jó szorakozást Lucas.- tettem a kezemet a vállára.

– Cold, szar kész vagy, nem mehetsz így haza.- söpörte le magárol a kezemet.

– Dehogy. Nem ittam sokat.- erőlködtem, hogy valami normális arcot vágjak, de mindig elnevettem magamat.

– Haza kisérlek.- sóhajtott nagyot.

– Nem kell Luke. Nem kell állandóan kísérgetned. Tudok magamra vigyázni oké?

Azzal a feltétellel elengedett, hogy felhívom ha haza értem. Elvette a telefonom és beírta a számát. Miért csinálja ezt? Nem kell miattam aggódnia. Nagy lány vagyok.

– És ha éppen szexelsz? - részegen tényleg mindent kimond az ember, amit nem akar.

– Akkor csak írj.- időközben elértünk a kabátokig, ahol megkerestem a sajátomat és bele bújtam.– De tudni akarom hogy nem voltál olyan szerencsétlen, hogy elüt egy autó.

– Én és a szerencsétlenség? Ugyan már.- röhögtem.

Luke végül elengedett. A hűvős sötét utcákon sétálgatva kezdett kiszállni belőlem az a maradék alkohol. A házunk előtt állva előkutattam a kulcsokat és benyitottam. Éjfél körül lehetett, mindenki aludt.  Halkan felosontam a szobámba. Ezt megúsztam. Gondoltam magamban. Aha. Minden túl egyszerűen ment. Nem ébresztettem fel senkit, nem kértek tőlem beszámolot merre jártam. Túl nagy szerencsém lett volna. Lerúgtam a cipőmet és bedőlten a puha ágyamba, semminél sem vágytam jobban egy kiadós alvásnál.

– Blake.- nyitott be a szobámba Evan.

Ah nem hiszem el. Úgy csináltam mint aki alszik. Erre az a majom egy párnával kezdett folytogatni.

– Mi van már?- löktem le magamról.

– Ez...- szippantott nagyokat.- Alkohol? Úristen Blake végre ittál? Valami jóra is sikerült téged nevelnem?- tette a szívére a kezét.

– Evan mit akarsz? Fáradt vagyok.- kezdtem kiakadni. A szemeimet alig bírtam nyitva tartani.

– Ezt a kabátodban hagytad. Állandóan csörög, felkelted az egész házat.- dobta le az ágyamra.

Lesütött szemekkel néztem végig az értesitéseimet. Luke hívott párszor és sms-t is hagyott.

– Ez a Luke... A reggeli csávó?- huzogatta a szemöldökét.

– Kösz a telóm, most menj vissza a szobáda.- mutattam az ajtó irányába.

Evan karbatett kezekkel meredt rám, mire megismételtem mégegyeszer és végül kiment a szobámból. Abban a pillanatban újra megcsörrent a telefonom.

– Igen?- döltem hátra.

– Minden oké?

– Igen Lucas, minden oké.- sóhajtottam.

– Nem hívtál.- alig lehetett hallani amit mondd.

– Istenem nem vagy az apám!- háborodtam fel.

– Jaj elnézést elis felejtettem, hogy te vagy Blake Hamilton. Aki mindenkiben a rosszat keresi és mindenki előtt játsza a jégkirálynőt! - folyamatosan hadart.

– Jó éjszakát Luke.- nem volt se kedvem, se erőm vele foglalkozni.

– Csak szerettem volna kicsit felpörgetni az unalmas életed ameddig még lehet!

– Nem tudom miről beszélsz. - ásitoztam.

– Felejtsd el amit mondtam.- suttogta.–Jó éjt Cold.- aztán kinyomott.

Félre dobtam a telefonom és egy perc alatt bealudtam.