Cold | lh • Befejezett

25

– A legfontosabb dolgot hagytam a végére.- szólt újra a mikrofonba az igazgató.– Minden fiú a régi sport épületben alszik, és minden lány, itt fog.- mondta szigorúan.

Luke-al azonnal összenéztünk.

– Mivel búcsú éjszaka, legkésőbb 2-kor már takarodó, addig programok lesznek.

Azta. Tavaly már 11-kor volt. Ezek szerint megtanulta, hogy ha elnevez egy bent alvást "búcsú éjszakának" tényleg hagynia kelljen, hogy elbúcsúzzunk az iskolától.

– Nyugi.- tette a kezét a combomra.– Nem tudnak mellőlem elvenni.- nyomott egy puszit a homlokomra Luke.

Elmosolyodtam. Hihetetlenül boldognak éreztem magam, teljesen hozzá szoktam a sok féltékenykedő, illetve értetlenkedő tekintetnek amiket ilyenkor kapok. Úristen, én vagyok Cold! Az hogy a rák előhozta a félős énemet, nem jelenti azt, hogy ilyen maradok. Persze nem jó ha folyton hidegen bánok az emberekkel, de ha egyszer nem fontosak nekem, nem érdekelnek. Luke vissza hozta az önbizalmamat. Nem tudom mivel érdemeltem ki őt. Kézenfogva indultunk el és jártuk be az egész iskolát. Annyi emlék elöjött.

– És erre emlékszel? - állt meg hirtelen, ezzel vissza rántva engemet is.

Körbe néztem.

– Hm.- merengtem el.– Itt taknyoltam egy óriásit? - húztam össze a szemöldököm.– Bár ez az összes folyosora igaz.

– Cold! - mosolyodott el, majd hirtelen komorrá vált az arca.– Itt volt az, hogy "megtudtam"- mutatott idézőjelet az ujjaival.– Hogy lefeküdtél Calummal.

Kínosan felnevettem.

– Igenigen. Rémlik valami.- turtam kinosan a hajamba.

– Tudod melyik a kedvenc termem? - ölelte át a derekamat.

– Na melyik? - néztem gyönyörű szemeibe.

– A kémia terem. Ott kezdödött minden.- nem hittem volna, hogy valaha hálás leszek a kémia tanárnak. Végülis miatta lettünk jóban.

– Ha idén nem tesz mink...

  – Nem.- vágott a szavamba.– Nem idén. Kilencedikben. Rémlik?

– Mi?

– Akkor voltunk először párban. Én attól a pillanattól fogva éreztem, hogy más vagy.

– Persze.- hajtottam le a fejem.

– Cold.- türt egy arcomba logó tincset a fülem möge.

Vártam hogy mondd még valamit, de nem tette.

***

A suli mindenféle programokat talált ki, amikre lehetett jelentkezni.

– Hmm - fordultam Luke felé.– Miben verjelek el? - néztem újra a plakát felé.– Sakkban vagy ping pongban?

– Egyikben sem tudsz nyomi.- mosolyodott el.

– Olyan  undoritóan aranyosak vagytok.- mondta féltékenykedve Ashton.

Nekem akkor hirtelen valami az eszembe jutott.

– Ashton! - kiáltottam el magam izgalmamban.

–  Most mit csináltam? - meredt Lukera, hátha ő megérti miért kiabáltam rá.

De Luke csak vállatvont.

– Te! - muattam rá.– Kell neked egy barátnő. És tudok egy lányt neked.- huzogattam a szemöldököm.

– Kit? - kérdezte meg félve.

– Este mindent megtudsz.- kacsintottam rá.

  A programok a sport csarnokban voltak, ahol a lányok fognak aludni. Legalabb addig sem kell szembe kerülnöm Taylorral és neki kezdeni egy hosszú és értelmetlen beszélgetésnek.

– Blakey.- ült le mellénk Ben.

– Szia.- üdvözöltem vidáman.

– Szia.- köszönt neki is Luke, ő már egy fokkal komorabban.

– Jöttök játszni? - mutatott Taylor felé, aki egy kör közepén állt.

– Mit játszototok? - ölelt át Lucas.

– Hét perc a mennyországban.- vigyorodott el.

Ashton, Calum és Mikey egyből belement. Mi Lukeal félve néztünk össze.

– Nekem muszáj játszanom.- jelentettem ki, mire Luke kiakadt.

– Miért? - döbbent le.

- Azért mert....- simitottam meg az arcát.- Összeakarom hozni Ashtont és Zoet- nevettem fel és láttam, hogy Luke arcvonásai megenyhülnek.

– Akkor jövök én is .- egyezett bele nagy nehezen.

Leültünk a körbe. Az üveg pont Taylornál volt. Lejátszodott a szemem előtt, hogy mi lenne ha az üveg Lukera mutatna. Lehet mégsem volt jó ötlet. De szerencsém volt. Az üveg a legnyomibb fiúra mutatott, akihez Tay egy ujjal nem nyúlna hozzá. Megnyugodva néztem rá Lukera aki csak mosolygott. Tudja mire gondoltam. Taylor bement a raktárba a sráccal. Majd hét perc mulva kijött.

–Tessék Blake .- nyomta a kezembe az üveget.

Elfogadtam, majd megprörgettem. Végig Luke szemeibe néztem, láttam rajta, hogy nem akarja hogy mással menjek be. A sors is azt akarja hogy vele legyek. Rámutatott az üveg. Luke felkapott és úgy vitt be a szertárba.

– Tudod.- néztem körül.– Sokat köszönhetünk ennek a helynek.

– Tudom.- zárta be maga mögött az ajtót.

Mögém sétált is átölelt. A nyakamat kezdte puszilgatni. Végre kettesben tudtunk lenni. Felé fordultam és adtam egy puszit a szájára. Hosszas csókolozás következett. A hormonok teljesen felizzodtak mindkettönkben.

– Cold.- hajolt el egy pillanatra.– Szeretlek.- suttogta.

Éreztem magamon a forró leheletét, ahogyan a szavak surolták az ajkamat. De hirtelen nem tudtam hogy reagálni. Egy fiú sem mondott nekem még ilyet. Nem hogy egy Luke Hemmings féle srác. Felsem tudom fogni, hogy mellettem van. Nem értem. Soha nem fogom megértni. A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Luke egy könnycseppet töröl le az arcomról.

– Én is szeretlek.- simogattam meg az arcát.

Egyszerűen vele minden tökéletes. Túl tökéletes.