Elkezdtem őt bökdösni. Nem vállt be. Akkor a fülét piszkáltam, de akkor sem moccant meg. Nekiálltam ugrálni az ágyon. Az értelmi szintem néha egy ötévesét üti meg.– Lucas, Lucas, Lucas!- suttogtam. Nem akartam, hogy a szüleim felkeljenek és itt találják őt.– Kelj fel!- ugráltam tovább.
Luke megsem moccant. Vajon él még? Leültem mellé törökülédbe és szugerálni kezdtem. Még mindig ugyan úgy kidőlve feküdt, de az egyik kezét felemelte és addig matatott, míg megnem találta az enyémet, amit végül megfogott és rákulcsolta az övét. Letörölhetetlen mosoly szökött az arcomra.
Feladtam vele a harcot, nem fog ez soha felkelni. Max lekéssük az első óránkat. Belefér. Jesszus a stréber Blake azt mondta, nem baj, ha lóg a suliból. Luke "jó" hatással van rám.– Luke.- böktem meg az arcát
– Mondjad.- szólalt meg.
– Semmi.- gondoltam meg magam.
Luke nagyot sóhajtott majd végre kinyitotta a gyönyörű kék szemeit, amit minden alakalommal megcsodálok.
– Az ablakon kell kimászom mi?- ült fel.
Bolintottam. Luke lerántotta magáról a takarot, és akkor szembesültem azzal, hogy ő egész végig boxerben volt. Ha akartam volna sem tudtam volna levenni róla a szemem. Luke úgy tett mintha nem venné észre, hogy bámulom, öltözködni kezdett.
– A ház előtt foglak várni.- jelentette ki, majd kinyitotta az ablakot és el is tünt.
Oké. Ez fura volt. Mármint ez az egész. Itt aludt nálam. Bemászott az ablakomon. Miért csinál ilyeneket? Miután elkészültem elköszöntem anyáéktól és máris kimentem a házból. Luke a kocsijában ült, maga elé meredve.
– Szia.- köszöntem neki mikor beszálltam mellé.
– Szia.- köszönt vissza.– Rég láttalak.- nevetett fel.
Egész uton egy fura görcs volt a hasamba, mint amilyen a vizsgák előtt szokott lenni. Csak ezt valahogy éleveztem is.
***
– Luke.- huzta össze a szemöldökét Calum, mikor kint ültünk az udvaron szünetbe.– Ez a tegnapi ruhád?
Luke rám nézett, de én direkt a másik irányba nézelődtem. Ő csak megvonta a vállát.
– Csak nem valami csajnál aludtál?- szállt bele a beszélgetésbe Michael.
Aki amúgy már szakított Taylorral. Milyen meglepő. Megkapta amit akart. Taylot többre nem is jó.
– De.
A fiúk tekintete köztem és Luke között járt. Gondolom levágták, viszont egyikük sem szólt semmit sem. A nap felé fordítottam a fejem, a napsugarak simogatták az arcomat. Behunytam a szemeimet, és elöntött a nyár érzés. Pár hónap és nyár. Pár hónap és többé nem leszek gimnazista.
– Te mit csinálsz?- bökött oldalba Luke.
– Szerinted?- nyitottam ki a szemem, de Luke csak bambán nézett.– Fotoszintetizálok.
Luke erre inkább nem mondott semmit, elkönyvelete egy tipikus Blake válasznak. Gondolt egyet és elfeküdt a füvön, a fejét pedig az ölembe helyezte. Ahogy néztem őt a szívem hirtelen gyorsabban kezdett verni, mintha kiakart volna ugorni a helyéről. A szemei az enyémet fürkészte, mindig úgy néz rám, mintha belelátna a fejembe. Mintha minden egyes gondolatomról tudna.
– Van egy jó hírem.- nézett fel a telefonjából Calum, mire elkaptam Lukeról a tekintetem.
– Elveszetted a szüzességed?- röhögött Michael.
Oké. Calum egy pillanatra rám nézett, de nem volt annyira észrevehető. Ezután közölte velünk a hírt. Felvették arra az egyetemre amit elsőnek jelölt be. Ez így mindenkit lesokkolt. Calum és az egyetem? Van akinek még megsincs az összes kötelező kredit a tovább tanuláshoz, még lesem zártak minket, én még elsem küldtem a jelentkezésemet sehova, erre őt felveszik kapásból. Persze örültem neki, hisz a barátom, és mindenek ellenére szeretem őt. De valahogy megrémísztett, hogy jövőre már nem leszünk így mind együtt. Mind külön úton fogunk járni. Hirtelen sírni támadt kedvem. Nem voltam képes még magamnak sem bevallni, hogy ezek az emberek fontosak lettek nekem és félek, hogy elveszítem őket. Bebeszéltem magamnak, hogy csak a sok gyógyszer elvette az eszemet. Ez részben lehet, hogy igaz. Érzékenyebb vagyok, mint szoktam. Mármint soha nem szoktam az lenni, de ezek a szar bogyók ezt is kihozzák belőlem.
Calum Sydney-ben marad, egy itteni egyetemre vették fel, egész jó egyetemre. Na hogy ezt hogyan csinálta az egy nagyon jó kérdés.
BẠN ĐANG ĐỌC
Cold | lh • Befejezett
Fanfiction" -Hogy hívtál? - húztam össze a szemöldökömet. - Cold.- ismételte meg egy mosoly kiséretében. - Miért hívsz így? - fontam keresztbe a karjaimat. - Mert olyan vagy, mint a hó. Hideg de gyönyörű."