Cold | lh • Befejezett

7

Imádom azt az embert aki úgy döntött, hogy első órában tesink legyen. De tényleg. Nincs jobb, mint reggel 8 órakor leizzadni magunkat, hogy a nap további részében büdösen, izzadtan mászkáljunk a suliban. A lányok az öltözöben szokás szerint kibeszéltek mindenkit. Leginkább a fiúkat. Ezek állandóan csak a fiúkról beszélnek. Nincsen életük?

– Na és mi van Luke-al?- kérdezte az egyik lány Taylortól.

Hogy őszinte legyek, erre kiváncsi voltam. Taylor nem mondd el nekem semmit, ami nagyon nem vall rá. Máskor ha "van" egy pasija, állandóan róla beszél, ha akartam volna se tudtam volna őt olyankor elhallgattatni. Na és most meg? Már alig beszélünk. Taylor rám nézett, majd egy gúnyos vigyort eresztett az arcára.

– Kérdezd Blaket.- csapta be az öltöző szekrénye ajtaját.– Hisz Luke tegnap nála volt. Meg ők amúgyis annyira jól eltudnak dumálni.

Na jó, mi van? Elkerekedett szemekkel néztem a barátnőmre. Ő ezt honnnan tudja? Leheteséges, hogy Taylor féltékeny lenne rám? Soha nem hittem volna, hogy eljön ez a nap. Most sem adtam rá okot.

– Nem tudom miről beszélsz.- ültem le az öltözőben lévő padra.

A többi lány lélegzet visszafolytva hallgatott minket. Hát igen, Taylorral még soha sem veszekedtem úgy komolyan.

– Legalább nekem ne hazudj! - csapta a fésüjét a földnek hisztérikusan.– Luke mondta.- suttogta.– Mondta, hogy azért nem vette fel, mert nálad volt.- fonta keresztbe a karjait.

– És?- tártam szét a karomat.– Feljött hozzám, hogy tanuljunk, ennyi.- lényegében ez igaz.

– Azt is mondta, hogy szeret veled dumálni. Úgy beszélt rólad, mintha te lennél a barátnője nem pedig én! - szóval járnak.– De tudod mit? Luke kurvára nem ismer téged. Ha ismerne már szóba sem állna veled. Elviselhetetlen vagy érted?

Akkor most lett elegem Taylorból. Elég a hisztérikus rohamokból. Teljesen kifordult önmagából, és ez mind Luke hibája. Felhúztam a cipőmet és kimentem a pályára, faképnél hagyva Tay-t. A fiúk már ott melegítettek a pálya szélén. Könnybe lábadt szemekkel sétáltam el mellettük. Tudom, hogy elviselhetetlen tudok néha lenni. De ezt Taylortól rossz volt hallani. Azért mert nem mutatom ki, attól még vannak érzéseim.

– Cold?- kapta el a karomat Luke. Lehajtott fejjel próbáltam kirántani a szorításából, de persze ez nem sikerült.– Hé mi van?- a hangja kedvesebb volt mint szokott.

Jesszus engem ne sajnáljon senki. Felemeltem a fejem, megdörzsöltem a szemem, vettem egy mély levegőt és úgy tettem mint aki jól van.

– Elengednél?- néztem a kezére.

– Mi történt?- ráncolta a szemöldökét.

– Te történtél!- kiabáltam rá, kicsit hagosabban a kelletténél.– Miattad Taylor teljesen megváltozott. Gratulálok Hemmings. Vegyél el minden fontos embert körülöttem.

– Lehet Taylor mindig is ilyen volt, arra nem gondoltál?- engedte el végre a kezemet.– Vagy csak elüldözöl magad mellől mindenkit.

– De én nem csi...

– Nem lehetsz mindig te az ártatlan.- vágott a szavamba.– Vedd észre magad Cold, ne csak a másikat hibaztasd. Te is tévedhetsz.

Lehet tényleg miattam van minden? Hagyjuk már. Taylor-al soha nem voltam bunkó. Csak néha. Az, hogy Luke igazából nem bírja elviselni őt, arról meg nem én tehetek. Taylor egy hisztérikus beképzelt liba. Majdnem négy év kellett ahhoz, hogy erre rájöjjek.
De most komolyan. Amit a fiúkkal művel, az állandó megjátszás, és hogy füvel-fával lefekszik. Aztán meg csodálkozik, hogy egy fiú sem tiszteli. Lehet nem is változott meg. Csak eddig nem vettem észre milyen is valójában. Jobb ha elfelejtem őt. Gyerünk már Blake! Ne legyél gyenge. Ott van neked Zoe. Meg ha úgy vesszük Luke. Mert bármennyire is úgy teszek, mintha utálnám, barátok lettünk. Igen, ez elég furcsán hangzik. De sok mindent tud rólam. Mondjuk, én kevesebbet róla. De a lényeg, a sok piszkálodás alatt a szivemhez nőtt. Amiről azt hiszi nem is létezik.