Cold | lh • Befejezett

28

Az étkezőben elfogyasztottuk a regglinket, közben meg Zoe mindenről beszámolt. A mindent úgy értem, hogy tényleg minden egyes részletről.

– Zoe.- fogtam a fejem.– Nem akartam tudni hogy van egy anyajegye ott lent.

– De csak ilyen kicsi.- muatta az ujjaival.

– Többet nem tudok rá nézni.- meredtem magam elé.

A többiek szorakozatónak találták. Hát én nem. Miért kell intim dolgokat az iskolában csinálni? Jó a mi zuhanyzos esetünk más. Azt lehet. De a lelátó alatt szexelni már elég proli dolog. Meg a szertárban. Meg a tanáriban. Luke ült le mellém a semmiből. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd a rémült fejemet látva elsápadt.

– Minden rendben? - simogatta a combomat.

– Luke.- néztem rá komolyan.- Olyan dolgokat tudatam meg amiket soha életemben nem akartam.

Luke furán nézett rám, majd Zoe neki is elmesélt mindent. Oké, azért erre nem kéne, hogy büszke legyen. Luke csak nevetett az egészen. Tényleg nagyon vicces. Most békültem ki Zoeval erre máris kurvul. Ott hagytam mindenkit az asztalnál. Elmentem a cuccaimért és gyalog elindultam haza. Mindenki annyira kiborit. Kellett egy kis egyedül lét. Holnap megyek vissza a korházba. Akár több hétre. Nekem a gimi lényegében véget ért. Otthon bezárkoztam a szobámba és elkezdtem rajzolni. Lukeot. Minden vonása tökéletes. Nem azért mert olyan jól rajzolnék. Csak Luke tökéletes. Már majdnem befejeztem, mikor minden szó nélkül Luke mászott be az ablakomon. Ez már teljesen mindennapi dolog.

– Tudod, mostmár használhatod a bejárati ajtót is.- mosolyodtam el.

– Abban nincs semmi izgi.- nevetett fel majd közelebb jött.– Szia.- adott egy gyors csókot.

– Szia...- mondtam zavartam.

– Valamiről beszélnünk kell.- kezdett fel-alá járkálni.

Jaj ne. Tudtam, hogy előbb vagy utobb vége. Nagyon sohajtottam felkészülve a legrosszabbra is, majd felálltam. De erre valóban nem számítottam. Luke egyszercsak letérdelt elém. Megállt bennem az ütő, nem jutottam szóhoz.

–Blake.- fogta meg a kezemet.– Tudom, hogy bizonytalan vagy velünk kapcsolatban, ezért ...- elővett egy kis dobozkát és kinyitotta. Két gyűrű volt benne.- Nyugi nem eljegyzési, csak simán egy ígeret gyűrű.

– Luke...- kerestem a szavakat.- Köszönöm.- csókoltam meg, mint még soha.

Felhúztuk egymás kezére a gyűrűket. Gyönyörű volt. Az egész pillanat az volt.

– És még valami.- fogta meg a kezem.– Eljönnél velem a bálba?

Nem tudtam megyszólalni, csak hevesen bológatni kezdtem.

***

Luke késő estig nálunk volt. Életem eslő kapcsolatában vagyok, és nagyon rettegek attól, hogy egyszer vége lesz. Luke "kiolvasztott" engem, előhozta az érzéseimet, amikre azt hittem már nincsenek is. Annyi mindent köszönhetek neki.

– Nem alszol ma itt? - kérdeztem, és előre féltem a nemleges választól.

– Aludhatok. Reggel együtt megyünk be a korházba akkor.- szorította meg a kezemet.

– Luke.- néztem kék szemeibe és kicsordultak a könnyek.

– Naa minden rendben lesz.

– Mi lesz ha kopasz leszek? - itt már rendesen kitört belölem sírás.

Luke nevetbu kezdett, mire abba hagytam a hisztimet, nem értettem mi olyan vicces.

– Ha még két fület növesztesz is szeretni foglak.- húzott magához és szorosan megölelt.

Magamba szívtam a tipikus Luke illatot. Örökre megakartam tartani ezt az egy pillantot. Csak ezt az egyet. Luke finoman csókolgatni kezdett. Fölém emelkedett, a keze bejárta az egész testemet, én meg csak többet és többet akartam belőle. Nem is igazán tudom, hogy volt ehhez bátorságom, de egyszerűen annyira vágytam arra, hogy érezzem őt, hogy tudjam ez most valós, így levettem a pólóját. Egy perc sem telt bele, megszabadult az enyémtől is, sőt még a nadrágom is a földre került.

– Biztos vagy benne? - simitotta hátra a hajamat.

– Igen.- bolintottam.

– Blakey mit szólnál egy kis fagyihoz?- rontott be a szobámba Evan.

Luke és én egy másodperc alatt szétrebbentünk, probáltam magamat takargatni. Evan lefagyott. Tágra nyílt szemekkel nézett, és mintha valami összedőlt volna benne.

– Elnézést.- csapta be maga után az ajtót hangosan.

– Nem csináltunk semmit, nyugi Cold.- próbált simogatni, de a kezét lesöpörtem.

– Ő a bátyám Luke.- néztem magam elé lesütött szemekkel.– Megfog ölni.- néztem rá.

– Ugyan már.- nevetett fel.

- Tényleg.

- Cold, elég már. - húzott magához.

– Mármint nem engem, hanem téged.- mosolyodtam el.