Cold | lh • Befejezett

20

Nem ellenkezdtem. Akartam de na... Nem birtam ki, hogy ne visszonozzam. Ha tudtam is, hogy ezt megbánom és hogy Luke ezt azért tette, mert részeg. De egyszerűen az érzelmek eluralkodtak felettem és csak a pillanatnak éltem. Hosszú csókcsata után Luke elhajolt. A szája körül ott virított a ruzsom nyoma, a szeme csillogott és zavarodott volt. Még mindig szorosan tartott magához, és kezdtem magamhoz térni. Kibontakoztam Luke ölelő karjaiból. A fiú szerintem azt sem tudta mi történt, vagy hogy ki vagyok. Hátatfordítottam neki és eltüntem a tömegben. Egy eldugott sarokba ültem be az egyik asztalhoz. Velem szemben ült két fiatal, akik nagyban falták egymást. Jó kis társaságra akadtam. A csaj elhajolt a fiú elől és akkor annyira ledöbbentem, hogy azt is elfelejtettem hol vagyok. Ben és Taylor. Ezt nem hiszem el. Taylor minden egyes fiút ellop az életemből? Oké, Ben és köztem nincs semmi barátságon kívül, de ez akkor is sok.

– Blake...- turt kínosan Ben a hajába.

Taylor rám nézett, felvonta a tökéletes szemöldökét, majd mégegy puszit nyomott Ben szájára. Direkt csinálta. Hogy mégjobban felidegesítsen.

–Ez most komoly? - nevettem fel.– Ennyire mélyre süllyedtél? - álltam fel hevesen.

– Nem tudom miről beszélsz.- hajtotta a fejét Ben vállára.

– Arról hogy ekkora ribancot mint te még nem baszott a világ! - üvöltöttem torkam szakattából.

Taylor ledöbbent. Nem azért, mert leribancoztam, és tudja, hogy igazam van, hanem amiatt, hogy ezzel pont én szembesítettem. Más soha nem mondta volna neki ezt mert félnek tőle. Nekem már tök mindegy. Lehet megfogok halni. Taylor bosszúja ehhez képest semmi. Ben lehajtott fejjel röhögött. Ő is tudja, hogy igazam van. De azért kihasználja a lányt, mert mégis fiúból van. Nem birtam Taylor arcát tovább nézni így elmentem. Az ideg már teljesen szétvetett. Luke, Ben, Taylor. Ah, nekem minden egyszerre jön össze.  A pulthoz furakodtam, ahol sorban ittam a rövid italokat. Sokáig nem éreztem a hatását, így csak ittam és ittam. Hát igen. Nem kellett volna.

***

Halk léptekre lettem figyelmes. Nem birtam kinyitni a szemeimet. A fejem majd szétszakadt, semmimet sem tudtam megmozdítani. Gyengének éreztem magam. De abban a pillanatban hogy kinyitottam a szemem, megis bántan. Ilyedten ültem fel és néztem körül a számomra ismeretlen szobában. Csak bámultam ki a fejemből, hol is lehetek, vagy hogy hogyan kerültem ide. Aztán megakadt a szemem az iróasztal felett. Az én rajzom volt ott Luke-ról. Akkor kaptam sokkot. Luke szobájában voltam, és csak most esett le. Kérdések százai merültek fel bennem. Próbáltam vissza emlékezni a tegnap estére, de nem ment. Képszakadás, semmi.

– Jó reggelt. - nyitott be Luke.

– Jó reggelt.- néztem rá zavarodottan.– Mi tört...

– Teljesen kész voltál.- vágott a szavamba.– Ha nem hozlak el megerőszakolt volna az első férfi akivel szembe találkozol. Haza nem vihettelek ilyen állapotban.- ült le az ágy szélére.

Egy kis remény ébredt bennem. Most végre tisztázhatom a dolgokat vele. Kibékülhetünk, végre minden helyre állhat.

– Luke.- ültem mellé.– Ami a Calumos dolgot illeti, tudnod kell hogy az egész egy...

– Jaj isetenem Cold nem érdekel! - pattant fel idegesen.– Nem akartam, hogy mégszarabb életed legyen, megsajnáltalak és haza hoztalak. Ennyi. Ne képzelj bele többet.

– Luke kérlek halgass végig.- a hangom megremegett.

– Nem! Szedd össze magad és menj haza.- rázta meg a fejét.

Több hang nem jött ki a torkomon. Össze szedtem a cuccaim, majd az ajtóból vissza néztem rá. A szívem ezer darabra tört. A tekintetem újra a rajzomra tévedt. Elmosolyodtam. Emlékszem mikor még az elején, mikor nem tudtam semmiről, mikor minden jó volt, akkor készítettem.