Cold | lh • Befejezett

19

– Elmegyek.- jelentettem ki.

– Na ez a beszéd! - szorította a fejemet a mellkasához, majd össze borzolta a hajamat.– Akkor órák után.- pattant le a padomról.

Luke végig nézett minket. A szemem sarkábol láttam, hogy lesem veszi rólunk a szemét. Nagyon hiányzik. Amennyire csak tudom ignorálom, de egyre többet gondolok rá. Beszélnem kell vele. Nem hiheti azt, hogy lefeküdtem Calummal. Meggondolatlanul elindultam Luke-hoz. Még nem tudtam mit fogok mondani, lehet ha bele nézek azokba a kék szemekbe egy hang sem fog kijönni belőlem és csak szerencsétlenül fogok előtte hebegni-habogni.

– Nem feküdtünk le Calummal.- jelentettem ki az asztala előtt állva.

Luke felnézettem rám és kivette a füléből a füllhalgatóját.

– Tessék? - napok óta most hallom először a hangját. A lábaim remegni kezdtek, azt hittem ott helyben összeesek.

– Én nem...- becsöngettek, így nem hallotta a mondatom második felét.

A tanár bejött így muszáj volt vissza ülnöm a helyemre. Nem tudtam figyelni. Mármint csak Luke-ra tudtam, és a tanárra nem. Kitéptem egy lapot a füzetemből és írni kezdtem. Mindent leírtam. Az összes érzésemet, a haláltól való félelmet, a Calumos dolgot. Végül másfél oldalas lett. Félbe hajtottam majd ráírtam, hogy Luke-nak. Szorongattam a kezembe, nem tudtam eldönteni, hogy oda adjam-e neki vagy sem. Végül inkább elmélyesztettem a táskámba. Talán egyszer lesz bátorságom oda adni neki. Jesszus annyira csöpögős lettem. Órák után Ben haza jött velem. Segített kiválasztani a ruhámat, kivasalta a hajamat ( meglepően ügyes ), majd egy kiló sminket mázoltam az arcomra.

- Na hogy nézek ki? - álltam fel, mikor késznek ítéltem magam.

– Azta.- Ben az ökölbe szorított kézét a szája elé kapta.– Fantasztikusan.

Ha Luke lenne, akkor biztos azt mondta volna, hogy kevésbé nézek ki úgy mint egy troll. De ő nem Luke.
Ben estig nálunk volt. Anyámék egyszer sem jöttek be. Lehet megint elfejtettek. Komolyan, az ilyen embereknek megkéne tíltani hogy gyerekeik legyenek. Szebb lenne a világ. Akkor én sem léteznék. Mennyivel könnyebb lenne. Éreztétek már úgy, hogy teljesen jelentéktelenek vagytok? Hogyha eltünnétek senki sem venné észre? Én egész életemben ezt éreztem. Kivéve akkor mikor Luke-al voltam. Ő igazán elhitette velem, hogy én érek valamit. Az állandó piszkálodás mögött szeretet volt. Részemről biztosan, sőt több, mint szeretet. Az ő részéről meg kitudja.

– Indulni kéne.- állt fel a gépem elől.

– Rendben.

Felhúztam a bakancsomat ( igen, egy fekete rövid ruhához bakancs. Ez ilyen Blake dolog na ), majd indultunk is. Ben hívott egy taxit, amivel húsz perc alatt beértünk a belvárosba. Sydney gyönyörű. Föleg éjszaka. A világítás, az éjjeli pezsgő élet, ahogyan a hold megvilágítja az épületeket. Minden. Imádok itt élni. Egy klubb előtt szálltunk ki. Hatalmas kigyózó sorok voltak. Lehet jöhettünk volna előbb is. Indultam a sor végére, de Ben vissza rántott.

– Erre gyere.- a sor legelejére ment, ahol ott állt Luke, Calum, Ashton és Michael.

– Sziasztok.- álltam meg előttük eljátszva a vidám lányt.

– Gyere már.- húzott tovább Ben, egészen a bejáratig, ahol két kigyurt pasas engedte be a fiatalokat.

–Ben Jones. Hoztam magammal egy embert.- muatott rám.

Az ijesztő pasas átfutotta a listást, majd beengedett. Egy utolsó pillantást vettem a sorban álló fiúkra, akik meglepetten néztek minket. Ben-el beléptünk az épületbe, ahol már nagyban folyt a buli.

– Ezt hogy csináltad? - üvöltöttem túl a zenét.

– Ismerek pár embert.- mosolyodott el.

Hálásan átöltem őt. Egy hete se ismerem de olyan sokat tett már értem.  Miközben szorítottam magamhoz a fiút, Luke-ék beléptek.

– Elvinnéd a kabátomat a ruha tárba? - bontakoztam ki az ölelésünkböl.– Addig hozok valamit inni.- nyomtam a kabátomat a kezébe.

Rögtön átvergödtem a tömegen, egészen a pultig, ahol egy fiatal lány szolgált ki. Kértem két fogalmam sincsen mit, majd megragadtam a két poharat és indultam megkeresni Ben-t. A ruhatár előtt beszélgetett egy csajjal. Elmosolyodtam, persze, hogy Ben egyből fog magának egy csajt. Lehajtottam mind a két pohár tartalmát, majd letettem az egyik asztalra. A zene nagyon tetszett, elkezdtem rá félénken mozogni, miútán meg rájöttem, hogy senkit sem érdekel hogyan táncolok, merészebb módba váltottam. Már három szám lement, egészen idáig egyedül tomboltam. És meglepően jól éreztem magam. Miközben táncoltam hátulról egy kéz ragadta meg a derekamat. Próbáltam megfordulni, de a fiú nem engedte. Csak erősen szorított engem az ágyékához. Végig simította a karomat. Egy érintéséből felismertem őt. Megfodított, aztán mélyen a szemembe nézett. Sötét volt, de a kék szemei még így is világítottak.

– Szia.- nyeltem nagyot.

– Szia.- olvastam le a szájáról.

– Tudunk beszélni? - hajoltam hozzá közelebb.

– Nem.- válaszolta.– Nem akarok beszélni. Mást akarok.

Összevont szemöldökkel néztem rá. Pár kör pia már biztosan megvolt neki. Luke megcsókolt.