Cold | lh • Befejezett

13

Hétfő, első óra szokásos tesi. Rájöttem, hogy ezeken az órákon mindig valami rossz dolog történik velem. Most se számítottam másra. Lélekben próbáltam felkészíteni magamat a legrosszabbra. Mondjuk egy zombi-apokalipszisre vagy hasonlóra. Miután átöltöztem, felkötöttem a hajamat, majd mentem is ki a pályára. Oké. Calum és Luke egymással szembe állva beszélgettek, megérezhették, hogy bámulom őket, mert egyszerre fordították felém a fejüket. Nagy levegő Blake. Oda mentem hozzájuk.

– Szisztok.- köszöntem.

Luke összeráncolt szemöldökkel mért végig.

– Mi történt veled? - kérdezte mosolyogva.

Calummal összenéztünk.

– Csak nincs rajtam smink.- az ujjaimat kezdtem tördelni kínomban.

– Nem.- rázta meg a fejét.– Valami más.- harapdálta az alsó ajkát, amiről nem tudtam levenni a szemem.– Ugye nem a vizsgálatoktól félsz ennyire? - hajolt közelebb.

– Hé Luke, a tanárúr hívott.- mutatott a hátamögé Calum.

Luke a szemembe nézett, hirtelen attól féltem bele lát a fejembe, hogy hallja a gondolataimat. Jesszus, üldözési mániáim vannak. Tenger kék szemei elvándoroltak rólam, majd elindult a tanár felé. Most van úgy két percem, hogy tudjak beszélni Calummal.

– Te jó isten.- lélegeztem fel.

– Basszameg Blake.- rázta a fejét.– Tudod te mennyire büntudatom van?- jött közelebb.

– Hát még nekem.- tártam szét a karjaim.

– A te ötleted volt.

– Ugyan úgy benne voltál Calum Hood.- mutattam rá fenyegetően.

– Jön vissza.- nézett a hátam mögé.– Ezt még nem zártuk le.- suttogta.

–Haver, nem is hívott.- jött vissza közénk Luke.

– Akkor lehet félre hallottam valamit.- nevetett kínosan.

– Ja. Lehet.- nézett a srácra.

Szerencsére ennél lényegesebb dolog nem történt. A fiúk és a lányok külön tesiztek, és inkább voltam Taylor és Zoe társaságában, mint a két fiúval.

***

Földrajzórán a tanár úgy döntött nem könnyíti meg a dolgomat, csoport munkát adott ki az órára. Persze, hogy Luke-al voltam. De ha Luke-al vagyok egy csoportban akkor jár mellé még egy Calum, egy Ashton és egy Michael is. Csak csomagban kapahatóak. Mintha valami teleshopos reklám lenne. Vegyétek meg ti is!

– Akkor hagyjuk hogy Blake megcsinálja az egészet.- dölt hátra Michael.

Ő amúgy mit is keres itt? Miért nem Taylorral van? Kivételesen nem szóltam vissza, inkább neki láttam a feladatnak.

– Naaa, várjunk csak.- szólalt meg Ashton.– Blake nem kezdett el kiabálni, hogy ez szexizmus. Itt valami nem stimmel.- ráncolta a homlokát.

Nem szóltam semmit, inkább folytattam a feladatot. Éreztem magamon a fiúk tekintetét, de inkább úgy tettem, mint aki nagyon elmélyült a földrajz könyvében. Csak egyszer néztem fel, akkor is persze, hogy Calummal akadt össze a tekintetem. Óra végére elkészült a feladat, hála nekem. A többiek a kisujjukat sem mozdították meg. Hisz Blake megcsinálja. Mert Blake ügyes. Legyél olyan mint Blake.

– Végre ebéd idő.- tette a kezét a hasára Luke.– Éhen halok.

Mind együtt indultunk az ebédlő irányába. Én a gondolataimba merűlve sétáltam mellettük. Péntek este hibáztam Calummal. Az egész hétvégém azzal telt, hogy magamat szidtam, hogy mekkora egy gyökér vagyok.

– Valamit a szekrényeben felejtettem.- torpant meg Luke.– Ti menjetek, Blake majd megvár.- karolt belém.

Nem nagyon izgatta őket, simán mentek tovább. Luke-al a szekrények felé igyekeztünk. Tudom, hogy semmit sem felejtett el, csak ki akar faggatni.

– Mi van veled Cold? Olyan furcsán viselkedsz egész nap.- fordult velem szembe.

– Semmi. Csak fáradt vagyok.- hajtottam le a fejem.

– Fáradt...- ismételte meg.– Reméltem, hogy legalább nekem nem fogsz hazudni.

– Csak követem a példát.- néztem fel rá.

–Azt hittem ezt már megbeszéltük és megbocsájtottál.

– Valóban megbocsájtottam. De nem felejtek.- néztem gyönyörű kék szemeibe.

– Történt... Történt valami a hétvégén? Valami baj van Cold? Rosszat csináltam?- simitotta meg a karomat.

–Minden rendben. Csak...- kerülni kezdtem a szemkontaktust.– Baromságot csináltam.

Faggatni kezdett. Valahogy sikerült kibújnom a kérdései alól, de tudom, hogy ennyivel nem éri be, nem adja fel, míg meg nem tudja, hogy mi nyomja a lelkemet. Előbb-utóbb megtudja. Vagy tőlem, vagy Calumtól. Félek, hogy ezzel elfogom veszíteni. Nem tudom mit gondoltam akkor. Ebédnél valaki felhozta a hétvégét. Ki milyen buliban volt, mennyire rugott be, milyen csajt szedett fel.

– Na és neked hogy telt?- nézett rám Ashton.

– Hát.- bökdöstem a kajámat.– Otthon voltam.- ez az igazság.

– Pénteken meg én készítettem fel a matek dogára.- vigyorgott Calum, én meg abban a pillanatban rá akartam dönteni az asztalt.

– Igen.- néztem a fiúra.– Tanultunk.

Szerencsére elterelödőtt a téma. De Luke sejtett valamit. Végig engem figyelt, minden egyes mozdulatomat nyomon követte. Szerintem azt is számolta, hogy egy perc alatt hányat pislogok. Kezdtem zavarban érezni magam.

- Suli után?- kérdezte Luke miután siettünk a következő óránkra. Neki történelem, nekem pedig irodalom.

– Nem jó.- ráztam meg a fejem.– Kórházba megyek. Kezdődnek a vizsgálatok.- sóhajtottam.

– Szeretnéd ha...- pillantott rám.– Ott lennék veled?- vonta fel az egyik szemöldökét.

Először haboztam, végül igennel válaszoltam. Szeretném, ha ott lenne velem. Már a jelenléte erőt tud adni nekem. Megnyugtat. Kevésbé félek. Meg így talán eltudom neki mondani mi is történt pénteken. Nem mintha magyararázattal tartoznék neki, mert nem mondd semmit sem kettőnkröl. De Calum a legjobb a barátja. Én meg a legjobb lány barátja. Jobb ha elmondom neki, mintha mástól tudná meg. De lehet, ha titokban tartanám az még jobb lenne? Akkor megmaradna a mi barátságunk, vagy akármi is ez, meg a Calummal való barátsága. Ilyenkor megint ott lyukadok ki, hogy az elején még azért akartam, hogy Luke komolyan vegyen. De így csak még gyerekesebbnek gondolna. Ahh.