Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

8.☆

-Tesók vagyunk. -vágták rá ketten egyszerre...úristen..

-Na ne már. -néztem hol Davidre, hol pedig Adamre. Nem is hasonlítanak. Tuti kamu. Nem lehet.
-De. -bólogatott Adam. És kivett egy dobozt a zsebébő. Egy doboz cigit. Bevette a szájába, és rágyújtott. Úristen az én Adamem cigizik. Na várj nem az ÉN Adamem. Hülye agy,.miért kreálsz ilyeneket.
Szóval Adam cigizik.
-David? -nyújtotta át át cigit a fiúnak. Aki ELFOGADTA. És belevszívott.
-Ti cigiztek? -néztem csalódottan legfőbbképpen Davidre.
-Én csak néha. -emelte fel védekezésből a kezét. -ő viszont igen. -mutatott az öccsére.
-Nekem ez sok. -felpattantam és elindultam a szobánk felé.
-Zoé..most mivan? -ordított utánam Adam, de hátra sem néztem.
Beszélnem kell Debbyvel! A fiúk szobájába mentem, mert ott volt amikor én eljöttem.Kopogás benyitottam szobába, ahol Dylan éppen Lara száját próbálta ki. Érkezésemre mindketten felpattantak. Lara arcán valami büszkeség szerű, Dylan arcán pedig ijedtséget láttam.
-Debby hol van? -néztem a kipirult szobatársamra, aki egy vállrándítással válaszolt.
-Jó mindegy folytassátok. -becsuktam az ajtót, és a saját szobánk elé mentem. Megálltam az ajtónk elött és hallgatózni próbáltam, hogy ne zavarja meg senkit, mint elöbb..
Matt hangját hallottam, szóval inkább nem mentem be.
Tök szuper a fiúkhoz nem mehetek, mert ott most épp fontos dolog van, a saját szobánkba meg nem akarok bemenni, mert nem szeretném Debbyt és Mattet megzavarni.
-Lara menj már haza! -hallottam a fiúk szobájából Dylan hangját.
-Inkább át megyek a tizedikesekhez. -Lara kicsapta a szobaajtót és elviharzott.
Dylan kidugta a fejét az ajtón, majd észrevett és elmosolyodott.
-Hát ez meg? -mutattam Lara után.
-Ahh. -legyintett- Bejössz?
-Ööh...aha -indultam be az ajtón.
Őszintén? Tudom hülye vagyok..de kell most valaki.

-Te és Lara? -néztem kérdően Dylan-re, miközben lehuppantam az ágyára.
-Fuj.. dehogy..rám mászott..esküszöm! -ült le mellém az ágyára.
-Jólvan na nyugi. -mondtam majd leloptam a fejéről a fullcap-jét, majd felvettem.
-Amúgy honnan jöttél vagy mi történt? -fürkészte az arcom de én nem néztem rá, csak a cipőmet bámultam.
-Kimentünk sétálni Daviddel. -kezdetem bele a monológba.
-Bátntott? -kérdezte ideges hangnembe, és megfogta a csuklómat.
-Nem dehogy.-rántottam ki a kezem. -leültünk egy padra, aztán jött Adam, kiderült, hogy tesók, engem már ez kiborított, aztán Adam rágyújtott és David is beleszívott. Kicsit kiborúltam aztán beszélni akartam Debbyvel. Azt hittem itt van, de amikor benyitottam smároltatok, aztán be akartam menni a saját szobámba, Debby is ott volt, de Matt-tel beszélget szóval nem mentem be. És most itt vagyok. -mondtam végig egy szuszra, majd hátra dőltem az ágyon és nagyot sóhajtottam.
-Éértem. -dőlt hátra ő is az ágyon.
A fejemen lévő sapkáját levettem, és dobálni kezdtem unalmamban.
De persze amilyen ügyes vagyok az a földön landolt.
Az oldalamra feküdtem, háttal Dylannek. Próbált felhalászni a földről a sapit a földről, amikor egy kisebb csattanást hallottam és egy tenyeret éreztem a fenekem. Ez most rácsapott a fenekemre?
-Héé -fordultam vissza az elkövetőhöz akinek az arcán egy nagy perverz vigyor ült.
-Kihagyhatatlan volt. -kacsintott rám.
-köcsög. -összefontam a két karomat a mellkasom elött, és bevágtam egy "durcis" arcot.
-Naa..-jött egyre közelebb
-haragszom. -folytattam a durcizást.
-Ilyenkor nagyon aranyos vagy. -az egyik kezét átrakta a derekamon és olyan közel jött, hogy a szánk már súrolta egymást.
-Menjünk sétálni. -bújtam, ki a keze alól, és a kezénél fogva felhúztam az ágyról.
-öh..oke..-nézett össze-vissza zavartam a fiú. Szegénnyel még sose játszottak.

Kimentünk az ajtón és elindultunk a padok felé.
Messziről láttam, hogy ül ott valaki..de nem tudtam ki..
-De Adam, komolyan ezt miért, most kellett? -hallottam messziről David ingerült hangját.
-Légyszi oda ne menjünk. -szóltam a mellettem álló fiúnak.
-Oké..gyere mutatok egy helyet. -fogta meg a kezemet és elvitt az ellenkező irányba.
A ház mögötti helyre vitt. Volt egy kicsi lámpa ami bevilágította az egész helyet. Erre van nekem szükségem. Egy eldugott helyre.
-Bejön ez a hely. -néztem körül.
-Akkor jó. -engedte el a kezemet majd közelebb lépett a kerítéshez. -Nézd! -mutatott ki Dylan a kerítésen. Oda sétáltam és gyönyörű volt amit láttam.
Imádom a naplementét.
-Ez gyönyörű. -mosolyogtam Dylan felé, aki átfogta a derekam és nyomott egy puszit a fejemre.
-Most furcsa módon rendes vagy. -bújtam ki a fogásából és léptem egyet hátra.
-És az baj?-fordult felém, és egy lépéssel közelebb jött, még egyet hátrébb léptem, de a hátam már a falnak ütközött.
-Nem. -kezdtem megint tanulmányozni a cipőmet.