Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

31.☆

*Adam*
Este még jó lett volna beszélni Zoé-val, de Debby szó szerint elvitte. Szóval egyedül sétáltam vissza a szobámba. Matt már aludt, így sötét volt, szóval a telefonommal világítottam.
Elmentem fürdeni, meg ilyen szokásos dolgok, majd befeküdtem az ágyba. Még nem voltam annyira álmos, szóval telefonzni kezdtem. Éppen facebook-on néztem körül, amikor megzizzent a telefonom. Az az messenger üzenetem jött. Mivel nem túl jó a netem, így csak egy fehér kis ikont láttam a képernyő sarkában..
Legyél Zoé..
Legyél Zoé..
Legyél Zoé..
Majd betöltötte a kis ikont, szóval megláttam, hogy nem Zoé az.
Hanem Trish.
Megnyitottam az üzenetet, amiben az állt.
-Hiányzol Adam, jó lenne már megint egy ojan találkozo.❤

Trish egy lány akivel régen "kavartam". Még helyesen írni sem tud..szánalmas.
Gyorsan megírtam neki, hogy:
-Hagyj beken, és felejts el. Nem vagyok rad kivancsi. Ne is irj tobbet. Szia.
Remélem ebből vette, hogy utálom.
De most, hogy így meg van nyitva a messenger, és úgy is Zoé jár a fejemben..
Írok neki. De mit?
Fúj de nyomorék lettem.
Megkerestem Zoé-t, majd leírtam annyit, hogy:
-Jó éjt😘❤

Vártam egy kicsit hátha visszaír, hogy: neked is. De nem írt. Csak leláttamozta. Ez a legrosszabb.
Leoldottam a telefont, majd megpróbáltam elaludni, 1 óra után sikerült.

Reggel 10 körül keltem. Matt még mindig aludt. De jó neki..
Megnéztem, hogy Zoé visszaírt-e..de nem. Bár valószínüleg még alszik..de az is lehet hogy felkelt az éjszaka közepén rám gondolva, és visszairt. Olyan faszságokat kreál az agyam, hogy lehet még álmos vagyok.. Nem baj, egy gondolatot megért.
De most, hogy megint Zoéra gondolok..múltkor amikor reggel átmentem, tök jó volt.
Mondjuk nehéz volt olyan helyzetekben türtőztetni magamat.
Gyosan kimásztam az ágyból, be a fürdőbe, fürdés, fogmosás,meg minden. Felvettem a fekete gatyám és egy fekete pólót, majd elindultam Zoéhoz.
Kopogás nélkül nyitottam be, és nagy boldogsággal láttam, hogy a szobában se Debby, se Lara.
Odasétáltam a békésen alvó lányhoz. A hajának egy része a párnán, egy rész pedig a vállán volt. Még akkor is szép amikor alszik. Egy ideig csak néztem, majd leültem az ágya sarkába.
Mosolyogva figyeltem tovább a lány békés arcát. Majd mocorogni kezdett.
-Ki vagy? -dünnyögte álmosan, majd megdörzsölte a szemeit.
-Mit akarsz Debby? -mondta továbbra is csukott szemmel. Nem bírtam tovább szóval elvétettem egy kis csöndes kuncogást, mire kinyitotta a szemét.
-Adam? -kérdezte ijedten, kikerekedett nagy barna szemekkel.
-Hát nem is Debby. -nevettem el magam, mire kedvesen hozzámvágott egy párnát.
-Harcolni akarsz? Tudom, hogy csikis vagy! -néztem rám fenyegetően.
-Te is. -válaszolt flegmán. Szóval ő is emlékszik..
-Baszki..akkor maradjunk meg békében egymás mellett.Rendben? -nyújtottam a kezemet békekötésre.
-Megegyeztünk. -rázta meg a kezemet.
-Viszont mivel azt mondtam, hogy egymás mellett, így kénytelen vagyok melléd ülni. -mondtam tettetett fájdalommal a hangomba. Szegény én..
-Ahj. Gyere. -húzódott el a fal mellöl, szorosan magára húzva a takarót. Gyorsan bemásztam mellé, majd vigyorogva néztem magam elé, mint egy idióta.
-Te meg min röhögsz? -kérdezte gúnyosan.
-Rajtad. Minek annyira az a takaró? -néztem végig rajta. A lábfejétől egészen a hasáig be volt takarva. Ja igen..és kurva meleg van.
-Fázok.
-Dehogy fázol.
-De fázok.
-Ne hazudj.
-Jó, basszameg. Nincs rajtam gatya. Örülsz hülyegyerek? -kérdezi gúnyosan, amitől megint nevetni kezdek.
-Igen. Őszintén, örülök. -de még mennyire örülök. Zoé és én egy ágyban, rajta nincs gatya,
-Akkora gyökér vagy. -kelt ki Zoé (szerencsére..) a gondolataimból, egy újabb repülpő párnával.
-Hallod. Szerintem nem akarod, hogy ilyen helyzetben kezdjelek el csikizni. -próbálok utalni arra amit elöbb mondott.
-Milyen helyzetben? -néz fel rám értetlen arckifejezéssel.
-Te, és én. Te gatya nélkül. Én pedig még mindig én vagyok, szóval ki tudja..
-Ne. Oké. Értem. Fúj. -vág bele a mondandómba.
-Hé, mi az, hogy fúj? -kérdezem sértődötten.
-Na nem fúj ne hisztizz. -próbál átölelni, de eltolom a kezét.
-De nem. Hagyj békén. -nézek a fal felé.
-Na. Nem már. -mostmár "megadom magam" és hagyom, hogy átkaroljon.
-Legyen. Megbocsátok. -adom meg magamat megint. Én is rárakom az egyik kezemet a derekára, erre még mélyebben belefúrja a fejét a mellkasomba. Istenem..
De persze, hogy ne legyen tökéletes a pillanat, valaki kopogás nélkül beront..
Na ne már.

*Zoé*
Az eddigi 2. legromantikusabb szitum Adammel. Az első a szájrapuszis volt. Akkor azt hittem meghalok. Bár most is. Én átkarolom, ő is átkarol. Hallom a szívdobogását, érzem az illatát és ah.
És akkor valami gyökér kopogás nélkül csapja ki az ajtót.
És tényleg egy gyökér..Dylan.
-Szia. Vagyis. Sziasztok. -egyszerre érzem a hangjában a zavarodottságot és dühöt, és persze az undort.
-Mit akarsz Dylan? -kérdeztem flegmán, fel sem kelve Adamről.
-Veled beszélni. -néz bele a szemembe, hátha megnyer.
-Kihagyom. -de nem nyert..
-Te tudod. Viszont rendezünk egy bulit este 11-re. Ha hajlandó vagy elviselni akkor gyere 11-re a csarnokba. -mondja lazán, mintha elöbb nem könyörgött volna.
-Ja igen. Te is jöhetsz. -löki oda flegmán Adamnek, majd kimegy az ajtón, és bevágja maga után..
Szóval Adam és én megint.