Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

27.☆

-Hova? Vagy miért? -nézek az idegeskedő Debbyre.
-Drága tanárúr kirándulni visz minket az erdőbe. -mondja, miközben beledobál néhány cuccot a hátizsákjába.
Én is egy ideges -Pff- után, pakolni kezdek. Előveszem kis feket vászon táskámat, majd beledobálok néhány dolgot. A hajamba rakok egy napszemüveget, felveszek egy fekete, kicsit sportosabb cipőt, felkapom a táskám, majd késznek nyilvánítom magam. Debby is hasonlóan mint én, bepakol,átöltözik, majd ketten hagyjuk el a szobát.
Néhányan már kint állnak, a kapunál. Van aki hátizsákkal, van aki egy tesizsák szerű táskával, és van aki csak simán üres kézzel.
Látom, hogy se Adam, se Lara nincs itt...pont ők ketten.
Így Debbyvel, odacsapódunk néhány leendő, eddig ismeretlen osztálytárshoz.

Fél órá beszélgettünk egy kisebb lány csapattal, mire megérkezett a maradék gyerektömeg, és velük a tanár is. Igazából nem bánom, hogy egy kicsig mással is sikerült beszélgetnem, és nem csak a szokásosak. Ráadásul nagyon aranyosak. Emily egy kicsit alacsonyabb, fekete hajú, vékony lány aki szeret lovagolni. Aztán volt Tamara. Ő kb. egy magas velem, talán kicsi teltebb, amitől a kinézete nagyon aranyos. Ahogy ránézel, egyböl boldog leszel. De komlyan. És volt Hannah. Egy vöröshajú, szeplős lány. Az elején még kicsit szégyenlős volt, de utána őt bírtam a legjobban. Meg persze ott voltam én és drága Debby. Szóval igen, mi így öten szerintem jóban leszünk.

Végre sikerül beállnunk "kettes sorba"(ami úgy nézett ki, hogy egy párba, minimum 4-en voltak..de az lényegtelen). Néhányan odanyögték a tanárnak, hogy -Most miért kell ez?, vagy, hogy: -Miért megyünk kirándulni?
Mire a tanárnak csak annyi volt a válasza, hogy:
-Mert menni akarok, és nem hagyhatlak itt titeket. -válaszolta röviden, tömören, majd elindult kifele a kapun. Jó fej..ja nem.
Két osztály próbált meg egyszerre kimenni az 1 méter széles kapun, ami be kell látni..lehetetlen. Én és Debby mint udvariasak (és okosak) megvártuk, míg kimegy a tömeg, hogy szépen, nyugodtan sétáljassunk ki. Csak az a baj volt még egy ilyen udvarias társaság. David és Dylan. Daviddel nincs bajom, öt szeretem. De Dylannel annál több van. Kiengedtek minket, majd befordultak mögénk.
Hirtelen egy kéz fonta körül a vállam..csak ne Dylan. És nem Dylan volt az. Hanem David.
-Szia Zoé. Mizu veled? -ért végre mellém.
-Szokásos. -mondtam, egy vállrándítással, amitől leesett a keze onnan, de egyből vissza is rakta.
-Hát, az nem tudom milyen. De nem baj. Öcsémmel, hogy ment tegnap? -olyan reménytelien nézett rám, hogy komolyan azt gondoltam, hogy hazudok neki. Jobb is lett volna azt mondani, hogy minden oké, összejöttünk, boldogok vagyunk..de nem.
Én inkább elmondam neki azt, ami történt. Kicsit felhúzta magát rajta, be megígértettem vele, hogy nem veri össze Adamet.
-David..nem akarod abba hagyni a csajozást? -hallottam meg Dylan flegma hangját hátulról.
-Inkább őt kéne összeverned...-tettem egy halk megjegyzést. Amit persze David meghallott.
-Mostanába ilyen gyökér. Ő is csinált valamit? -nézett mérgesem hol rám, hogy a mögöttünk levő haverjára.
És akkor elmeséltem Davidnek a Dylanes sztorit is. Amin mégjobban felhúzta magát. Nem volt nehéz észrevenni..összeszorította az állkapcsát, és az öklét is, majd így nézett néha hátra Dylanre. Igen egyértelműen ideges.
De megígérte, hogy még, de csak még, nem veri össze.
David olyan aranyos. Mindig is szerettem volna egy bátyót..és most itt van. Lehet hogy csak rövid ideig, mert tábor után elfelejt, de már így is jó.
-Na menj hátra a kis hisztishez, mi meg előremegyünk néhány osztálytárshoz. -mosolyogtam Davidre. Csak puffogott egyet, majd hátrafordult.
Mi pedig előre sétáltunk Emily-ékhez.
Elég sokat beszélgettünk velük, mikor én már kezdem kikapcsolódni a témából. Csak magamelé figyeltem, meg a gondolataimra. A gondolatok leginkább Adamről szóltak. Mint általában. Meg volt néhány: "Dylan miért nem hagy békén?" is..
Adammel kapcsolatban arra jutottam, hogy nekem nagyon teszik..sőt.. Nem érdekel sem az, hogy cigizik. Se semmi.
Dylant pedig nem értem, de nem is érdekel.
Szeretném, ha Adam visszajönne a szobánkba..de ez csak úgy megoldható, ha valakit kirakunk, vagy Debby és Matt és újra együtt vannak. Ránéztem Debbyre, aki szint úgy a gondolataival volt, mint én.
-Min gondolkodsz? -kérdeztem halkan a barátnőmtől.
-Matt. -válaszolta röviden.
-Hiányzik? -néztem bele a könnyes szemébe. Csak bólintott egyet, és letörölte a könnyeket.
Szóval azzal, hogy újra megpróbálom összehozni Matt-et és Debby-t, nekik is, és magamnak is jót teszek.
Legújabb küldetés.
De még nem most. Először újra boldoggá kell tennem Debby-t.

Egy hosszú beszélgetés után már nevetve sétáltunk az erdőben. Mikor értünk be az erdőbe? Mindegy, lényegtelen.
Szóval most jöjjön a következő küldetés.

Bocsánat, hogy ez egy ilyen unalmas rész lett..de néha ilyen is kell.
Vagyis nem kell, de van, hogy így sikerül.
Megígérem a következő talán jobb lesz. (<-értelmes mondat)

❤💕💕