Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

10.☆

10 óra van. Már reggelin kéne lennem. De bizos, hogy nem megyek. Nem akarok találkozni se Adammel, se Dylannel. Egyedül Daviddel szeretnék de ő meg szerintem velem nem akar.
Elhatároztam, hogy a mai napot itt töltöm a szobámba. Olvasok, zenéthallgatok. Aha..csak ez nem ilyen egyszerű.
3 órát sikerül egyedül töltenem, utána már jöttek a megmentésemre.
Már a 145. oldalán tartottam amikor kopogtak.
-Gyere. -ordítottam ki.
-Szia Zoé nincs kedved..-nem őt nem vagyok hajlandó végighallgatni-
-Nem te nem jössze be, és nem nincs kedvem semmihez. Szia. -vágtam közbe a küszöbön álló Dylan mondatába.
-Hát jó. -ezzel becsapta az ajtót, majd kiment.
Azt hittem majd azért próbálkozik vagy valami..na nem baj érdekes a könyv..kivéve most..most semmi nem érdekes..
Nem tudom, hogy a régi sulimba, hogy bírtam barátok nélkül.
Most lett egy barátnőm, lett egy fiú aki tetszik, lett egy fiú barátom, és máris letudtam az első csókom..nagyon király vagyok.
És a legjobb, hogy egyik illető se keres.

A szobában ültem egészen 2-ig, majd meglátogattam az ebédlőt.
Sose voltam még itt ebédelni.
Amint látom ebédelni is csak a kockák járnak. Meg én.
Gyorsan megettem mindent, majd elindultam vissza a szobámhoz.
-Zoé ugye? -kanyarodott mellém az a fura gyerek Davidék szobájából. Carl asszem.
-Ja. -hát nem próbáltam kedves lenni de ez van.
-Carl vagyok. -mosolygott rám olyan csábos mosollyan ami a fiúknak jól szokott állni. Csak neki nem állt jól.
-Mi ez a nagy kedvesség? -bökött oldalba amitől mégjobban felhúztam magam.
-Nincs kedvem beszélgetni. -hazudtam..lett volna kedvem beszélgetni..csak nem vele.
-Csinálhatunk mást is. -mondta majd egy akkorát rácsapott a seggemre, hogy esküszöm fájt.
Odafurdultam hozzá és akkora pofont levágtam neki, hogy még én is meglepődtem.
-Baszódj meg, Carl -tettem még hozzá kedvesen.
Az arcát fogta, én pedig kihaszanálva az alkalmat büszkén elsétáltam, meg sem állva a szobámig.
Szobámba érve a nagyon-nagyon boldog barátnőm fogadott.
-Zoé, Zoé el sem hiszem. -ugrált örömében. -legalább ő boldog.-
-Debby mi történt? -néztem rá mosolyogva. Feldobott, hogy ő is boldog.
-Matt, összejöttünk és megcsókolt. -folytatta az ugrálást.
-Jaaj Debby annyira aranyosan aludtatok este is. Annyira örülök nektek. -ölelgettem a barátnőmet.
-tudoom..annyira jó volt. -Dőlt le háttal az ágyra.
-Mesélj el mindent! -feküdtem le mellé.
Hát elmesélt minent. Laza 2 órába. Viszon ennél aranyosabb történetet még nem hallottam.
Elmesélte majd el is húzott.
Újra egyedül.
Már sötétedni kezdett, amikor újra kopogtattak.
-Gyere! -órdítottam ki megint.
Kinyílt az ajtó és David jött be.
-Szia, nincs kedved sétálni? -jött az ágyam sarkához.
-De van. -pattantam fel az ágyamról.
Megfogta a kezem, és kisétáltunk a kertbe a szokásos helyünkre a padhoz.