Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

26.☆+2. DÍJ♡

Reggel, nem a telefonomra, nem kopogásra, és nem valamilyen idegesítő zajra keltem..csak szimplán felkeltem.
Felültem az ágyon, majd egy körbenézve láttam, hogy egyedül vagyok.
A telefononom láttam, hogy fél tizenegy van. Azta..
Egy gyors fürdőszobai rutin után, magamra kaptam a farmer rövidgatyám, és egy fekete trikót, majd kiindultam az udvarra.
Debbyt sehol sem találom.
Csak Adamet es Matt-et láttam beszélgetni. De oda meg nem megyek, mert haragszom Adamre..
Szóval tovább bandukolok egyedül, de valaki megfogja a kezemet hátulról.
Csak ne Adam. Csak ne Adam.
Hátranézek..
Dylan..
Na ez sem jobb.
-Mi az? -kérdezem miközben a kezemet kiszabadítom az övéi közül, majd egy rossz helyen lévő hajtincset visszatűrök a helyére.
-Semmi. Csak rég beszéltünk. Gondoltam.. -vakarja meg gondterhelten a tarkóját.
-Ahham. -nézek rá összevont szemöldökkel, majd újra elindulok.
De újra megpróbálkozik, odakocog mellém, majd folytatja a dumát.
Komolyan mit akarsz már?
-Hova mész? -karolja át a vállam, mintha olyan jóban lennénk. De gyorsan le is söpröm onnan a kezét.
-A ház mögé. -válaszolom unottan.
-Akkor elkísérlek. -néz rám mosolyogva. Igaz, most inkább szeretnék egyedül lenni, de lehet, hogy jót tenne egy kis társaság. Szóval csak bólintok egyet, és befordulunk a ház mögé.
Lecsúszok a fal mellé, felhúzom a két térdem majd átkarolom.
Dylan csak laza pózban, nyújtott lábbal ül mellettem. Lazán beletúr a hajába, de az szinte meg sem moccan.
-Miért túrogatjátok állandóan a hajatokat? -kérdezem kicsit felháborodva, bár nem tudom miért.
-Mi van? -néz rám értelmetlenül.
-Miért túrogatjátok állandóan a hajatokat? -ismétlem meg újra a kérdésemet.
-Ja. Nem tudom. Megszokás. Miért? -túr bele megint a hajába, ami komolyan mondom felidegesít. Gyorsan felemelem a kezemet, majd elég rendesen széttúrom a haját, mire kapok egy nagyon-nagyon gonosz nézést.
-Ezt most muszáj volt? -próbálja visszaállítani ez eredeti állapotába, de nem tudja.
-Mert így sokkal jobb. -nézek rá elismerően. Amúgy meg tényleg jobb.
-Így állunk? -gondolom, sőt tudom, hogy mit tervez, szóval gyorsan felpattanok, és átmegyek a velünk szemben lévő falhoz.
-Ne! -emelem rá "fenyegetőem" a mutató ujjam. Nem is reagálva rá, ő is felpattan majd egy nagy lépéssel megszünteti a köztünk levő távolságot. Egyik kezét a fejem egyik oldalához, másikat a másik oldalához támasztja. Ismerős ez a helyzet, de most nem örülök ennek annyira, mint akkor..
-Kinyírsz. -suttogja közel az arcomhoz, majd a száját az enyimre tapasztja..
Kell egy kis idő mire feleszmélek, hogy mi van, két kezemet a mellkasára téve ellököm magamtól.
-Miért kell ezt csinálnod? -ordítok rá.
-Tudom, hogy te is akarod. -lép megint közelebb.
-Nem Dylan. Nem akarom. -váltok le az ordításról, de még mindíg az átlagnál kicsit hangosabban beszélek. Idegesen indulok kifelé, de megfogja a csuklómat. Reflexből lekeverek neki egy "kisebb pofont" majd folytatom az utamat kifelé.
-Zoé. Várj már. Bocsánat. -szól utánam, de válasz nélkül otthagyom. Átsétálok a kerten, majd a folyosón, ami a szobámig vezet. Nem sírok, mert nem vagyok megbántva, csak szimplán ideges vagyok, mert egy ekkora gyökér. Berontok a szobámba, majd belevetem magam az ágyamba. Ha ideges vagyok szeretek zenét hallagatni, szóval előkotorom a fülesemet. Elindítok egy Sammy Wilk számot, majd csukott szemmel nekidőlök a falnak. Ez annyira meg tud nyugtatni. Nem is tudom mennyi ideig lehettem a ott, max 1 órát, vagy még annyit sem, de Debby már keres.
-Készülődj. -jön be idegesen fújtatva.
-Hova? Vagy miért?

És egy kis kimaradás után megint itt vagyok egy új résszek. Ami remélem, hogy tetszik.
Èéés *dobpergés*
Megkaptam a 2. Díjamat iiis😍😍❤
oroszmelissa -tól. Nagyon-nagyon szépen köszönööm.❤
Nem hiszem, hogy ezentúl olyan szabály szerűen fogom kirakni őket..
Csak úgy mint most☝☝
De még egyszer köszönööm.❤
De nem csak a díjat, hanem a vote-okat, a commenteket és a megtekintéseket is👌
Királyak vagytok👑❤