Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

44.☆

*Zoé*
Reggel. Az utolsó reggelünk itt. És egy ideig az utolsó közös reggelem vele.
Ötletem sincs, hogy erről az egészről hogy számoljak be a szüleimnek, és hogy hogyan fognak erre reagálni. De egy biztos; mielöbb beszélnem kell velük.
Kopogás zökkentett ki a gondolataimból. Kimásztam az ágyból, majd az ajtóhoz sétáltam. Debby lehangolt arcával találtam szembe magam.
-Jó reggelt. Kezdjetek el pakolni, mert egy és fél óra, és itt a busz. -közölte a szomorú hírt, miszerint nemsokára indulunk haza.

Egész hamar sikerült összerakni a bőröndöket, szóval még maradt időnk egy utolsót sétálni a kinti kertben.
-És hogy tervezted elmondani a szüleidnek? -fordult felém Adam, miközben kézenfogva sétáltunk össze-vissza.
-Még nem terveztem el..de szeretném hogy odagyere velem hozzájuk, miután leszálltunk a buszról. -közöltem vele az eddigi terveimet.
Nem igazán lelkesedett, sőt inkább izgult a dolog miatt.

A busz valóban egy és fél óra múlva érkezett meg. Bepakoltuk a bőröndöket, majd elindultunk helyetvadászni.
Sikerült befoglalnunk a hátul lévő több üléses részt. Debby, Matt, Adam, David, Dylan és én is ott foglaltunk helyet.
Az út elég jól telet, végig beszélgettünk, nevettünk meg zenét hallgatunk..amit a többiek nem igazán díjaztak.
Mikor megérkeztünk néhány szülő már kint állt, de az enyémeket még nem láttam. Pont akkor sétáltam le a buszlépcsőn, amikor megláttam apu kocsiját bekanyarodni a parkolóba.
Adammel gyorsan hátramentünk, hogy kipakoljuk a bőröndöket.
-Most láttam a szüleimet megjönni. Akkor odajössz vagy inkább majd késöbb? -iszonyatosan izgultam én is, és valamilyen szinten reménykedtem benne, hogy elhalasztjuk ezt az egészet egy pár nappal.
-Minél elöbb annál jobb. Csak eléggé izgulok. -vallota be ő is. De legalább nem vagyok egyedül ezzel.
-Amúgy még sosem mutatkoztál be valamelyik barátnőd szüleinek? -kérdeztem meg azt, amit már régóta sueretnék. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy lett volna már ilyen alkalom.
-De. Csak az nem igazán érdekelt. De ők mégiscsak a Te szüleid. -hangsúlyozta erősen a "te" részt.
-Nyugi. Minden oké lesz. Egész normálisak. -nyomtam egy puszit a szájára, majd elindultunk a kocsink felé.
-Zoé. Kicsim. Szia. Nagyon hiányoztál. -indult meg felém anya tárt karokkal. Nem ciki, kicsit sem.
-Szia anya, te is. -öleltem meg.
Apával meg csak tipikusan a semmi érzelgős köszönés.
-Apa, Anya, ő itt az egyik barátom Adam. -mutattam az "egyik" , "barátom" felé.
-Jónapot Mr. és Mrs. Palmer. Adam Collins vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.-rázott kezet illedelmesen anyáékkal.
-Mi is örülünk. Van ki hazavigyen? -bújik ki anyából egyből az aggodalmaskodó szülő.
-Hát..nem igazán. De majd busszal hazamegyek. -válaszolta Adam.
-Majd mi hazaviszünk. -mondta apa ellentmondást nem tűrően. Adam először kicsit zavarba jött, de végül elfogadta, hogy nincs választása.
-Zoé. Sziaa. Hiányozni fogsz. -ugrott rám hátulról Debby.
-Szia Debby, te is nekem. -öleltem vissza. Debby észrevette a szüleimet, és ő is bemutatkozott nekik.
-Szia Hugi. -ölelt meg David is.
-Nem sokára találkozunk. -öleltem vissza. Adammel még megbeszélték, hogy ma nem alszik otthon. Dylannel csak egy kellemetlen "sziával" köszöntünk el.
Bepakoltuk a bőröndöket, majd mind a négyen beszálltunk a kocsiba. Adam elnavigálta apát a házukhoz, ami nem is volt annyira messze. Egy pici ház volt, egy pici kerttel. De amilyen pici, olyan otthonos.
-Aranyos a házatok. -mondtam Adamnek a házukra mutatva.
-Egyszer megnézhetnéd belülről is. -ettől a mondattól eléggé zavarba jöttem, amit Adam észre is vett. És valószínüleg a szüleim is.
-Akkor szia, nem sokára találkozunk-ölelt meg a barátom, majd kiszállt az autóból. Egy ideig még néztem ahogy sétált befelé, majd apa elindult az autóval.
Hazafele megbeszéltük a tábor minden kis részletét. Bár némelyiket egy kicsikét átalakítottam. A szüleim kielemezték, hogy egész szimpatikusak nekik az új barátaim, aminek nagyon örülök. Viszont Adamet még nem hozták szóba, ami fura.

Lepakortunk a házunk elött, majd becipeltük a bőröndöket. Már hiányzott ez a hely. Egyből megéreztem anya főztjének az illatát. Ez is hiányzott.
Vacsora közben ők is beszéltek az utazásukról, meg engem is kérdezgettek még.
-Szóval Adam..-nézett föl rám apa. Na eljött amitől féltem.
-Igen..mi van vele..-kortyoltam bele kellemetlenül a pohár vizembe.
-Ő valami olyan haver féle? -nézett rám olyan "mindent tudok" fejjel.
-Hát..olyasmi..vagyis..-dadogtam össze-vissza. Végül rájöttem, hogy muszáj elmondani nekik, mégis csak a szüleim. -Szóval..egy kicsit több. Ez a hosszú idő alatt, elég jóba lettünk, és érzünk is egymás iránt valamit. Szóval igazából együtt vagyunk. -próbáltam érthetően, mégis gyorsan elmagyarázni.
-Hát azt láttam. Ez esetben..átjöhetne egy vacsorára, hogy egy kicsit mis is megismerjük. -mondta apa komolyan, de nem olyan hátborzongató hangnemmel. Őszintén meglepődtem, de örültem, hogy felajánlotta.

Este még írtam egy üzenetet Adamnek.
-Kedvelnek téged, és meghívtak vacsorázni.😘
-Ennek örülök, már várom. -válaszolta egyből.
-Viszont megyek aludni. Jó éjt Kicsim, Szeretlek.❤-írt mégegy üzenetet. Ezt nem csak hallani, de olvasni is csodálatos.
-Jó éjt, én is téged.❤

---------------------------------------------------------
Már nagyon-nagyon közel vagyunk a történet végéhez. (fejezetre pontosan, 2)
És még lesz egy ahol leírok mindent, ha esetleg lenne valami kérdésetek.
Nem sokára megint jelentkezem.❤
A következővel is nem sokára jelentkezem.