Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

30.☆

*Zoé*
Ebben a nagyon kis romantikus esti megvilágításban, kettesben..nagyon nem tudtam végig gondolkodni a dolgot.
Csak az jár az eszemben, hogyha most egy ilyen kis hülye dolog miatt, mint a cigi.. nem tudom elfogadni Adam-et..akkor egy olyan embert veszítek el, akit nagyon nem kéne.
-Nem örülök neki, de őszintén.. már nem zavar, sőt.... -a sőt után már nem igazán akartam..meg nem is tudtam folytatni. Ahogy belenéztem a zöld szemébe..semmi sem érdekelt.
És akkor itt jön a sőt..az hagyján, hogy nem zavar, az a baj, hogy kimondottan tetszik.
És nem tudom miért.
Vonz az a rossz ami benne van. Én mindig olyan tipikus jó voltam, és ő pedig a tipikus rossz. Én is mindig rossz akartam lenni, de sosem ment.. Talán most?
-Most akkor nem értelek. Eddig zavart. -néz rám zavarodottan. Őszintén én sem érteném magamat.. Kicsit fura vagyok, tudom.
Csak eddig nem mertem bevallani magamnak sem, hogy kurvára vonz maga a gyerek. Az összes rossz tulajdonságával.
-Lényegében annyi, hogy mindig vonzottak az ilyen "rossz" dolgok..csak én sem mertem magamnak bevallani. -hadartam el gyorsan el a dolgokat. Adam egy ideig olyan nagyon büszke arccal nézett rám, ami nem zavart, de aztán az a büszke arc meg is szólalt.
-Szóval én is vonzalak? -vonogatja fel-le a szemöldökét. Szerintem most nagyon elpirultam...
-N-nem. Ne forgatsd ki a szavaimat. -szerintem ezzel az alapvető dadogással elárultam mindent. Csak vigyorogva, és bólogatva figyel engem.
-Te tudod. -vont vállat, majd benyúl a zsebébe, és előhúz egy cigis dobozt.
-Akkor nem zavar, hogyha most rágyújtok? Nagyon szar napom volt. -néz rám könyörgő szemekkel. Persze..neki volt nehéz napja.. inkább nekem volt.
Nem tudja milyen nehéz nélküle kibírni ennyi időt. De hát..én már nem haragszom ezért, szóval:
-Hajrá. Ha neked jó. -rántottam meg a vállam, mintha teljesen semmiség lenne.
Szájába vette a cigit, majd meggyújtotta. Mélyen beleszívott, majd kifújta a füstöt. Annyira jól nézett ki. Maga ő, és maga a helyzet. Ettől számomra még vonzóbb lett minden.
-Kipróbálhatom? -mutattam a égő szál felé.
Én is meglepődtem magamon, de annyira vonz. Én sosem lehetek rossz?
-Nem. Nem akarom, hogy te is rászokj. -nézett rám előszőr meglepődötten, de utána komolyra váltott.
-Nem fogok. -válaszoltam sürgetve, majd egyből felé nyúltam, de elhúzta a szálat.
-Mondom, hogy nem. Nem úgy megy, hogy azt mondom, nem szokok rá, és akkor nem fogok. Nem ilyen könnyű. Az kéne még, hogy rászokj, és aztán valami bajod legyen tőle. Akkor nekem is bajom lene. -néz bele a szemembe, majd eldobja a csikket, és rátapos.
-Miért, mi lenne veled, ha velem történne valami? -kérdeztem tettetett nevetéssel. Válaszul csak mosolyogva megrázta a fejét, ami őszintén nem tudom mit jelenthet.
-Szóval ígérd meg, hogy sosem fogsz rászokni. Legalább miattam ne. -megfogta az egyik kezemet, majd felhúzott a padról.
Miattam ne.. ezen a kis mondatrészen én meghaltam. Annyira aranyos..
-Rendben. Megígérem. -álltam meg vele szembe. Egy ideig csak néztük egymást, majd magához húzott és megölelt.
-Na menjünk aludni. -engedett el, majd kézenfogva, indultunk ki az erdőből.
Mikor kiértünk Debby-vel találtuk szemben magunkat.
-Úristen Zoé. Téged kerestelet. Azt hittem...-kezdte el a kioktatást, de meglátta a mellettem álló Adamet, és az összekulcsolt kezünket.
-Ti..ti együtt? -nézett felváltva hol rám, hol rá.
-Nem. -jelentettem ki ijedten.
-Igen. -mondta Adam halál nyugodtan.
Fejtől-talpig pirulva, de volt még erőm arra, hogy karon üssem a kis köcsögöt, és annyit monjak,:
-Idióta.
Csak egy diadalmas mosolyt kaptam viszonzásul, majd még egy ölelést.
-Zoé. Menjünk aludni. -rántotta el cuki pillanatból Debby, majd a ház felé rángatott. De jó..most jön a: -Mesélj el mindent.
Bementünk a szobába, majd leültünk az ágyamra. Izgatottan nézett rám a barátnő, majd felvett egy nagyon-nagy vigyort.
-Mesélj el mindent. -jaj..de éreztem. Jósnő leszek.
És kezdetét vette a estimese.

Minden kis részletet, percről-percre elmondtam neki, ahogyan kérte.
-Úristen hallod. Oda van érted. -ölelt meg nagy boldogan.
-Debby. -tóltam el magamtól.
-Egy olyan fiú, mint ő..sose lesz oda egy olyan lányért, mint én. -néztem bele a szemébe, hogy végre felfogja.
-Dehogynem. De majd te is rájössz. -nézett rám büszkén, mintha az anyám lenne..
-Na aludjunk. Majd holnap még megbeszéljük. -vágódott át a saját ágyába.
Én azért még átöltözök, fürdök, fogatmosok..meg ilyenek.
Egész végig csak egyetlen egy dolog..illetve ember..jár az eszemben.
Há persze, hogy ő..
Miért kedves velem? Tuti, csak ki akar használni.. De ahhoz túl kedves. De én sosem tetszenék neki. Én, én vagyok. Még, hogy neki van szar napja..nekem van. Nekem kéne cigi..de miatta nem. Mintha jelentenék neki bármit is. Csak én értek félre mindent.

Egy laza fél órás gondolkodós, fürdőszobás lét után, végre kivánszorogtam. Bemásztam az ágyba, majd megpróbaltam elaludni. Pont mire sikerült volna, megzizzent a telefontom. Álmosan és idegesen kerestem meg a sötétben. Mikor megtaláltam, feloldottam, és megláttam a kis messenger fejet a sarokban.
Aki nem más, mint..hát persze, hogy ő.
Megnyitottam a kis fejet, meg elolvastam az üzenetet.

-Jó éjt😘❤

----
Najó gyerekek. Nekem kell egy Adam. 😍😍
Nektek is?😍
(Véleményeket..és..minden mást.. kommentbe várok.😍
De egy vote is elég💜
Sőt..akár egy üzenet is csodálatos lenne😍📪)
Köszönök mindent💜💜❤